Ezzel újra feléledhet az a növeke-dési sztori, amelynek elhalása miatt a befektetők az elmúlt hónapokban elpártolni látszottak az OTP részvényeitől.
Fõvárosi portál. A Garancia inkább csak használja a bankfiókokat,új üzletet nemigen hoz.
Fotó: Szigeti Tamás
Sokáig már nem mehetett ez a háztáji gazdálkodás a világ végén, valamerre lépniük kellett – így kommentálta egy ismert bankszakember a Figyelő értesülését arról, hogy az OTP nemcsak a Garancia Biztosítót adja el, de a bankból is 10 százalékos „baráti” részesedést biztosít a párizsi székhelyű AXA csoport számára. Mindez akár az év üzlete is lehet a hazai banki és biztosítói piacon, hiszen az OTP 10 százalékos pakettje a tőzsdei árfolyam alapján megközelítőleg 1 milliárd eurót ér, a Garancia Biztosítóért pedig akár 400 millió euró is befolyhat. Ezzel együtt valószínű, hogy az OTP a tranzakció után még az eddigieknél is jobban a maga ura marad.
A megkérdezett szakemberek többsége szerint a Garancia eladásával mindkét fél számára kedvező, nyertes-nyertes üzlet jöhet létre. Az AXA-nak az a híre, hogy nem szereti a kispályás játékot, ám a magyar biztosítási piacon elért 2 százaléknyi részesedésével eddig nem különösebben sikerült felhívnia magára a figyelmet. Az OTP Bank pedig végre forráshoz jut, méghozzá nem is kevéshez, amire rettenetesen nagy szüksége van további terjeszkedési tervei megvalósulásához. De valóban érdemes-e a legnagyobb hazai leánycégét, egyik zászlóshajóját áruba bocsátania az OTP-nek ahhoz, hogy tőkéhez jusson?
A Garanciát még 1993-ban, meglehetősen rossz állapotban vette meg a bank, s ha az első években nem is, de a következő, közel tíz esztendőben látványos felfutást produkált a biztosítónál. Ennek ellenére évek óta levegőben lóg a kérdés, vajon eladják-e a céget? Noha a biztosító mutatói folyamatosan javuló tendenciát mutatnak, nem tudták kihozni belőle a maximumot. Annak dacára sem, hogy a Garancia rendelkezik Magyarország legnépesebb, mintegy 3,5 ezer főt számláló ügynökcsapatával. A cég eredményeiben oroszlánrésze van a bank fiókhálózatának, tavaly például ott adták el az életbiztosítások kétharmadát. Mégis, egyre határozottabban kirajzolódott, hogy e feladatba beletört az OTP bicskája, amit az idei első félév rossz eredményei is tükröztek.
Budapesti központ. Tovább nyújtózkodnak? Fotó: Szigeti Tamás
MEGÁLLT A TUDOMÁNY. Noha a biztosítási piacot nem rengette meg különösebb esemény, meglehet, a Garancia 2007-es évre szövögetett álmai már a második negyedévben szertefoszlottak. Áprilisban a cég még 17 százalékos éves növekedési prognózissal számolt, ehhez képest augusztusban a második negyedév 5 százalékos visszaeséséről adtak hírt. Így aztán az eredmények jócskán a tavalyi szint alá zuhantak: míg a cég 2006 derekán 4,9 milliárd forintos félévi adózott eredményt tudott felmutatni, addig az idén „csupán” 3,6 milliárdos profitja keletkezett januártól júniusig, ami 26 százalékos visszaesést jelent. „Úgy tűnik, a 2006-os 44 százalékos eredménynövekedést követően megállt a tudomány a biztosítónál” – fogalmazott lapunknak egy tőzsdei elemző. Az OTP sokkal többet várt legnagyobb és legrégebbi leánycégétől, amelyet immár végképp nem sorol az aranytojást tojó tyúkjai közé. A bankhoz közel álló forrásaink állítják: a vezetés úgy véli, nem vált be a bankbiztosítói forma. A Garancia ugyanis a bank, illetve az alapkezelő befektetési termékeitől veszi el a forgalmat, s inkább csak használja a fiókokat, új üzletet nemigen hoz.
