Pristinában, Koszovó fővárosában mostanában akár órákat is sorba kell állni a potenciális ügyfeleknek, ha mobiltelefon-előfizetést szeretnének kötni. Persze csak akkor, ha az iPKO nevű szolgáltatóhoz ragaszkodnak. A cég versenytársánál nincs ilyen nagy zsúfoltság, ám az a szerb állami távközlési társaság leányvállalata, és manapság nem számít vonzónak. Mivel Koszovóban a lakosságnak mintegy fele rendelkezik mobiltelefonnal, de az utóbbi időben felgyorsult a nyugat-európai szinthez való felzárkózás, az iPKO tarol a piacon. Európában ma már nagyon ritka az ilyen sikersztori, és ebből közvetett módon a Magyar Telekom (MT) Nyrt. is részesedhetett volna, ha sikerül bevásárolnia magát az iPKO anyavállalatába, a Telekom Slovenijébe (TS). Erre azonban most már csak minimális esélye maradt.
PUZZLE. A többségi állami tulajdonban lévő TS privatizációja lapzártánkkor még nem ért véget, ám az MT az utolsó körben már nincs versenyben. A hírek szerint árajánlata nem érte el a kormány által elvárt szintet. „Nagyon vonzó cégről van szó, de vélhetőleg csak nagyon drágán szerezhettük volna meg” – von mérleget lapunknak a szlovéniai „kalandról” Czenthe Szabolcs, a cég akvizíciós és befektetői kapcsolatok igazgatója. Bár a 49,13 százalékos pakettre adott MT ajánlat nem publikus, a hírek szerint részvényenként 320-330 euró körüli volt, s ezzel jóval alatta maradt az izlandi Skipti (lapértesülések szerint 400 eurós), illetve a Bain Capital és az Axos Capital alkotta angol-német konzorcium pályázatában foglalt értéknek. „Az MT a részvényesek érdekét védte, amikor nem volt hajlandó irracionálisan magas árat ajánlani” – mutat rá Gyurcsik Attila, a ConCorde elemzője.
Amint azt Czenthe Szabolcstól megtudtuk, az értékelés elsősorban a cég múltbeli és tervszámaira épült, figyelembe vette az átvilágítás során feltártakat, valamint a kínálkozó szinergiákat. Az így kapott értéket összevetették a hasonló tranzakciók megfelelő mutatóival, továbbá megnézték a közepes méretű nyugat-európai társaságok megfelelő tőzsdei mutatóit. „Alacsony országkockázatról és hatékonyan működő cégről van szó, tehát indokolt a nyugat-európai összehasonlítás” – indokol az igazgató. Ez azonban azt is jelenti, hogy Szlovéniában nincs már meg az a kelet-európai növekedési sztori, amelyre az MT Macedóniában vagy Montenegróban építhetett. Ez esetben nem az lett volna a felállás, hogy az MT megérkezik a fejlett know-how-jával és a Magyarországon már bevált üzleti recepteket adaptálva gyors növekedést generál.
Kérdés, akkor miért lett volna mégis olyan nagyon fontos a TS megszerzése. Nos, a koszovói „aranybánya” példája mellett elsősorban a távközlési szinergiák és a „földrajzi puzzle” miatt. Az MT üzletileg egy olyan balkáni-kelet-európai lefedettségben érdekelt, amelyben saját hálózatának aránya minél nagyobb. Gazdaságosabban lehet nyújtani az akár határokon átnyúló távközlési szolgáltatásokat, ha nem kell másnak fizetni a két végpont közötti átvitelért (például vezetékes távhívások, mobil roaming, nemzetközi átmenő adatforgalom és hasonlók). Az MT hosszabb távon ezt a kelet-európai szeletet nyújthatja a többségi tulajdonos Deutsche Telekom (DT) hasonló elveken alapuló globális terjeszkedéséhez.
Szlovénia megszerzésére azonban most már csak akkor mutatkozik halvány esély, ha a tender érvénytelen lesz, és később új pályázatot írnak ki. Lapzártánkkor nem lehetett tudni, hogy ennek a forgatókönyvnek mekkora esélye van, a szlovén kormány ugyanis rendkívül nehéz döntés előtt állt. Szakértők nem tartják valószínűnek az angol-német kockázati tőkealap befutását, hiszen a szlovén kormány joggal tarthat attól, hogy az a pénzét néhány év alatt vissza akarja kapni, és ezért eladósítja a TS-t, illetve rögtön a leépítés eszközéhez nyúl. A tőzsdei elemzők rámutatnak arra is, hogy a cég ugyan nem szorul nagy karcsúsításra, kisebb létszámleépítés azonban indokolt lehet, és csak az kérdéses, hogy a nyertes mikor hajtja azt végre. Politikailag pedig az lenne előnyös, ha erre minél később kerülne sor. Szlovéniában ősszel parlamenti választások lesznek, és a magánosítást levezénylő koalíció nem áll nyerésre. A jelenlegi ellenzék privatizációellenes, és könnyen fogást találhat a kormányon, ha az eladásnak bármilyen negatív hatása lesz.
