Minden bank története egyedi. Más és más körülmények között alakultak, működtek, szűntek meg, vagy élnek ma is tovább. Amikor húsz évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Bank ágazati főosztályaiból létrejött a 3 nagy állami bank – a főleg feldolgozóipari portfóliót öröklő MHB (azaz Magyar Hitelbank), az elsősorban az élelmiszeripar és a mezőgazdaság finanszírozásban érdekelt K&H (akkori nevén: Országos Kereskedelmi és Hitelbank), valamint a már akkor sem fantasztikus perspektívájú bányászatot és energetikát hitelező Budapest Bank -, már egyből 6 versenytárssal találkozott. A fellazuló szocializmus nyitottságát jelzendő, már létezett három vegyes bank: a Citibank, a Raiffeisen (akkor még frissen létrehozva, Unicbank néven) és a CIB (akkor még Közép-európai Nemzetközi Bank néven). És mint minden egyszintű bakrendszerben, létezett a külkereskedelem finanszírozásban a külföldi bankok partnereként szolgáló MKB (azaz Magyar Külkereskedelmi Bank), a külföldiek számláit kezelő Általános Értékforgalmi Bank, valamint a lakossági bankolás állami hivatala, az OTP (azaz Országos Takarékpénztár), továbbá léteztek a gyakorlatilag az OTP-nek alárendelt takarékszövetkezetek.
Ez a környezet – az ágazati „leosztás” miatt – eleinte nem teremtett túl heveny versenyfeltételeket. Ám a kilencvenes évek fordulóján, a rendszerváltással egy időben, szinte „bankgründolási” láz alakult ki: a különböző speciális pénzalapokból, illetve a „semmiből” egyre másra nőttek ki a kis és közepes magyar bankok, és a külföldiek is egyre több leánybankot hoztak létre. Így a pénzintézetek száma a kilencvenes évek elején már 40 fölé emelkedett.
A bankok új rendszerének első éveiben kiugróan gyors volt a növekedés, és nemzetközi összehasonlításban meglepően magas jövedelmezőségi mutatókat regisztráltak. A mérlegfőösszeg egyik évről a másikra 50-70 százalékkal nőtt, a tőkearányos jövedelmezőség (ROE) néha elérte a teljesen szokatlan 65-70 százalékos értéket. Ugyanakkor a makrogazdaságnak a kilencvenes évek elején bekövetkezett megrendülése, a hagyományos piacok elvesztése, a vállalatok fizetőképességének romlása, majd a bekövetkezett csődhullám minden banknak a stabil ügyfélkör megrendülését, a kihelyezések bizonytalanná válását jelentette.
TŰZOLTÁS. Ebben az időben a legtöbb bank nem jutott elegendő lakossági forráshoz, így a kelleténél nagyobb mértékben volt kénytelen a likviditásmenedzsment tűzoltó eszközeire támaszkodni: a hektikus kamatlábmozgásokat produkáló bankközi piac forrásaira és a folyton módosuló feltételekkel igénybe vehető, jegybanki forrásokra. A kockázatkezelés meglehetősen fejletlen volt – az elemi hitelezési szabályokat leginkább csak azért nem rúgták fel, mert azok ki sem alakultak. A megfelelő vállalatirányítás (corporate governance) hiánya csak fokozta a feszültségeket. Ebben a környezetben a gyors növekedés megalapozatlannak, a magas profit pedig látszatprofitnak bizonyult: a „virágkorban” felhalmozott problémák a válság éveiben nyomban felszínre kerültek, mélyítve a válságot és megnehezítve a konszolidációt. Az 1987-ben újjászervezett, és 1991-ben látszólag még látványosan prosperáló magyar bankrendszer 1993-ra gyakorlatilag elvesztette a tőkéjét: a bankok átlagos ROE-értéke mínusz 100 százalék körüli volt, azaz veszteségük meghaladta a saját tőkéjük értékét.
