Dezső Antal

– Kezdjük a leglényegesebbel: Kaiser – Mór ügyében – bűnös vagy nem bűnös?

– Nem bűnös.

– Ezt mégsem sikerült bizonyítania. Ennek fényében jó ügyvédnek tartja magát?

Fotó: Lakos Gábor

– Próbáljunk meg nem fordítva felülni a lóra. Egy büntetőeljárás nem arról szól, hogy nekem kell bebizonyítani, hogy Kaiser Ede ártatlan. Bizonyítékokat tettem le az ártatlansága érdekében, amelyek helytelen értékelést nyertek. Azt gondolom, tőlem minden segítséget megkapott az igazságszolgáltatás, hogy ne hibás döntést hozzon.

– Kaiserrel Ön közölte, hogy fordulatot vett az ügy?

– Nem. Van a zárkájában egy fekete-fehér kistévé, onnan értesült róla vasárnap. Mi csak hétfőn beszéltünk, de a sátoraljaújhelyi börtönben már egy más idegállapotú ember fogadott, mint addig. A hír a számára, azt hiszem, fényt jelent az alagút végén.

– És Önnek?

– Pezsgőt nem bontottam, de a szakmai álláspontom beigazolódása elégedetté tesz. Egyébként az, hogy az igazság előbb-utóbb napvilágra kerül, mindig is benne volt a levegőben, hiszen több olyan nyom maradt a helyszínen, amelyek nem a védencemtől származtak.

– Ne szépítsünk a dolgon: bődületes igazságszolgáltatási műhiba történt. Mit gondol, kinek kell most a kukához járulnia a diplomájával?

– Senkinek, ugyanakkor minden érintettnek le kell vonnia a konzekvenciákat.

– Ön mit tanult az ügyből?

– Amit eddig is tudtam, hogy büntetőügyben védeni olyan, mint erős szembeszélben biciklizni.

– Ahhoz mit szól, hogy Kiglics Attilának, aki feldobta Kaisert, és ezzel félrevitte a nyomozást, nem kell visszafizetnie a terhelő tanúvallomásáért járó 25 millió forintot?

– Azt, hogy biztosan vissza kell fizetnie. Nézze, ezt nem a nyomozóhatóság vezetője dönti el, akitől ez a médiát belengő információ származik. Ez jogi kérdés, célhoz kötött a kifizetés, és nem lehet mentség Kiglics számára, hogy jóhiszeműen járt el, mondván, legalább Kaiser az alatt az öt év alatt, amióta ül, addig sem halászgatott a zavarosban. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy ez a pénz az adófizetőké…

– Védence nem éppen makulátlan, de abban nyilván egyetértünk: más rablóként ülni, mint nyolcszoros gyilkosként?

– Egyetértünk. Annál is inkább, mert láttam, hogy pszichésen hogyan hatott rá a nyolcszoros gyilkosság vádja és az ítélet.

– Jogállami mércével elfogadhatatlan, hogy valaki ártatlanul üljön. Mi lesz eztán? Kárpótolják valahogy Kaisert?

– Perújítási indítványt nyújtottam be. Kaiserrel szemben halmazati büntetést szabtak ki, egyebek közt öt rablásért és a móri mészárlásért. Reményeim szerint a móri vádpontban felmentik és enyhébb halmazati büntetést kap, amelynek tartama a mostani életfogytiglanival szemben határozott idejű lesz. A már letöltött időt, a közel öt évet pedig természetesen beszámítják neki.

– Számít az ügy kapcsán a halálbüntetés körüli viták újbóli fellángolására?

– Nincs min vitatkozni. Ha ma lenne halálbüntetés, úgy minden bizonnyal Kaisert ártatlanul végezték volna ki. Azt gondolom, nem a halálbüntetést kellene átgondolni, hanem a büntetőeljárás egész rendszerét, beleértve a szankciórendszert.

– Mondja, tisztes polgári életvitel mellett elképzelhető hasonló eset? Vagy efféle dráma csak olyannal történhet meg, aki egyszer már kabátlopási ügybe keveredett?

– Ahol ekkora hiba van a rendszerben, senki sem lehet teljesen nyugodt.

– Ha nem produkál az ügy azonnal „tetteseket” csak most, öt év után az igaziakat, azzal társadalmilag jobban jártunk volna?

– Egy ilyen ügynek eleve nem lehet jó társadalmi hozadéka. Ha nem a gombhoz varrták volna a kabátot, és Kaiserék képbe kerülése után az egyéb szálakat is tovább vizsgálják, lehet, hogy az igazságszolgáltatás jóval korábban eljut a valódi tettesekig.

– Számít még előre nem látható fordulatra az ügyben?

– A helyszínt és a tanúk vallomásait ismerve nehezen tudom elképzelni, hogy a cselekményt csak két személy hajtotta végre.