Futhattak volna még…
Vajon a DT-n kívül miért nem érdekelte a nagy európai távközlési cégeket a kiváló mutatókkal rendelkező Telekom Slovenije privatizációja? A szakértők csak találgatnak:
TELEKOM AUSTRIA. A földrajzi közelség folytán logikus lett volna az indulása; az osztrákok érdeklődtek is, de mivel már van egy mobilcégük Szlovéniában, azt el kellett volna adniuk (a TS-nek is van mobiltelefon-ága).
TELECOM ITALIA . A pletykák szerint a cég előzetesen úgy ítélte meg: terjeszkedési szándékát a szlovén közvélemény annyira ellenezné, hogy a kormány nem dönthetne mellette, ezért nem adott ajánlatot.
FRANCE TÉLÉCOM. Stratégiája szerint elsősorban Észak-Afrika „újragyarmatosításában” gondolkodik.
TELEFÓNICA. A spanyol szolgáltató a nemrég megszerzett cseh távközlési vállalat rendbetételével van elfoglalva, illetve pénzügyileg lekötve.
BRITISH TELEKOM. A szigetországi cég szlovén leányvállalatán keresztül az angol-német kockázati tőke szakmai hátterét biztosítja.
A kérdés tehát leegyszerűsödött: odaadják-e a családi ezüstöt az izlandi Skiptinek, vagy sem. Ezt azonban még a politikai megfontolásokat félretéve is nehéz eldönteni, mert a hírek szerint az izlandiak nem teljes egészében készpénzzel fizetnének. Az említett, vélhetően magas ajánlat mögött ugyanis részvénycserés megoldás áll. A Skipti ugyan kifizetné a TS 49 százalékának vételárát a szlovén államnak, ám utána a szlovén szolgáltató – hitelből vagy tőkeemeléssel – bevásárolna az izlandi cégbe, vagyis az összeg részben visszavándorolna Izlandra. Az ügylet távközlési szinergiahatása – különösen a földrajzi elhelyezkedést nézve – csekély, ráadásul a felek közül a TS a nagyobb, így a Skipti meglehetősen nagy részét kellene megkapnia. „Benne van a pakliban, hogy a Skipti is eladósítja a TS-t, aminek Ljubljanában vélhetően nem örülnének” – teszi hozzá Gyurcsik Attila.
Persze Ljubljanában úgy is gondolkodhatnak, hogy ezzel a manőverrel a részben állami tulajdonban maradó szlovén cég megveti a lábát a fejlett távközlési szektorral rendelkező Izlandon, miközben teljesíti az EU privatizációt sürgető (kimondatlan) kérését is. A hírek szerint ugyanis a tender kiírásának csupán e finom brüsszeli nyomás volt a fő mozgatórugója. Az államháztartási többlettel rendelkező Szlovéniának másképp esze ágában sem lenne külföldi kézbe juttatni az egyik legjobb állami vállalatát. A szufficit részben az MT fiaskóját is magyarázza, hiszen nem sima „aukcióról” van szó, a szlovén államot nem hatotta meg, hogy a magyarok – a hírek szerint – nem saját részvénnyel, hanem készpénzzel fizettek volna.
FORMALITÁSOK. „A tranzakciót valószínűleg a DT közreműködésével felvett hitelből finanszíroztuk volna” – mondja Czenthe Szabolcs. Mivel a német tulajdonos természetesen támogatta az MT terjeszkedési törekvését, a hitelhez nyújtott támogatás megszerzése viszonylag egyszerű lett volna. A Magyar Telekom mellett szólt, hogy a DT-csoporthoz való csatlakozással a Telekom Slovenije is élvezte volna a német multi támogatását. Christopher Mattheisen, az MT elnök-vezérigazgatója a szlovén lapok ezt firtató kérdésére többször is a mobiltelefon-beszerzések kézzelfogható példáját hozta fel: a DT globális szinten nagy mennyiségben, olcsóbban vásárol a gyártóktól, mint a TS, és ezért valószínűleg olcsóbban is adhatja az előfizetőinek.
Amúgy a szlovén tender pikantériáját magyar részről az adta, hogy kezdetben a DT-hez tartozó horvát leányvállalat, a HT is indulni szándékozott rajta. A hírek szerint a csoporton belül kiélezett horvát-magyar verseny folyt, amelyet végül az MT nyert meg, hiszen a HT nem adott kötelező érvényű ajánlatot. Pedig a horvát leányvállalat „tele van készpénzzel”, és jóval kevesebb hitelre lett volna szüksége. Igaz, nincs gyakorlata a felvásárlásokban, és politikailag is „problémás eset” lett volna. Az egykori jugoszláv államok között folyó éles rivalizálás miatt aligha képzelhető el, hogy a szlovén állam épp a horvátok kezére juttatta volna az egyik nemzeti büszkeségét.