VÉRFRISSÍTÉS. Az 1993 és 1995 között végbement hitel- és bankkonszolidáció végül is elkerülhetetlennek bizonyult: számos megrendült bank hitelportfóliójában cserélték le ekkor a már rég bukott hiteleket kellemesen magas kamatozású állampapírokra, illetve erősítették meg a tőkeszerkezetet, szintén állampapír formában nyújtott alárendelt kölcsöntőkével. A konszolidációt követő évek legfőbb problémája a bankrendszer közvetítői tevékenységének lelassulása volt: a konszolidációs állampapírok nagy súlya likviditási oldalról, a megfelelő kihelyezési lehetőségek megtalálása hitelkockázati oldalról korlátozta az egészséges továbbfejlődést. A kilencvenes évek közepén a banki tevékenység messze elmaradt a kívánatostól: a GDP-hez viszonyított mérlegfőösszeg tartósan 70 százalék alatt maradt, a hitelállomány pedig ugyanebben az összevetésben alig haladta meg a 20 százalékot.
Ebben az időben kezdett erősödni a Budapesti Értéktőzsde és folyamatosan emelkedni a BUX index, így aztán sokan vélték úgy, hogy itthon is végbemegy a tankönyvi „dezintermediáció”. Nem egészen így történt. A lökést végül is a konszolidáció során többségében állami tulajdonná vált bankszektor privatizációja adta meg. A korábban megrendült bankok többsége a konszolidációt követő másfél-két évben erre a privatizációra készült: miként a kicsit öregecske, csúnyácska, de azért még jó karban lévő, szép jövőt ígérő menyasszonyt csinosítgatják az esküvő előtt, úgy próbált a konszolidáció révén főtulajdonossá vált állam is javítgatni bankjai helyzetén. A tőzsdén keresztül való privatizációt a legtöbb esetben – a bankok tényleges helyzete miatt – el kellett vetni, a külföldi szakmai befektetők viszont viszonylag elfogadható árat kínáltak, mivel a meggyengült bankok ügyfélköre vonzó volt számukra. A „tipikus” történettől eltérően, az OTP volt az egyetlen, amely a bankszektorban egyedülálló és sikeres tőzsdei bevezetéssel egybekötött privatizációt valósított meg (és azóta is a tőzsde egyik legeredményesebb részvényét mondhatja magáénak). A megrendülés, a konszolidáció és a privatizáció teljesen átalakította a bankok mezőnyét: az első időkben csillogó nevek végleg eltűntek, és egyre több, elsősorban európai banknevet és logót kellett megtanulni.
A privatizációval tehát változatos tulajdonosi szerkezetű bankrendszer jött létre. Nem tagadható, hogy egy izgalmas kísérlet tanúi lehettünk: különböző filozófiájú, a világban eddig külön-külön egyaránt sikeres banki és vállalati kultúrák feszülnek egymásnak a magyar piac domináns szerepének megszerzéséért. Érdekes lesz megfigyelni, hogy az inkább „az egész világ egyetlen McDonalds” stílusú, vagy a „minden ország egy különálló falu” jellegű bankolás lesz-e a sikeresebb stratégia. Saját bankrendszerünkben figyelhetjük meg a közép-európai bankcsoportok (az osztrák Raiffeisen és Volksbank, az olasz UniCredit és BCI, a francia SocGen) folyamatos átalakulását, és kíváncsian nézhetjük, vajon az igazi „nagyok” (HSBC, RBS, UBS és hasonlók) mikor törnek be ezekre a piacokra. A „kibic nyugalmát” egyelőre az is biztosítja, hogy a banktulajdonosok illetőség szerinti sokfélesége nem fenyeget a magyar bankszektor „elnémetesedésével” vagy „elhollandosodásával” – az eltérő országérdekek az egységesülő Európában számunkra békés erőegyensúlyt jelenthetnek.
