Ezüsthajú Kft.

Télapóként precíz szervező: a maskara mindig komplett és a méreteire igazított, a performansz pedig nem lehet hat-hét percnél hosszabb, hiszen ekkorra a legbátrabb gyerekek már a közelében sertepertélnek, hogy szakálltépéssel és egyéb körmönfont módokon teszteljék a mikulási hitelességet.

Schmuck Andor mint télapó. Nem válogat az eszközökben.

A politikusi szárnyait a szocialista fiókszervezetnél, a Baloldali Ifjúsági Társulásnál (BIT) próbálgató Schmuck Andor szinte mániákusan szervez. Vezényelt ugyan már operettet is, legtöbb örömét mégis abban leli, ha elintézhet ügyeket. Az eszközökben nem válogat, a Figyelő interjúfelkérésekor is feltételélt szabott: lapunk kiadója karácsonyra adományozzon DVD-lejátszót a Nyugdíjasok Budapesti Szövetségének. Ez a sajátos projektmenedzsment lengi be az általa kormányzott, az idősek problémáival foglalkozó non-profit egyesület, a Tisztelet Társasága hétköznapjait is: soha nem a szervezetnek kér pénzt – ettől manapság sok adományozó irtózik -, hanem konkrét ügyekhez szerez támogatást, jellemzően több helyről, és mindig csak a szükséges összegeket. Amikor például levélben keresik meg mintegy 142 ezer tagjukat, a megcímzett borítékokat más és más céghez viszik el, amelyek úgy támogatják a projektet, hogy állják a postai díjakat. „Így nincs függési kényszerünk egyetlen támogatóval szemben sem, ami ezt a dolgot rossz irányba vinné” – állítja Schmuck, aki szerint a társaság csak a szépkorúak felé tartozik felelősséggel.

MAGÁNTÁMOGATÓK. Állami támogatásért nem folyamodnak, szponzoraik kizárólag a magánszférából valók. A szervezet főhadiszállásául szolgáló – az V. kerületi önkormányzattól kedvezményesen bérelt – belvárosi ingatlan rezsijét például Vas János, a Tisztelet Társasága és az MDF választási együttműködése alapján országgyűlési képviselővé lett politikus saját zsebből állja. Mivel Schmucknak állítása szerint mindenhol vannak ismerősei, támogatóból akad szép számmal. Nevüket úgymond azért nem verik nagydobra, mert a Tisztelet Társasága patrónusai nem olyanok, hogy adományaikért cserébe publicitást kérnének. Így a Figyelő például magától Leisztinger Tamástól szerzett tudomást arról, hogy a mostanában ingatlanban utazó milliárdos szintén a társaság alkalmi támogatói közé tartozik (Figyelő, 2007/49. szám). Leisztinger barátjának tartja Schmuckot, aki jó célok esetén – így például egy-egy koncert megrendezésénél – számíthat a nagyvállalkozó segítségére.

Schmuck persze akkor sem ijed meg, ha mégsem akadna, aki kifizesse a terembérletet. A két évvel ezelőtt indult, több tucat állomást érintő, ingyenes koncertsorozat előtt például hiába házaltak művelődési házakban, hogy neves fellépőket hoznak, azok ragaszkodtak a terembérletet leperkálásához. Erre küldtek egy levelet az önkormányzatoknak, miszerint pályázatot írnak ki a koncertsorozat helyszíneire, a feltételek közé tartozik, hogy a „leszállított” művészekért cserébe a helyhatóságnak ingyen kell biztosítani a termet. „Hihetetlen tolongás lett a vége” – idézi vissza a társaság ügyvivője, aki szerint nincs vége a világnak, ha kidobják az ajtón, legfeljebb visszamászik az ablakon.

