-Ghána, Magyarország, Indonézia, Malajzia, Szingapúr és Törökország – honlapja tanúsága szerint a masterreplicas.com webáruház a világ minden országába kiszállítja portékáit, kivéve ezt a hatot. Mi lehet a baj ezekkel?
– Hűha, ez aztán az érdekes csoportosítás. Hirtelen nehéz elképzelni bármilyen tényezőt, amely Szingapúrt és Ghánát összekapcsolja. Magyarországot meg Törökországot talán még érthető lenne egy kalap alá venni, már ami az elmúlt években a gazdasági stabilitás és nyitottság terén elért eredményeiket illeti.
– Őszintén szólva azt hittem, kapásból említ valami olyan közös momentumot, teszem azt, valamiféle hasonlóságot ezen országok gazdasági vagy politikai berendezkedésében, amellyel érthetővé tenné a sajátos felsorolást.
– Az a gyanúm, bármelyik országot is vennénk górcső alá, bebizonyosodna a tétel, hogy a formális, tehát a meglévő jogrend alapján felállított intézményrendszer eredményes működtetése, esetleg modernizálása elképzelhetetlen az informális szektor átalakítása nélkül. Vagy másképpen szemléltetve a megkülönböztetést: a de jure politikai hatalom képtelen meglenni a de facto politikai hatalom nélkül. Ez utóbbi támogatásának hiányában bármilyen reformfolyamat zsákutcába torkollik. Leegyszerűsítve a képletet, be kell vonni a mindenkori politikai elitet, érdekeltté kell tenni abban, hogy a modernizáció pártjára álljon. Klasszikus példa az amerikai polgárháború és az ország déli része: miután a győztes északi csapatok elvonultak, a lokális érdekek jó ideig túlélték a rabszolgaság hivatalos megszűnését, ami később a két rész iparosodásának, gyarapodásának ütemében, intenzitásában és sikerességében is megmutatkozott, a Dél rovására.
DARON ACEMOGLU
■ 40 éves, Törökországban született, örmény gyökerű közgazdász, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) legfiatalabb professzora. A diplomáját Nagy-Britanniában megszerző kutató főként politikai-, fejlődés- és munkagazdaságtani területekre koncentrál, valamint a technológia és a humán tőke összefüggéseit
vizsgálja.
■ Két éve nyerte el a John Bates Clark Medalt, amelynek rangját a közgazdász szakmában csak a Nobel-díj múlja felül.
■ A napokban vehette át a Rajk László Szakkollégium Neumann János-díját – interjúnk e díj átadásakor készült Budapesten -, amelyet olyan komoly eredményeket elért tudósok érdemelnek ki, akiknek jelentős hatása volt a kollégium szakmai munkájára, a kollégisták fejlődésére.
– Ha a kelet-európai reformok mélységére gondol, szerintem nem vitás, hogy a radikális lépésekre szükség volt. Visszatérve az előbbi példára: a rabszolgatartó Délen a polgárháborút követően is késtek a reformok, elodázták a földreformot, nehezen indult be a modernizáció, meg is itták ennek a levét. Más kérdés, hogy a reformokat milyen szintéren kell és lehet elindítani. Nézze meg, mi folyik Irakban: hiába próbálják a formális intézmények szintjén rájuk kényszeríteni a nyugati demokráciát, ha azt az utca szintjén képtelenek elfogadtatni.
– Maradjunk még Kelet-Európában. Nyilvánvalóan a kommunista örökség, az ebből formálódott informális intézményi struktúra éppúgy nyomja a lengyelek, mint mondjuk a magyarok vállát. Mégis egyre erőteljesebb eltérések mutatkoznak a gazdaságaink teljesítményében, a középtávú eredményekben.
– Korai lenne még eldönteni, melyik út a helyes. Az világos, hogy az orosz út – a kommunista hatalom képviselőinek átmentése – nem járható, olyan oligarchikus rendszert segített világra, amely felett alig van demokratikus ellenőrzés. Ehhez képest akár a magyar, akár a lengyel modernizáció ígéretesebbnek tűnik, de győztest még nem hirdetnék.
– Hogy áll ezen a téren a szülőhazája? Törökország az EU-ba tart, de vajon mi a helyzet az intézmények összehangolásával?
– Estig sorolhatnám a különbségeket, főként a kulturális és vallási téren mutatkozókat. De erősen agrárjellegű országként mindenképpen adnék neki annyi esélyt a beilleszkedésre, amennyit annak idején Görögország vagy Portugália kapott. A demokráciát illetően is van mit tanulnunk, bár már hosszú ideje, 1923 óta gyakoroljuk; igaz, a hadsereg árnyékában. Az utóbbi hat-hét évben a gazdaság komoly megújhodáson ment keresztül, sokkal vonzóbb az ország a közvetlen külföldi tőkebefektetések számára, és határozottan közeledett az árstabilitáshoz is. Nem csupán a gazdaság, de a politika is hatékonyabban működik, mint korábban. Vannak persze problémák is, főként a kisebbségek alapvető jogainak biztosítása.
– Ezek a gondok Magyarországon is léteznek, mint ahogyan a társadalom mind inkább leszakadó rétegeinek problémái is egyre égetőbbeké válnak. Hogyan érdemes közelítenie a társadalmi egyenlőtlenségek kérdéséhez a fejlett országokhoz felzárkózni igyekvő gazdaságoknak?
– A modernizációs folyamat önmagában is okoz igazságtalanságokat a társadalomban, és ezek mellett jellemzőek az „örökölt” egyenlőtlenségek, mint Kelet-Európában a roma népesség helyzete. A közgazdászok között a mai napig vita tárgya az úgynevezett Kuznets-görbe (Simon Kuznets Nobel-díjas gazdaságtörténész elméletének grafikai megjelenítése – a szerk.). Ez azt ábrázolja, hogy a fejlődés a kezdeti szakaszban egyenlőtlenségekhez vezet, de egy kritikus szintet elérve azok csökkenni fognak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hipotézis eleje igaz: minden fejlődési folyamat tartogat nehézségeket. Ám arra is számos példa akad, hogy ezt az árat igenis megéri megfizetni. Más tészta az örökölt, tehát a nem a gazdasági növekedés számlájára írható egyenlőtlenség, amely megítélésem szerint már tisztán politikai kategória.