Az 1997-1998-as tőzsdei és pénzügyi válság során megrendült befektetési vállalkozásaikat beolvasztó univerzális bankok az egy évtizeddel korábbitól gyökeresen különböző feltételek között várták az ezredfordulót. A kilencvenes évek végének szerény profitmutatói az új évezrednek már az elején radikális javulást mutattak. Néhány év alatt átalakult a bankmérlegek szerkezete: az állampapírokat kezdték kiszorítani az ügyfélhitelek, és a hagyományos vállalati ügyfelek mellett egyre jelentősebbé váltak a lakosságiak. Ez utóbbi üzletág szektorszintű átalakulása az államilag támogatott jelzáloghitelek felfutásával kezdődött, de a vállalatinál magasabb jövedelmezőséggel kecsegtető szegmens további befektetésekre is érdemessé vált: radikálisan átalakultak a folyószámla- szolgáltatások, és már az ezredforduló idején közép-európai szinten megugrott a kártyaszám. Az ügyfelek minél jobb elérését részben az ügynökhálózatok kiépítése, részben a hálózatok mára már szédítő fióknyitási lázba torkolló bővítése segítette.
CSOPORTOK KORA. A „bankok” helyett egyre inkább bankcsoportokról kell beszélnünk: a bankok holdudvarába tartozó pénzügyi vállalkozások (mindenekelőtt lízing- és faktoringcégek), életbiztosítók, alapkezelők és nyugdíjpénztárak igyekeznek kamatoztatni az egypontos kiszolgálás előnyeit.
Az átalakuló bankszektor jövedelmezősége európai méretekben is kiemelkedően magas, ROE-mutatója folyamatosan 20 százalék feletti. A relatíve alacsony osztalékok és a magas jövedelmezőség megerősítette a szektor „tőkesúlyát”: nemcsak a fizetőképességi mutató haladja meg jelentősen a kötelező minimumot, hanem a belső tőkestruktúrában is egyre jelentősebb a felhalmozott nyereség aránya. A mostani évtized vége felé a hazai bankszektor ismét megtorpanni látszik – de ennek elemzését hagyjuk a jövedelmezőséget és a 2006-2007-es évfordulót elemző cikkekre.
Bankpiaci forgószínpad
A hazai kétszintű bankrendszer szereplőinek többsége folyamatos változáson ment át az elmúlt két évtizedben; új alapítások, beolvadások, felvásárlások, ki- és bevonulások egyaránt színesítették a képet. Az évforduló kapcsán talán érdemes sorra venni, hogy a mai szereplők hogyan jutottak idáig, és hol tartanak (a nevük mögött zárójelben a mérlegfőösszeg alapján számított 2006 év végi piaci részesedésük szerepel), illetve melyek azok a bankok, amelyek időközben végleg eltűntek a hazai színtérről.
OTP Bank (20,4%)
● Húsz éve a szektor vezető nagybankja, az utóbbi tíz évben jelentős közép- és kelet-európai birodalmat épített ki (Szlovákia, Bulgária, Szerbia, Románia, Ukrajna, Oroszország, Montenegró, Horvátország). ● 1995-ben a tőzsdére bevezetve privatizálták, azóta is a parkett egyik legstabilabb és legsikeresebb papírja. ● A K&H Banktól 1995-ben megvásárolta az 1988-ban alapított eredményes, elsősorban autófinanszírozásra szakosodott Merkantil Bankot (0,9%). ● 1997-ben megalapította szakosított hitelintézetét, az OTP Lakás-takarékpénztárat (0,5%). ● 2002-ben a lakáshitelezési boom kiaknázására létrehozza az OTP Jelzálogbankot (4,9%), amely mérlegfőösszegét tekintve három év alatt az ország 8. legnagyobb bankja lett.