Egy tavaly augusztusi befektetői konferencián Spéder Zoltán, az OTP-csoporttól azóta távozott vezérigazgató-helyettes jelentette ki, hogy a menedzsment nincs megelégedve néhány leányvállalattal, s középtávon lehetséges, hogy eladják a szlovákiai bankot. S bár ezt később részben cáfolta, néhány hete utódja, Urbán László is azt nyilatkozta, hogy sem Romániában, sem Szlovákiában, sem Horvátországban nem sikerült eddig végrehajtani igazán nagy dolgokat. Noha a bíráló szavak a leánybankokra vonatkoznak, forrásaink szerint a menedzsment a kinti biztosítók teljesítményével sem elégedett, mondván: azok „rátelepszenek” a bankfiókokra, s viszik az üzletet, nem hozzák.
Ha ez valóban így van, akkor nem véletlen, hogy a Garanciánál erősítést terveznek: mégpedig egy olyan, az egész világon jól csengő névvel, mint az AXA. A francia csoport nemcsak a márkát hozza, hanem a teljes know-how-t és bankbiztosítási modelljét is. Márpedig az AXA-nál épp erősödni látszik a banki vonal, legalábbis Európában. A francia pénzintézet Észak-Európai Régióját (amelybe a Benelux-államok, Németország, Svájc, illetve Közép- és Kelet-Európa tartozik) olyan vezérigazgató irányítja, aki korábban bankár volt. Alfred Bouckaert – abból az alkalomból, hogy az idén áprilisban megvásárolták a magyarországi Ella Bankot – így nyilatkozott: „Stratégiai jelentőségű lépés, hogy termékkörünket lakossági banki szolgáltatásokkal tesszük teljessé. Építve az AXA Bank Belgium tapasztalataira fokozatosan elindítjuk a teljes régióban ezeket a szolgáltatásokat.” Az amúgy igen dinamikus fejlődést produkáló Ella megvétele mindenesetre szabad szemmel alig látható léptékű ügy az OTP Bankkal kötendő üzlethez képest. Egy biztos, az AXA a felvásárlások és nem a zöldmezős beruházások híve, s igazi nagy játékos az európai piacon. Éppen egy évvel ezelőtt jelentette be, hogy rendkívül jól képzett és tájékozott akvizíciós csapataival portyázni indul, s erős expanzióba kezd.
Öten az adatszobában
Az OTP Garancia eladásáról ez év januárjában kezdett tárgyalásokat az anyabank. Öt potenciális befektető jutott el abba a fázisba, hogy bejuthattak az adatszobába, s így betekintést nyerhettek a cég könyveibe. Lapunk piaci forrásból úgy értesült, hogy az érdeklődök között első körben a két legnagyobb hazai biztosító, az Allianz Hungária és a Generali Providencia is megjelent, ám a tárgyalások már a kezdeti fázisban elakadtak – vélhetően azért, mert ezek a cégek sikeres kontraktus esetén nem kapták volna meg az ügyletre a Gazdasági Versenyhivatal áldását. A francia AXA mellett a meghívottak között szerepelt meg nem erősített információk szerint az amerikai AIG is, amely az elmúlt években Magyarországon folyamatosan adogatta el lakossági üzletágait. Az érdeklődők között szerepelt a hajdani magyarországi AXA Biztosítót megvásárló Uniqa is. Valószínűnek tűnik a francia Groupama feltűnése, bár e cégnél azt közölték lapunkkal, hogy az információt üzleti titoknak minősítik; s azt sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánják. Az idén június elsején egyébként új vezetőt kapott a magyarországi Groupama-érdekeltség, olyat, aki egyenesen a párizsi központból érkezett, s feladata a cégcsoport akvizícióinak előkészítése volt.
