Még az Adidas is a martfűi Tisza Cipőgyárban állíttatta elő La Paz névre keresztelt futballcipőit a hetvenes években. Az akkoriban a legnagyobbnak számító, 8,5 ezer főt foglalkoztató magyar gyártó azonban az évtizedek alatt folyamatosan visszaesett. A rendszerváltás megpróbáltatásai mellett az európai bőripar válsága is sújtotta a vállalatot, amely képtelen volt megbirkózni a nehézségekkel.
A ma holdingszervezetben működő céghez két leányvállalat tartozik, a Tisza Cipőgyártó Kft. és a Turi Cipő Kft., amelyek főleg bérmunkából próbálnak megélni. Az anyacég ezeknek adja bérbe eszközeit és ingatlanjait. E bevételek azonban nem fedezik a költségeket, így az utóbbi évtizedben a vállalat csak veszteséget termelt. A ráfizetés tavaly több mint 310 millió forintra rúgott, miközben a bevételek alig 19,5 millió forintot tettek ki (lásd a grafikont). Maguk a leánycégek is csak vitték a pénzt. 
RÉSZLETEKBEN. Az állam folyamatos tőkeinjekciókkal tartotta életben a vállalkozást, tavaly például 35 millióval támogatták meg a céget. Nem csoda hát, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. mielőbb szeretett volna megszabadulni a cégtől, ez azonban nem ment könnyen. Mint Oravecz Péter, az ÁPV Zrt. szóvivője elmondta, 1998 óta a cég eszközeit részletekben értékesítették, ami lehetőséget adott arra, hogy az értékesebb vagyonelemeket külön vásárolják meg az érdeklődők. „Sajnos, a 2004-es első privatizációs kísérletre a Tisza Cipő anyavállalatának csak olyan vagyonelemei maradtak meg, amelyekre nem volt piaci érdeklődés” – tette hozzá a szóvivő. A sikertelen nyilvános pályázatok után az ÁPV Zrt. – a törvények adta lehetőséggel élve – tárgyalásos értékesítési formában kínálta újra a cég 97,37 százalékos részvénycsomagját. A pakettet végül 3 millió forintért a vállalat- és üzletfejlesztésre szakosodott Radfar Kft. vette meg. A vevő egyebek mellett vállalta, hogy a jelenleg csoportszinten foglalkoztatott 300 főt most megtartja, s további három esztendőig évente csak 5 százalékos leépítéssel él. A cég vezetése bizakodó. „Célunk, hogy a Tisza Cipő Zrt.-t piacképes vállalattá alakítsuk át, ennek érdekében a cipőgyártást különféle szolgáltatásokkal egészítjük majd ki” – vázolja fel terveit Gladinetz András, a Radfar Kft. ügyvezető igazgatója.
A martfűi üzem anno. Kifutott modell.
MÁRKA NÉLKÜL. A dolgukat megnehezítheti, hogy a cégből már korábban kivették a piacképes javakat, köztük például a Tisza márkanevet is. A manapság reneszánszát élő márka használati joga a Clash Kft.-hez került. Vidák László, a cég ügyvezetője elmondta, hogy csak igen szigorú gyártással sikerült nyereségesnek maradniuk. „Minket is megkerestek anno, hogy a márkával együtt vegyük át az egész vállalatot, de nem éreztük elég felkészültnek magunkat ahhoz, hogy ilyen nagy fába vágjuk a fejszénket” – meséli Vidák. Ő is úgy látja, hogy a mai magyar bőripar állami támogatás hiányában még a szomszéd országokhoz képest is igen nehéz helyzetben van. Nem meglepő tehát, hogy a régen nálunk is dolgoztató nagy nemzetközi cégek már korábban továbbvitték a gyártást keletre, főleg Ázsiába. „Ma a minőség és a költségek kényes egyensúlyán múlik a cipőgyártás sikere” – állítja Vidák. Cége kis gyártóként is csak úgy tud életben maradni, hogy bérmunkában készítteti cipőit. „Régebben mi is a Tiszánál gyártattunk, de sajnos a cég nem tudta tartani a költség-minőség követelményt, így kénytelenek voltunk váltani” – mutat rá a Clash Kft. ügyvezetője.
A kis volumenű gyártás elvesztése annak idején nem volt nagy érvágás a Tisza Cipő Zrt.-nek, ám a minőségi kifogások és a bevallottan elavult gépsor intő jel lehet a számukra. Gladinetz András szerint a technológia és a humánerőforrás reorganizációjára van szükség. Első lépésként a folyamatokat vizsgálják majd felül, és teljes arculatváltást követően nyitnak a reménybeli közép- és kelet-európai piacok felé.
