Passzív tőzsdézés

Ha kirándulni megy és időnként letér a kitaposott ösvényről, mert valami felkeltette a figyelmét, akkor ön a részvényektől sem tart, bírja a kockázatot – efféle összefüggésekre deríthet fényt az, aki az AXA Magánnyugdíjpénztár kérdőívét kitölti. Hasonló kérdéssorral az elmúlt hetekben több nyugdíjpénztár is szondázta a tagjait annak érdekében, hogy mindenki a saját kockázatvállalási hajlandóságának megfelelően állíthassa össze nyugdíjcélú portfólióját. Az önkéntes pénztáraknál erre már évek óta van lehetőség, ám a nyugdíjrendszer második pillérét alkotó kötelező kasszák (magánnyugdíjpénztárak) csak 2009 januárjától kötelesek kialakítani az úgynevezett választható portfóliók rendszerét. A húsz magánpénztár közül ötnél viszont már most januártól indítják a rendszert, emiatt az érintett pénztártagoknak az idei november nemcsak az autóbiztosításuk kiválasztásáról, hanem a pénztári portfóliójuk összeállításáról is szólt.

A-TÓL C-IG. A pénztártagok előtt három lehetőség áll: a klasszikus, a kiegyensúlyozott, valamint az úgynevezett növekedési (másképpen dinamikus) eszközcsomag valamelyikébe kerülhet az egyéni számlájukon eddig felgyűlt összeg és a jövőben beérkező havi tagdíj. A három portfólió eltérő kockázati szintet képvisel (összetételüket lásd külön) és más-más hozamkilátással kecsegtet, továbbá az sem mindegy, hogy mennyi idő jut az alkotóelemek „kifutására”. Növekedési portfóliót például eleve nem választhat az, akinek már csak legfeljebb öt éve van hátra a törvényes korhatár szerinti nyugdíjba menetelig, a részvénytúlsúlyos portfóliók számára ez ugyanis túlságosan rövid időtávnak tekinthető. Hosszú távon azonban (ha legalább 15 évnyi megtakarítás még rendelkezésre áll a nyugdíjig) ezt ajánlják a pénztárak, feltéve, ha a pénztártag azt is belátja, hogy – a tőzsdei árfolyamok természetéből adódó ingadozások miatt – néhány rosszabb év bizony előfordulhat a felhalmozási periódus alatt. Akinek ez vállalhatatlan, annak a biztonságosabb befektetési politikát követő kiegyensúlyozott vagy a még konzervatívabb klasszikus portfólió a megfelelő, ekkor hosszabb távon biztosabb, de alacsonyabb megtérüléssel kalkulálhat.

A múltbeli hozamok természetesen semmilyen ígéretet nem hordoznak magukban a jövőre vonatkozólag, ám tájékoztató jelleggel több pénztárnál is kiszámolták a három portfólió elmúlt tíz évi referenciahozamának alakulását. A döntően állampapírokból álló klasszikus, illetve a részvényeket is tartalmazó kiegyensúlyozott portfólió – inflációtól megtisztított – éves átlagos reálhozama 1997 és 2007 között az Évgyűrűk példájában alig különbözik egymástól (előbbi 3,75, utóbbi 3,81 százalékos), viszont az eszközök felét részvényben fialtató növekedési portfólió ezen idő alatt 4,9 százalékot ért el. Ugyanakkor pénztár és pénztár között is nagy eltérések lehetnek. Egy másik kassza, az Aranykor saját számítása szerint lényegesen nagyobb hozammal büszkélkedhetett volna az elmúlt tíz évben, mint az Évgyűrűk, ráadásul mindhárom portfóliója esetében. A klasszikus eszközcsomag éves átlagos reálhozama 4,39, a kiegyensúlyozotté 6,26, a növekedési portfólióé pedig 8,14 százalékosra jött ki. A pénztárak (és vagyonkezelőik) mozgástere ugyanis egy-egy portfólión belül is nagy, viszonylag tág határok között dönthetnek a részvények, illetve az egyes régiók súlyozásáról. A két konkrét esetben például 50 és 52 százaléknyi részvény forgott a növekedési portfólióban (az Aranykor javára), ez önmagában még nem indokolna nagy hozamkülönbséget. A részvények összeválogatása viszont már igen, e téren a két említett kassza példája is nyilvánvaló eltéréseket mutat. Az Aranykor kevesebb magyar és kevesebb globális fejlett piaci részvényt számított a portfóliójába, mint az Évgyűrűk, és mindeközben magasabban súlyozta a közép- és kelet-európai régiót, s még jobban preferálta az utóbbi években elképesztő felívelést mutató globális feltörekvő piacokat.