K&H Bank (9,6%)
● A K&H-t (korábbi nevén: Országos Kereskedelmi és Hitelbank majd OKHB, majd Kereskedelmi és Hitelbank) az 1993-1995-ös konszolidációt követően, 1997-ben privatizálták, amikor a belga KBC, az ír Irish Life Insurance és az EBRD konzorciuma vásárolta fel. Mára szinte kizárólagos tulajdonosa a KBC lett. ● Az Ibusz Bank az Ibusz utazási iroda devizaszámla-vezető részlegéből nőtt ki, de a K&H már 1992-ben felvásárolta, majd 1996-ban be is olvasztotta. ● 1991-ben hozta létre kis követeléskezelő bankját, a Kvantumbankot, amely 2000-ben átalakult pénzügyi vállalkozássá. ● A Magyar Hitelbankot az 1993 és 1995 közötti konszolidációt követően, 1996 telén értékesítették a holland ABN Amronak, amely azt a következő évben az 1993 óta itt lévő leánybankjába olvasztotta. A holland anyabank és a belga KBC 2000. évi megállapodását követően 2001-ben az ABN Amro Magyarország beolvadt a K&H Bankba.
CIB Bank (8,5%)
● A mai pénzintézet csak 1997-ben jött létre, az 1979-ben alapított, off-shore státusú Közép-Európai Nemzetközi Bank (CIB) és az 1988-ban létrehozott, magyarországi székhelyű Közép-Európai Hitelbank (később: CIB Hungária) összeolvadásával. ● Az olasz anyabankok egyesülését követően a CIB Bank 2007 folyamán összeolvad az 1988-ban Interbank néven alapított Inter-Európa Bankkal (1,5%). Ez utóbbi volt az első, még 1989-ben privatizált, majd szintén elsőként, 1994-ben a tőzsdére bevezetett magyarországi bank.
MKB (8,4%)
● 1994-ben privatizálták, nevét azonban új tulajdonosa, a Bayerische Landesbank nem változtatta meg. ● 2003-ban felvásárolta és beolvasztotta a Konzumbankot. Ez utóbbit 1990-ben főként Áfész-ek alapították; az 1992-es korai konszolidációját követően 1995-ben ismét konszolidálni kellett, s ekkor a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonába került. 1997-ben a Konzumbankba olvadt az 1988-ban ipari fejlesztési bankként létrehozott, majd 1992-ben teljes körű banki jogosítványhoz jutó, de növekedési lendületét elvesztő Corvinbank.
Erste Bank (8,1%)
● Az 1987-ben alakult Agrobankot 1995-ben, működésének felfüggesztését követően, látványosan konszolidálták, majd beolvasztották a Mezőbankba. Ez utóbbi, 1988-ban alakult pénzintézetet még 1992-1993-ban konszolidálták, majd 1997-ben ezt vásárolta fel az Erste Bank. ● Másik szerzeménye, a Postabank 1988-ban alakult, s 1996-ra az ország 2. legnagyobb pénzintézetévé nőtte ki magát. Tőkéjét azonban elvesztette, így az államnak 1998-ban konszolidálnia kellett; az Erste a kitisztított bankot 2003-ban vette meg.
Raiffeisen Bank (7,5%)
● 1986-ban még Unicbank néven alapították elsősorban nem mezőgazdasági szövetkezetek és az osztrák Raiffeisen. ● Megingását követően a Raiffeisen vált a többségi tulajdonossá, nevét a leánybank 1996-ban vette fel.
UniCredit Bank (6,0%)
● Eredetileg 1990-ben képviseleti irodáját alakította bankká a Creditanstalt (CA); ekkor még 25 százalékban a Budapest Bank volt a résztulajdonosa, ám utóbbi pakettjét a CA 1991-ben kivásárolta. Az osztrák Bank Austria és Creditanstalt ausztriai egyesülését követően 1992-ben a pesti leánycég is a BA-CA (Bank Austria Creditanstalt) nevet vette fel. ● A német HVB bank 1993-ban hozta létre a Hypo Bank Hungariát, amely később HypoVereinsbankként, majd HVB Bankként működött. Azt követően, hogy az anyabank felvásárolta az osztrák BA-CA-t, 2001-ben a magyarországi BA-CA és HVB is összeolvadt HVB néven. ● 1998-ban, a jelzálogbankokról szóló törvény megjelenését követően a HVB létrehozta a HVB Jelzálogbankot (0,5%). ● Az idén, azt követően, hogy az olasz UniCredit Bank (Európa eddigi legnagyobb akvizíciója keretében) felvásárolta a HVB-t, az itteni leánybank, illetve a jelzálogbank is felvette az UniCredit nevet.