Visszatérve a magyar bankóriás szempontjaira, noha Csányi Sándor elnök-vezérigazgató nem egykönnyen válik meg érdekeltségeitől – OTP-leánycéget eleddig nem is dobtak piacra -, valószínűleg belátta, hogy a Garancia értékesítésével több legyet is üthetnek egy csapásra. Az egyik, igen fontos hozadék lehet, hogy lehetősége nyílik egy nagyobb növekedéssel kecsegtető piacon befektetni a kapott vételárat. Márpedig a növekedés manapság létkérdés, amikor a befektetők – sok év után – kezdik elveszíteni érdeklődésüket az OTP részvényei iránt. Bár e témában a bank vezetői jelenleg nem kívánnak lapunk hasábjain megszólalni, a közelmúlt nyilatkozatai árulkodóak. Urbán László vezérigazgató-helyettes például nemrég azt mondta a Portfolio.hu portálnak, hogy igazi döntési helyzetet jelenthet, ha jó befektetési célpontra találnak, de megszerzéséhez nincs elegendő tőkéjük. Ebben az esetben ugyanis valamelyik meglévő befektetés eladása válhat szükségessé. Bár gondolatmenetét megtoldotta azzal, hogy jelenleg nincs ilyen szituáció, egy efféle lépés a mostani helyzetben mégis ésszerűnek tűnhet.
Tény, hogy a hazai gazdasági környezetből nem igazán tud táplálkozni az OTP növekedése, jóllehet 2010-ig évi 20 százalékos bővülést ígértek a befektetőknek. A piac kétkedve figyeli, vajon az impozáns számok elérhetőek-e; a bank lépéskényszerbe került. A nagy lehetőség pedig itt van a szomszédban: az orosz és az ukrán bankpiac hatékonyan segítheti a bankpapír részvényárfolyamának folyamatos pumpálását. Az ottani lehetőségek kiaknázása – a 2006-os két bankvásárlást követően – egy újabb komoly anyagi áldozatot is megérne. Nem kizárt, hogy lenne még helye tőkének az orosz Investsberbankban és az ukrán CJSC OTP Bankban, sőt a magyar menedzsment azt is bejelentette, hogy Oroszországban a jövő év elejéig újabb pénzintézet megszerzésére kerülhet sor. E keleti hídfőállások megerősítése mellett szól az is, hogy a bejelentett tervek szerint a mai negyedrészhez képest két éven belül a bankcsoport profitjának már a felét kellene hoznia a külföldi leánybankoknak, amiben főszerep juthat Oroszországnak és Ukrajnának (e két ország vonzerejéről lásd keretes írásunkat).
Aprócska bökkenő, hogy a bővüléshez hatalmas tőke kell. S ha meg akarja lovagolni a bank a hitelboomot, a tulajdonosnak hosszú évekig nem áll módjában kivenni a profitot a pénzintézetből. Nem csupán a hitelkihelyezések falják a tőkét, de az orosz bankszektort jellemző csekély fiókszám azt is jelzi, hogy a kiszolgáló egységek szaporítása lehet az alapja egy-egy bank hitelpiaci bővülésének, ami a drága orosz ingatlanpiacon igen költséges mulatság. A Raiffeisentől egészségesen megvett ukrán leánybank hozza a tervet, az Investsberbank viszont, bár nyereséges, a profittervet alulteljesítők közé tartozik. Szakemberek szerint azonban ez normálisnak tekinthető, és semmit nem ront az optimista jövőképen, ha egy jó áron, ámde rossz állapotban felvásárolt pénzintézet (amilyen az Investsberbank) két-három évig – az új menedzsment felállításának és az átszervezések időszakában – nem túl eredményes.