Ezt a képességét Schmuck Andor korábban is sikerrel kamatoztatta. A megfigyelési botránnyal összefüggésben (Mindenki mindenkit figyel – Figyelő, 1999/26. szám), illetőleg a törvénysértő adatgyűjtésben érintett Xénia-láz Egyesület országos titkáraként vállalt szerepét követően például képes volt úgy visszatérni a közéletbe, hogy 1998 nyarán már az újpesti szocialisták vezetője és polgármester-jelöltje, szembehelyezkedve a pártközpont döntésével. Azután 2000 elején beharangozta, hogy leleplező könyvet jelentet meg a szocialista pártról, ez már előrevetítette a végső szakítást. Azt követően pedig már tényleg nem maradt visszaút, hogy egy MSZP-n belüli platform tagjaként azt javasolta: a párt 2002-es országos listáján ne indulhassanak volt MSZMP-tagok, akikből jó néhány akadt a szocialisták akkori vezetésében. Megpróbálkozott ugyan a visszatéréssel – egy Magyarország európaizálódását segítő szövetséget gründolva -, de ezek után inkább a bulvárlapokban tűnt fel a neve. Aranyifjúként is akadtak meglepő húzásai: fogyókúraversenyt folytatott például Molnár Róbert kisgazda országgyűlési képviselővel, s míg ellenfele disznótoros vacsorát és ehhez illő talpalávalót kért győzelme esetére, Schmuck egy Molnár-építtette homokozót egy játszótérre – majd 7 kilót vert rá vetélytársára.

Noha a szocialista párt aktív tagjaként is folytatott mások életét megkönnyítő tevékenységeket – tagja volt például az MSZP karitatív tagozatának -, ez az irányvonal 2004-ben, a Tisztelet Társaságának megalapításakor vált fő profiljává (a körülményekről lásd a vele készített interjút).

Miközben a média Juszt Lászlóval fenntartott kapcsolatát firtatja, Schmuck azt állítja: a barátjának tekintett tévés személyiség műsora, A tévé ügyvédje a társaság szövetségese az érdekvédelmi tevékenységben, hiszen publicitást ad a tagoktól beérkező történeteknek. Ráadásul azt is tudatosítja az idős nézőkben, mennyire fontos elolvasni az apró betűs részt, mondjuk egy hiperolcsó ajánlatot bemutató szerződéstervezetben, hogy három hónap elteltével ne következzen a feketeleves.

Miközben a politikai pártoknál házal a tagoktól begyűjtött javaslatok megvalósítása érdekében (a főbb pontokat lásd a 15. oldalon), a Tisztelet Társasága nagyobb horderejű ügyekben is igyekszik hallatni a hangját. A kettős állampolgárságról szóló népszavazást megelőzően például azt javasolták, hogy legyen sávos a jogosultság bevezetése: kapják meg kezdetben a 70 év fölöttiek, hiszen ők többnyire Magyarország területén születtek, majd évente 5 évvel lehetne leszállítani a korhatárt. Schmuck szerint a megoldásuk kiszámítható, politikailag elfogadható lett volna, ráadásul Románia nagyon hamar belépett az unióba.

POLITIKAI SZEREPVÁLLALÁS. A társaság politikai szerepvállalásáról szóló sajtóértesüléseket, a vádaskodásokat igaztalannak és nevetségesnek tartja. Pedig ezekből is akad szép számmal. Az MDF-ből 2006-ban kilépett Gémesi György például azt állította a tavalyi választások idején: bizonyítékai vannak arra, hogy a párt 80 ezer nyugdíjas szavazatáért és százmilliós nagyságrendű támogatásért helyezkedetett végig szembe a többi jobboldali erővel (emlékeztetőül: az MDF 272 ezer 831 területi listás szavazatot szerzett, s ez csupán 429-cel haladta meg az 5 százalékos bejutási küszöböt). Schmuck szerint a história a terjesztőjét minősíti, akinek – választások lévén – valahol, valakiknek meg kellett felelnie. Az, hogy a Tisztelet Társaságának ügyvivője 80 ezer fős ajánlattal kereste volna meg Gémesit, Schmuck szerint önmagában butaság, hiszen már akkor is lényegesen több tagja volt a szervezetnek. Másfelől az elképzelés egyenértékű a szépkorúak megalázásával, hiszen azt feltételezi, hogy „arra szavaznak, akitől a cukorkát kapták” – fogalmazott az ügyvivő.

Hasonló vehemenciával hessegeti el a társaság jelenlegi inaktivitásáról szóló – általa tévesnek ítélt – híreket is. A honlapjuk például jó ideje azért szünetel, mivel a havi 80 ezer forintos fenntartási költséggel szemben havi négy-öt látogatója akadt csupán. Schmuck szerint aktivitásuk nem lankadt, csak a médiafigyelem más. Az idén négy sajtótájékoztatót is tartottak, de azokra a kerületi sajtómunkásokon kívül a kutya sem volt kíváncsi. Szerinte ugyanis a média legfeljebb arra mozdul meg, ha 12 ezer ember megtölt egy Budapest Sportaréna méretű csarnokot, de még inkább csak olyankor, ha aktív politikusok is ellátogatnak oda.