Sokat változott a helyzet nyolc év alatt. 1998-ban Ivan Miklós későbbi szlovák pénzügyminiszter még azért jött Budapestre, hogy a magyar kollégáktól tanulja meg, miként kell sikeres reformokat levezényelni és egészséges gazdasági növekedést produkálni. „Ma aligha látogatna hozzánk ugyanebből a célból” – szögezte le László Csaba, a KPMG adópartnere a Figyelő és a CIB Bank múlt héten rendezett Makrotrendek című konferenciáján. Pedig a hazai pénzügyi tárca volt vezetője akkor még csak sejthette, hogy a legfrissebb növekedési adatok minden eddiginél szomorúbb képet festenek majd: Magyarország GDP-je éves szinten mindössze 1,1 százalékkal bővült a harmadik negyedévben, ami immár tizenegy éves mélypontot jelent. A szlovák gazdaság ugyanebben az időszakban 9,4 százalékkal dübörgött.
Az idei év egészére vonatkozó prognózisok szerint nemcsak északi szomszédunk húz el mellettünk: ugyanezt teszi az összes visegrádi ország. Eközben az idén először lesz alacsonyabb a magyar gazdaság bővülése az Európai Unióénál, sőt, még az eurózóna országai is nálunk lendületesebb bővülést produkálnak. Még szomorúbb – idézte a Kopint-Tárki előrejelzését Palócz Éva vezérigazgató -, hogy ma már az egy főre jutó GDP szempontjából sem vagyunk irigylésre méltó helyzetben. Hacsak nem történik valamilyen csoda, akkor 2008-ban Szlovénia, Csehország, Észtország és Szlovákia mind előttünk járnak majd, de Litvánia és Lettország hátránya sem lesz már számottevő (lásd a grafikont).
A régiótól való lemaradásunk és az idei évet jellemző drámai visszacsúszásunk okaként Palócz Éva egyértelműen a közösségi fogyasztás – az egészségügyi, szociális, oktatási és közigazgatási kiadások – jelentős visszaesését, illetve az állami beruházások szűkülését jelölte meg. A költségvetési megszorítások oltárán hozott növekedési áldozat elméletileg még nagyobb is lehetett volna, ha éppen nem alakul ilyen szerencsésen a nemzetközi konjunkturális helyzet. „Ellenkező esetben nem a lassulásnak, hanem a GDP tényleges csökkenésének a gondolatával kellene barátkoznunk” – mutatott rá Palócz.
A kilátások ugyanakkor már valamivel biztatóbbak: az elemzők szerint elértük a gödör alját. Az idén a második negyedév 0,1 százalékkal volt erősebb az elsőnél, a harmadik három hónap viszont már 0,3 százalékos élénkülést hozott. „Van remény” – fogalmazott László Csaba is, aki szerint az elkövetkező három éven belül visszatérhetünk egy 5 százalék körüli éves növekedési szintre. Ehhez viszont folytatódnia kell a költségvetési konszolidációnak, tovább kell vinni az államháztartási reformot és csatlakozni kell az eurózónához. „Akkor kell belépnünk, amikor a közös pénznem bevezetésének előnyei ellensúlyozzák az ezzel kapcsolatos hátrányokat” – jegyezte meg Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. Azt, hogy ez mikorra várható, egyelőre nem tudta megmondani, de céldátumot – az eddig be nem váltott négy korábbi ígéret miatt – már csak a hitelesség érdekében sem kívánatos jó ideig megfogalmazni.