Csányi Sándor többet várt az OTP legnagyobb és legrégebbi leány-cégétõl. A vezetés szerint nem vált be a bankbiztosítói forma, és a Garancia értékesítésével több legyet is üthetnek egy csapásra.
Mindazonáltal a piaci körülmények is azt erősítik, hogy az OTP jó cserét hajthat végre, ha a konszolidálódó (ám a megszorítások miatt fékeződő gazdaságban működő) hazai bank- és biztosítási szektorból tőkét von ki, és azt inkább a robbanásszerű fejlődés elején járó, tartósan kétszámjegyű növekedéssel kecsegtető orosz és ukrán bankpiacon fekteti be. Az orosz és az ukrán leánybank jelenleg 15 százalékos megtérüléssel működik, ami optimista becslések szerint akár 35 százalékra is feltornászható.
BEBETONOZVA. A Garancia eladása tehát könnyen indokolható, miként az is, hogy az AXA-nak miért előnyös nem csak magyar biztosítót venni, hanem 10 százalékot szerezni az OTP-ben is. Számításaik minden bizonnyal úgy szólnak, hogy a tranzakcióval egy új közép- és kelet-európai növekedési sztori várja őket. S hogy a magyar pénzintézetnek miért jó nagytulajdonosként az AXA érkezése? „Az OTP már korábban jelezte, hogy amint egyre szűkösebbek lesznek forrásai, összeállhat egy nagyobb, konzervatív nyugat-európai pénzintézettel, amelynek bőséges források állnak rendelkezésére, de lemaradt a nagy kelet-európai expanzióról. Ez segítené az OTP napi üzletmenetét, csakúgy, mint a további akvizíciókat. Úgy gondolom, egy ilyen tranzakciót kedvezően fogadnának a befektetők, s az OTP árfolyama is emelkedne” – mondta a Figyelőnek Herczenik Ákos, a Raiffeisen Bank elemzője. Csakhogy más ok is lehet a háttérben. Az elmúlt hónapok legnagyobb jelentőségű gazdasági eseménye az OMV harca volt a Csányi Sándor alelnöksége alatt működő Mol megszerzéséért, s ennek fényében az OTP felvásárolhatósága is új megvilágításba kerül. Nem kizárt, hogy – okulva az olajcégnél történtekből – Csányi az OTP esetében szeretne elébe menni a dolgoknak, és eleve lehetetlenné tenni a bank ellenséges felvásárlását.
Logikus feltételezés lehet például, hogy a biztosító eladásának bevételéből félretehető némi aranytartalék, amelyből egy nem kívánatos vevő feltűnésekor saját részvény vásárolható. Ennél jóval stabilabb védelmet biztosíthat azonban a várható együttműködés az új partnerrel. Ha az AXA erre kapható, s az általa megszerezhetőhöz hozzászámoljuk azt a 15 százalékot, amelyről szakértőink úgy vélik, hogy az OTP-menedzsmentnél és „baráti” kezekben lehet, akkor – egy stratégiai együttszavazási megállapodással a háttérben – ez a 25 százalékos csomag irányító paketté erősödhet. Ezzel pedig sikerülhet bebetonozni a jelenlegi menedzsmentet 2011-ig, hiszen az igazgatóság leváltása csak a részvényesek 75 százalékának közös akaratával lehetséges. Ez elméletben gyengítené a részvényárat, hiszen eltűnhet a felvásárlási prémium, szakértők szerint ugyanakkor a jelenlegi árszinten ilyet most sem tartalmaz a kurzus.