VERSENYELŐNY. Az új rendszer új színt visz a pénztárak versenyébe – kommentálta a változásokat Tóth Szilárd, az AXA nyugdíjpénztárának ügyvezetője, aki szerint a jövőben még inkább érdemes lesz a tagoknak tájékozódniuk a kasszák befektetési politikájáról. Az eddigiek alapján egyébként az AXA a legmerészebb, a pénztár vagyonkezelője akár 70 százalékban is részvényekkel töltheti fel a növekedési portfóliót, ellentétben a többi négy magánpénztár 50 százalék körül szóródó tervezett részvénykitettségével (lásd a táblázatot).Az új döntési helyzethez ugyanakkor a tagoknak is hozzá kell szokniuk, a jövőre váltó öt magánpénztár hasonló aktivitást, vagy inkább inaktivitást tapasztalt. Jellemzően a tagság 6-10 százaléka jelezte csak a december eleji határidőig a választását, a legkatonásabban a Honvéd Nyugdíjpénztár tagjai teljesítettek, itt 15 százalék tett eleget a felhívásnak. Igaz, a pénztárak vezetői nem is számítottak ennél magasabb visszajelzési arányra. Mindenesetre a pénztárak életkoruk alapján azokat is a számukra előnyösnek tartott portfólióba sorolják, akik most nem élnek választási jogukkal. A tagok 80-90 százalékának a megtakarítása így szinte minden magánpénztárnál a növekedési portfólióban fog kamatozni egészen addig, amíg az ügyfél át nem lép egy következő életkori kategóriába, illetve, amíg nem választ magának másik portfóliót. A választás lehetősége ugyanis a jövőben évente kétszer – június 30-án és december 31-én – minden évben megadatik, legfeljebb némi költség ellenében. Az első választás mindenkinek ingyenes (az automatikus besorolás nem minősül választásnak), a későbbiekben pedig az egyéni számlaösszeg 1 ezrelékébe, de legfeljebb 2000 forintba kerül.

A döntést később az úgynevezett elszámoló egységen alapuló nyilvántartás (a unit-linked konstrukciónál alkalmazotthoz hasonló adminisztráció) is segíti majd, amelyet szintén 2009 januárjától kell vezetniük a pénztáraknak. Ezzel elvileg lehetővé válna, hogy a tagok akár naponta kövessék pénztári számlájuk alakulását. A rendszer tökéletes működéséhez ugyanakkor elengedhetetlen, hogy az egyes tagdíjakat megbízhatóan azonosítani tudják a pénztárak, és pénzüket valóban a tagok választásának – vagy életkorának – megfelelő portfólióba utalhassák. Ma azonban még nem ez a helyzet – mondja Borza Gábor, az ING Nyugdíjpénztár vezérigazgatója, aki szerint éppen ez a legnagyobb akadálya annak is, hogy sok magánkassza, köztük az ING is, már jövő évtől bevezesse az ügyfeleknek egyébként tényleg előnyös választható portfóliós rendszert.

PÉNZEK FÜGGŐBEN. Sajnos az év eleje óta, amióta a munkáltatói tagdíjak beszedése már az adóhivatalon keresztül történik, káosz van. „Az idei tagdíjakat például még nem tudtuk beazonosítani, rengeteg pénz van függő számlán” – illusztrálja a helyzetet Borza Gábor. Többé-kevésbé ugyanerről számolt be lapunknak a többi magánpénztár vezetője is, bár némi javulást néhány hónapja már észlelnek, és folyamatosan zajlik a befizetések feldolgozása és könyvelése. Természetesen a függő számlán lévő pénzeket is befektetik, de semmiképpen nem tőzsdei részvényekbe. A választható portfólióra áttérő kasszák a jövőben a klasszikus portfólió szabályait alkalmazhatják ez esetben, bár reményeik szerint erre már nem sokáig lesz szükségük. Az adóhatóság ígérete szerint is legfeljebb néhány hónapig kell még türelemmel lenniük pénztáraknak és tagjaiknak.