Budapest Bank (3,1%)
● Az 1993-1994 évi konszolidációt követően 1995 decemberében a GE Capital és az EBRD vált a meghatározó tulajdonossá, majd 2001-ben, opciója lehívását követően, a GE lett a többségi részvényes. ● A nevet 2006 folyamán GE Moneybank – Budapest Bankra változtatták.
Citibank (2,8%)
● Egy bank, amely bár sohasem alszik, mégse történik vele „semmi”: 1985 óta változatlan névvel és logóval van jelen a magyar piacon. ● 1998-ban felvásárolta az 1990-ben alapított, eredetileg olasz-osztrák tulajdonú Európai Kereskedelmi Bankot (EKB). ● 2000-ben megvette az ING Bank kártyaüzletágát, amelyet eredetileg az ING az 1989-ben az MHB leánybankjaként alapított Dunabanktól vett át, annak 1995 évi megrokkanását követően. A Dunabankot ezt követően csendben kivezették a piacról.
FHB Jelzálogbank (2,5%)
● Az 1997-ben, a jelzálogtörvény megszületését követően alapított szakosított hitelintézet 2001-től kezdve sikeresen használta ki a támogatott lakáshitelek rekordokat döntő boomját. ● 2003-ban 49 százalékát sikeresen privatizálták, tőzsdei bevezetéssel egybekötve. ● Az FHB Jelzálogbank 2006-ban létrehozta az FHB Kereskedelmi Bankot.
Magyar Takarékszövetkezeti Bank (1,2%)
● A takarékszövetkezetek hozták létre 1989-ben. ● 1993-ra elvesztette tőkéjét; a sikeres konszolidációt követően, 1997-ben a német DGBank 66 százalékos tulajdonrészt szerzett benne. ● 2003 és 2006 között a szintén konszolidált takarékszövetkezetek éltek opciós jogukkal, és visszavásárolták ernyőbankjukat.
Volksbank (1,2%)
● Az 1991-es piacra lépés óta csak tulajdonosi szerkezete egyszerűsödött, meghatározóan az osztrák Volksbank-csoport tulajdonában van. ● Jelentős hálózatot vett át 2006-2007-ben az ÁÉB-től, s intenzív hálózatbővítésbe fogott; növekedése gyorsuló ütemű.
ÁÉB (1,2%)
● Az eredetileg 1922 óta létező, de kereskedelmi bankként 1987 óta működő Általános Értékforgalmi Bank 50 százalékát a nemzetközi CEDC-csoport részére értékesítették. ● Az 1993-1994-es tőkevesztést és konszolidációt követően az orosz Gazprom Bank vásárolta meg, majd 2004-2006 között folyamatosan értékesítette a vezérigazgatói posztot betöltő Mehmet Rahimkulov Kafijat kft.-je részére. ● A bank 2007-ben befektetési vállalkozássá alakul át.
ING (1,1%)
● A holland ING-csoport magyarországi kereskedelmi bankja, 1991 óta. ● 1996-ban felvásárolta a Dunabank kártyaüzletágát, amelyet 4 év elteltével a Citibank részére értékesített.
Calyon (1,0%)
● A Credit Lyonnais bank 1992 óta működik nálunk. Miután a Credit Agricole felvásárolta a többször tőkéjét vesztett Credit Lyonnais-t, 2004-ben az itteni leány is a Calyon nevet vette fel.
Commerzbank (1,0%)
● 1991-ben nyitotta meg képviseleti irodáját, s 1993 óta van jelen a magyar bankpiacon – azóta változatlan névvel és logóval működik. ● Tevékenységi köre viszont átalakult; a közelmúltban határozott kis- és középvállalati portfóliót kezdett építeni.