Nem tudni viszont, hogy az AXA kinek a 10 százalékát veheti meg. Az OTP az elmúlt hetekben lázasan vásárolta saját részvényeit, de a múlt pénteken bejelentett utolsó vétellel is csak 2,69 millió darabnál tart, ami kevesebb 1 százaléknál. A társaság ugyan az idei éves közgyűlésen felhatalmazást kapott arra, hogy 10 százalékig vásárolja saját papírjait, de ennek kivitelezése hosszú hónapokig eltarthat. A társaság vezetőinél és dolgozóinál levő 3 százalék valószínűleg nem érintett. Így inkább külső befektetőktől történő vásárlás jöhet szóba, illetve az, hogy a piac által feltételezett mennyiségnél több részvény van baráti kezekben, illetve OTP-közeli cégeknél, s ezek adnak el papírokat az AXA-nak. Ha ez utóbbi verzió él, akkor ez a Garancia eladásából befolyó közel félmilliárd eurón túl további százmilliókkal dagaszthatja a bank pénztárcáját.
Így a pozíciójában megerősített menedzsment azzal a boldogító érzéssel nyithatja meg életének új fejezetét, hogy egy pénzben dúskáló partnerrel a háttérben, máris kezdetét veheti az újabb akvizíciós időszak, noha azt a tavalyi kiköltekezés miatt eredetileg csupán 2009-re tervezték. Akár egymilliárd euróval indulhatnak tehát az új bevásárló körútra, miután ez idáig összesen mintegy 2 milliárd eurót költöttek el Közép- és Kelet-Európa bankpiacain.
Orosz és ukrán száguldás
Moszkvai OTP-érdekeltség. Jól jönne a pénz a fejlesztéshez.
Messzemenőkig igazolódni látszanak a két nagy szovjet utódállam bankpiaci növekedésével kapcsolatos korábbi várakozások, sőt… Már önmagában az orosz gazdasági kilátások is nagyon bíztatóak: a GDP az idén és várhatóan a következő két évben is 6 százalék körüli ütemben növekszik. Eközben a pénzintézeti szektor mérlegfőösszege tavaly 35 százalékkal (285 milliárdról 400 milliárd euróra) bővült; a lendületet jórészt a hitelpiaci robbanás adta, a lakossági hitelek 50 százalékos és a vállalati piacok 25 százalékos felfutásával. Noha az orosz bankpiac ma még gyakorlatilag egyet jelent Moszkvával és Szentpétervárral, azt is látni kell, hogy a két város lakossága közel másfél magyarországnyi. Rengeteg cég prosperál, s bár nagyok a szélsőségek, sok embernek nő tempósan az életszínvonala, s boldogan adósodik el. A lepusztult ingatlanállománynak, a korábbi óriási méretű lakáshiánynak, valamint a Moszkvába özönlő tömegeknek köszönhetően az ingatlanárak az elmúlt három évben megduplázódtak, helyenként háromszorosukra nőttek. Az ingatlanboom eddigi szakaszát a készpénzes vásárlások fűtötték – a befektetési bankpiacon akár londoni béreket is fizetnek, és a jobb menedzserek a hétszeresét teszik zsebre magyarországi „kollégáik” javadalmazásának -, a hitelek terjedése pedig újabb lökést ad ennek a piacnak, méghozzá a kevéssé tehetős rétegeknél is. A bankok legnépszerűbb termékévé várhatóan a jelzáloghitelek válnak: tavaly (jóllehet kicsiny, 1 milliárd eurós bázisról) 500 százalékkal nőtt, az idén pedig várhatóan megkétszereződik az állományuk. „Az orosz bankszektorban az elkövetkező öt esztendőben óvatos becslésünk szerint is 45 százalékos éves növekedés várható” – mondta lapunknak a jövő esélyeit latolgatva Simonyi Tamás, a KPMG közép- és kelet-európai pénzügyi fúziókért felelős vezetője. Az ukrán bankpiac paraméterei is hasonló lendületet tükröznek, noha a fejlődés itt két-három évvel előbbre tart, mint Oroszországban. Az ukránoknál az idén 40-50 százalékos növekedés várható, s bár e rohamtempó mérséklődik, három-négy év múlva is mintegy 25 százalékos bővüléssel kecsegtet a pénzintézeti rendszer.
