Mélyvíz

Váratlan meglepetés fogadta az óév utolsó napjaiban Brüsszelbe érkező uniós mezőgazdasági minisztereket. Az EU halászati politikája ellen tiltakozó Greenpeace aktivistái szabályosan befalazták a tanács üléseinek otthont adó Justus Lipsius épület főbejáratát, teljesen feje tetejére állítva az előzetes napirendet. Az alkalmi „zöld kőművesek” akciója jól szemlélteti, hogy milyen, előre nem látható fejleményekre kell felkészülnie egy, az Európai Unió féléves soros elnökségét adó országnak.

Szlovén-német-portugál kormányfõi trojka. Uniós elnökségi staféta.Fotó: Reuters

LÉLEKTANI FALAK. A kétmilliós Szlovénia tehát nagy fába vágta a fejszéjét, amikor januártól június végéig és július között a 27 országot számláló klub élére állt, s a 2004 májusában taggá vált új tagállamok közül elsőként látja el a soros elnöki teendőket. Mivel Brüsszelben és számos régi tagállamban hellyel-közzel még mindig gyanakvó pillantások kísérik az új partnerek tevékenységét, a szlovén elnökség sikere valamennyi közelmúltban csatlakozott országnak érdeke, és hozzájárulhat a régiek és újak között még mindig meglévő lélektani falak lebontásához. Nem véletlen, hogy Brüsszelben dolgozó magyar diplomatáknak „utasításba adták”: a maguk részéről tegyenek meg mindent a szlovén elnökség sikeréért. Az, hogy ez pontosan mit jelent, majd a gyakorlatban derül ki. Mindenesetre arra lehet számítani, hogy az új tagországok részéről a szokásosnál talán kevesebb hepciáskodásra kell majd felkészülni az előttünk álló fél év során.

Nem csak a közösség új tagjai fogják azonban a szlovén elnökség kezét. Ljubljana az előző két elnökséget – Berlint és Lisszabont – is magában foglaló trojka tagjaként egy többé-kevésbé előre lefektetett programot próbál majd megvalósítani, amiben „csendestársként” a júliustól hivatalba lépő francia elnökségre is számíthat. A közép- és kelet-európai régióban szövetségesekre vadászó Párizs már a felkészülés során védőszárnyai alá vette Szlovéniát, amikor segítséget nyújtott több száz tisztviselő államigazgatási és nyelvi ismereteinek gyarapításához, és január 1-jétől 110 olyan külföldi országban is ellátja átmenetileg az újsütetű elnökség képviseletét, ahol annak jelenleg nincs diplomáciai hídfőállása.

Elnökök keringője a reformszerződésben

A lisszaboni szerződés hatályba lépése után – várhatóan 2009 elején – bekövetkező legfontosabb változások az uniós elnökség rendszerében:

■ Az állam- és kormányfők csúcsszerve, az Európai Tanács két és fél éves mandátummal állandó elnököt kap, aki többek között átveszi a jelenlegi soros elnökségtől a csúcstalálkozók üléseinek szervezését és irányítását.
■ A miniszteri tanácsi formációk (ebből jelenleg 9 van) munkáját – a külkapcsolati tanács kivételével – 18 hónapos időszakra három ország által alkotott csoportos elnökség fogja irányítani. A csoport minden egyes tagja hat hónapos időszakra a külkapcsolati tanács kivételével valamennyi tanácsi formációt elnökölni fog. De, hogy pontosan mi módon, ezt még meg kell határozni.
■ Az EU-külügyminiszterek tanácsának üléseit a kül- és biztonságpolitikai főképviselő elnökölheti majd, akinek befolyása lesz az ülések napirendjének meghatározására, és kezdeményezési lehetősége is lesz.

A mindenkori elnökségek egyébként nagyrészt hozott anyagból dolgoznak: a tapasztalatok szerint a féléves program háromnegyed része az előző hat hónapos ciklus hagyatéka. Szlovénia ennek megfelelően megörökölte a lisszaboni versenyképességi stratégiát, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és a megújuló energiák részarányának növelésére vonatkozó új javaslatcsomagról az egyeztetés megkezdését, végül, de nem utolsósorban a koszovói dossziét, a következő félév egyértelműen legkényesebb témáját. Ljubljanának ugyanis úgy kell menedzselnie Koszovó mára eldöntött függetlenné válását, hogy közben az Európai Unión belül és azon kívül nem idéz elő végletes szakadásokat. Másfelől nagy lehetőséghez jut, hogy az EU soros elnökeként kézzelfoghatóbbá tegye a volt Jugoszlávia egykori tagköztársaságainak európai perspektíváját és felgyorsítsa közeledésüket az unióhoz. Aligha kétséges, hogy a szlovén elnökség teljesítményét utólag elsősorban annak alapján ítélik majd meg, hogy mennyire volt képes kézben tartani ezt az ügyet. S a bizonyítvány persze azon is múlik majd, hogy tapintatos politizálással mennyire segítette elő a lisszaboni szerződés tagállami ratifikációját.

Budapesttel nem lesz gond, hiszen Magyarország, eminens diákként, az uniós tagállamok közül elsőként ratifikálta az uniós reformszerződést. Ennek hatályba lépése pedig számunkra már csak azért is érdekes lehet, mivel a 2011 első félévében sorra kerülő Magyarország ennek értelmében már eleve két másik állammal, Spanyolországgal és Belgiummal közösen tölti majd be az elnöki posztot.

A 2011-ben startoló magyar elnökség előkészületeit felügyelő Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár szerint három nagy tanulságot lehet levonni az eddigi EU-elnökségek tapasztalataiból. Az első az, hogy időben meg kell kezdeni a felkészülést a rátermett munkatársak kiválasztásával és „betanításával”. Magyarország ebből a szempontból egyébként meglehetősen jól áll, hiszen a kiválasztás és a képzés már az év első hónapjaiban megkezdődik. A szlovének a köztisztviselői apparátus mintegy 10 százalékát, 1500 főt mozgósítottak az elnökségi munkára, a brüsszeli állandó szlovén képviselet létszámát pedig 80-ról 170 főre duzzasztották fel. A második fontos tanulság, hogy jó elnökségi programot kell kidolgozni. A harmadik pedig Iván Gábor szerint az, hogy megfelelő szervezeti struktúrát kell kialakítani az elnökségi feladatok ellátásához. Magyarország, úgy tűnik, a szlovén modellt fogja követni, ami egy, a miniszterelnök által vezetett politikai döntéshozó fórumból és operatív, szakmai döntéselőkészítő munkacsoportokból áll.

KONSZENZUS SZÜKSÉGES. Az elnökségi sikerreceptnek azonban van egy negyedik, a szakállamtitkár által nem említett összetevője is, mégpedig a belpolitikai konszenzus megléte. Magyarország e tekintetben is sokat tanulhatna Szlovéniától, ahol tavaly a parlamenti pártok egyfajta tűzszüneti egyezményt kötöttek, össznemzeti érdekként definiálva az elnökségi félév sikerre vitelét. Mindez azért is figyelemre méltó, mert Szlovéniában 2008 őszén parlamenti választások lesznek, ami azt sugallja, hogy a pártoknak nagy önuralomra lesz szükségük a megállapodás betartásához. Magyarországon viszont a mai állás szerint éppen az elnökség éve előtt lesz a parlamenti választás, vagyis ha az áldatlan politikai állapotok fennmaradnak, annak nagy valószínűséggel a felkészülés láthatja kárát.