Fundamenta-Lakáskassza (1% alatt)
● Egyaránt a lakás-takarékpénztári törvény megalkotását követően, 1997-ben jött létre a meghatározóan osztrák-német tulajdonban álló Lakáskassza, illetve a Takarékbank Schwabisch Hall tulajdonolta Fundamenta. A két pénztár 2003-ban fuzionált, miután az 1998-ban létrehozott harmadik kis Otthon lakás-takarékpénztárat a Lakáskassza 2000-ban felvásárolta.
KDB Bank (1% alatt)
● A koreai Daewoo-csoport és a Magyar Hitelbank 1989-ben közösen hozta létre az elsősorban autófinanszírozásra fókuszáló Daewoo Bankot. Az MHB 1995-ben értékesítette tulajdonrészét. A Daewoo az 1997. évi ázsiai válságot követően fontolgatta kivonulását, ám végül pakettjét a Korean Development (KDB) Bank 2003-ban kivásárolta.
Porsche Bank (1% alatt)
● Az autófinanszírozásra szakosodott bankot 1994-ben hozták létre, s azóta is változatlan névvel működik.
Ella Bank (1% alatt)
● Az 1999-ben magánszemélyek által alapított, elsősorban internetes szolgáltatásokat kínáló takarékszövetkezet 2004-ben alakult fókuszáltan jelzáloghiteleket folyósító kereskedelmi bankká. ● Az idén az addigi meghatározó tulajdonos, a Royalton Capital szenzációs áron értékesítette az AXA Holding Belgiumnak.
Deutsche Bank (1% alatt)
● Az 1995-ben alapított bank ma már elsősorban a corporate finance üzletágban érdekelt.
Cetelem Bank (1% alatt)
● 1996-ban jelent meg a magyar áruhitelezési piacon a francia Cetelem csoport 50 százalékos, illetve a Konzumbank és az MFB 25-25 százalékos tulajdonaként. ● A francia bankcsoport 2000-re 100 százalékos tulajdonossá vált, a Cetelem pedig a nem jelzálog alapú hitelpiac meghatározó szereplőjévé erősödött.
IC Bank (1% alatt)
● 1993-ban 7 maláj magánszemély hozta létre e céget, amely sokáig a legkisebb kereskedelmi bank volt Magyarországon. ● A mérlegfőösszeget megduplázó, két-három évnyi gyors növekedést követően az olasz Banca Popolare di Verona vásárolta meg.
Allianz Bank (1% alatt)
● Szegről-végről az 1990-ben a Dresdner Bank, a BNP és a K&H által alapított BKD Bank leszármazottja. 1996-ban a K&H értékesítette tulajdonrészét a másik két tulajdonosnak, amelyek 2001-ben az anyabankok stratégiai szövetségének felbomlását követően szétváltak. ● A BNP Bank a francia bankegyesülési hullámnak megfelelően felvette a BNP Paribas nevet, és 2007-ben bankfiókká alakult. A Dresdner Bank szintén fiókká alakult, de nem visszaadott banklicencét felhasználva 2006-ban létrehozta az Allianz Bankot.
Credigen Bank (1% alatt)
● Fogyasztási hitelekre specializált bankként 1998-ban alapította a francia Sofinco S.A, amelynek tulajdonosa a Calyont is magáénak tudó Credit Agricole-csoport.
Hanwha Bank (1% alatt)
● 1990-ben alakult meg a többségi magyar tulajdonú Kultúrbank, amelyet portfóliója leromlását követően, még a konszolidációt megelőzően, 1992-ben adták el a francia IndoSuez-csoport által 1990-ben alapított IndoSuez Banknak, amelybe be is olvadt. ● Az IndoSuez Bankot 1996-ban vásárolta ki a koreai Hanwha Bank.
WestLB Bank (1% alatt)
● Az 1988-ban bankká alakult Általános Vállalkozási Bank a legelsők között, az Ybl Bankkal egy időben jutott csődbe egy váltóügylet miatt. A bajba jutott bankot vásárolta ki a Westdeutsche Landesbank, 1992-ben.
