Egy-egy korrupciós ügylet bizalmat feltételez a két fél között, mindketten titokban tartják a törvénytelen üzletüket. Különösen, ha mindkét fél megkapja, amiben megalkudtak. A korrupciós bűncselekményekről ezért ritkán lehet tudomást szerezni. Nincsenek tanúk, sem bizonyítékok, és még ha látszik is a korrupció eredménye, bizonytalan, hogy kinek pontosan mi volt a szerepe.
Az amerikai vádalkuhoz hasonló megoldásokat eddig is ismert a magyar jog, és ez alkalmanként működhet is, ha valamelyik fél mégiscsak csalódott, és a saját bőrét kell mentenie. A korrupcióellenes törvénycsomag egyik elemeként decemberben elfogadott és áprilisban hatályba lépő, a tisztességes eljárás védelméről szóló törvény új megoldással próbálja ezt a bizalmi viszonyt megtörni.
Azok a közhivatalnokok, vállalati alkalmazottak vagy bárki más, aki valamilyen korrupciós esetről tud vagy ilyet gyanít, védelmet kaphat, ha erről bejelentést tesz. Rengeteg olyan alkalmazott van, aki kollégája, főnöke törvénytelen üzleteiről tud, de „ne szólj szám, nem fáj fejem” alapon inkább hallgat róla, vagy ha a lelkiismerete nem hagyja nyugodni, akkor esetleg az áthelyezését kéri, vagy munkahelyet vált. Ritkán, de olyan eset is előfordul, hogy az illető nem hagyja annyiban, és állását vagy éppen a teljes egzisztenciáját kockáztatva fellép a korrupció ellen.
A védelem több elemből áll. Egyrészt az a hatóság, ahol bejelentést tesz, titokban kell hogy tartsa az illető kilétét. Ez jelenleg nem teljesül maradéktalanul. Másrészt a munkahelyén a bejelentés miatt hátrány nem érheti, így például a munkabérén, előmenetelén, munkafeltételeinek megváltoztatásán, elbocsátásán keresztül nem torolhatják meg a bejelentést. Ha még is így lenne, akkor a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy intézkedése nincs összefüggésben a közérdekvédelmi bejelentéssel. A bejelentő jogi védelmet és szükség esetén anyagi támogatást is kaphat. A bejelentés természetesen még így is rendkívül kockázatos, hiszen a magyar vállalati, hivatali kultúrában a szervezeti lojalitás sokkal szigorúbb elvárás, mint az, hogy a köz érdekében lépjen fel valaki, és közpénzeket vagy éppen a tulajdonosok javait mentse.
A bejelentőnek nemcsak a védelme fontos, hanem az is, hogy a bejelentésének legyen értelme. Az ügyet vizsgálják ki, a korrupt tisztviselőket vonják felelősségre, a vezetőség gondolja újra a korrupció megelőzéséhez szükséges intézkedéseket.
Az új törvény lehetővé teszi, hogy a bejelentő akár a munkáltatóhoz, akár annak felügyeleti szervéhez forduljon. Az eredeti terv szerint akár közvetlenül az újonnan felállítandó Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatalhoz is fordulhatott volna a bejelentő, de ez a szervezet nem jön létre.
Egyelőre nem látszik, hogy mely szerv fogja ellátni a bejelentők védelmét.
Egyelőre az is bizonytalan, ha a bejelentő épp a munkáltatója ellen tenne bejelentést, akkor kihez forduljon. akiben mégis megbízhat. A Transparency International eleve azt javasolta, hogy meg kellene vizsgálni, miért nem hatékony a rendőrség és az ügyészség a korrupcióellenes munkában. Ha orvosolnák ezeket a gondokat, akkor az állampolgárok eleve nagyobb bizalommal fordulnának a nyomozó hatóságokhoz. Mindenképpen arra kellene megoldást találni, hogy a bejelentő tudja, hogyha a nyomozó hatóság tétlenkedik, akkor annak mi az alapja. A jelenlegi szabályozásnál szélesebb körben kellene lehetővé tenni, hogy a köz érdekében bárki fölléphessen.
A jogalkotó korábban a hivatal fölállítását csak azzal az egyáltalán nem meggyőző érvvel indokolta, hogy azért mert a rendőrségi törvény módosítása 2/3-os.
Közérdekű bejelentőket védő átfogó törvényeket Európában az Egyesült Királyságban és Romániában találunk, Európán kívül pedig többek között az USA-ban, Japánban, Új-Zélandon, ilyen szabályokat elszórtan pedig még több tucat országban. A román törvény csak az állami szektorra vonatkozik, és a 2004-es elfogadása óta eltelt időben kevés bejelentő használta, míg az 1998-as brit közérdekű bejelentőket védő törvény (Public Interest Disclosure Act) komolyabb sikereket könyvelhet el. Az első évben még csak 157 ügyben alkalmazták, míg 2009-ben már 1761 esetben, melyeknek körülbelül a 30%-a vonatkozott pénzügyi tárgyú visszaélésekre, míg számos fogyasztóvédelmi, munkavédelmi vagy éppen egészségügyi ellátással kapcsolatos szabálysértésre vonatkozó bejelentést tett lehetővé.
Nem túl jó jel, hogy azok, akik a korrupció felszámolásáért legtöbbet tehetnek: a rendőrök, a bírák, az ügyvédek és a köztisztviselők csak veszítettek a beléjük vetett bizalomból az elmúlt egy évben. Az újságírók és a politikusok továbbra is a bizalmi index alján helyezkednek el. Csak reménykedhetünk benne, hogy más érdemi korrupcióellenes intézkedések is követik a bejelentők védelmére szolgáló pozitív kezdeményezést, mert az ő bizalmukat megnyerni éppoly nehéz lesz, mint a korrupció részesei között fennállót megtörni.
fontos a bejelentők szerepe
A PriceWaterHouseCoopers 2009-es nemzetközi vizsgálatából, amelyben 54 országban 3000 vállalati vezetőt kérdeztek meg, az derül ki, hogy az esetek 7%-ában egy cég formális bejelentési rendszerén keresztül, 16%-ban informális bejelentések nyomán és 11%-ban külső jelzés alapján észlelték a visszaéléseket. Ezeket az értékeket összevetve a belső ellenőrzés 17%-ával, látható, hogy a közérdekű bejelentők szerepe nem elhanyagolható. Ugyanez a kutatás 53 hazai vállalat vonatkozásában azt mutatta, hogy 19% az informális belsős információ, 6% a külsős, míg a formális bejelentési eljárások teljesen hatástalanok voltak.