Bank of China (1% alatt)
● A kínai pénzintézet 2003-ban lépett a magyar piacra.
EHB Burgerland Sopron (1% alatt)
● 2003-ban alapította az osztrák tulajdonos; ma az egyetlen vidéki székhelyű magyar bank.
Bank Plus Bank (1% alatt)
● 2006-ban a Technova lízingtársaságból alakította bankká a hasonnevű portugál tulajdonos.
PK Bank
● 1989-ben alakult meg az Ybl Bank, amelyet egy vállalkozói csoport vásárolt fel, majd vitt csődbe 1992-ben. Ez volt az első jelentős betétbefagyásokkal is járó magyar bankcsőd. A „tetszhalott” Ybl Bankot 1993-ban a Budapest Bank támasztotta fel Polgári Bank néven, hogy privatizációját követően, 1995-ben az új tulajdonos, a GE visszaadja a magyar államnak, amely 1997-ben a PK Banknak értékesítette. ● Az egyik legrégebben, még 1980-ban létrejött pénzügyi alap, amely 1988-ban Innofinance néven alakult bankká, 1993-ban beolvadt az 1991-ben alapított Investbankba. A két gyenge szereplő egyesült erővel sem vitte sokra: 1995-ben az Investbank beolvadt az eredetileg 1916-ban pénzügyi vállalkozásként alapított Pénzintézeti Központba, amely azonban 1995-ben már PK Bank néven kereskedelmi bankká alakult. E pénzintézetet az állam, meglehetősen sajátos körülmények között, a Postabank által finanszírozott pénzügyi konzorciumnak adta el, ám a részvények hamarosan a Postabanknál landoltak. Utóbbi végül – többféle elképzelést megvizsgálva, majd elvetve – pénzügyi vállalkozássá alakította vissza a PK Bankot.
Ingatlanbank
● Az 1989-ben létrehozott bankot már 1991-ben csendesen ki kellett vezetni a piacról.
Iparbankház
● Az 1990-ben létrehozott, magyar tulajdonú pénzintézet először 1992 végén rogyott meg, s a gyors konszolidációt követően sem vált sikeressé; végül 1996-ban kivezették a piacról.
Leumi Bank
● 1990-ben alapították; az egyetlen vegyes tulajdonú bank volt, mely jelentős tőkevesztést szenvedett el. Az izraeli Leumi végül a bank maradékát értékesítette a másik tulajdonosnak, az MHB-nak, amely Silver Bankként próbálta 1995-ben értékesíteni, de végül visszaadta a licencét.
Nomura Magyar Befektetési Bank
● Az 1991-ben bankként alakult intézmény 1999-ben átalakult azzá, ami valójában volt: befektetési társasággá.
Opelbank
● Az 1996-ban – a Porsche Bankhoz hasonlóan – autófinanszírozásra létrehozott bank 2002-ben átalakult pénzügyi vállalkozássá.
Rabobank
● Az 1992 óta meglévő képviseleti irodára alapozva, holland Rabobank leánycége 1997-ben kezdte meg tevékenységét, ám azt a nem megfelelő piacszerzés miatt 2000-ben fel is függesztette, s kivonult a magyar piacról.
Reálbank
● Az 1989-ben a Budapest Bank által alapított kisbank 1993-ban 50 százalékban kisbefektetők kezére került, portfóliója leromlott, tőkéjét elveszítette. 1998-ban átvette az Országos Betétbiztosítási Alap, majd 1999-ben felszámolták.
Rákóczi Bank
● Az 1992-es alapítású, miskolci székhelyű, fejlesztési célú kisbank 1999-ben tűnt el a szereplők közül.
Société Générale
● A Rabobankhoz hasonlóan jött – még 1998-ban -, látott, majd nem győzött, így 2002-ben már ki is vonult, majd 2006-ban pénzügyi vállalkozás tulajdonosaként tért vissza.
