Nyelvi korlátok

– Európai parlamenti meghallgatásán alaposan megizzasztották a képviselők. Mi volt nehezebb: az EP-vizsga vagy Románia főtárgyalójaként megállapodni Brüsszellel a csatlakozás feltételeiről?

Fotó: EU-library

– Nehéz összehasonlítani a kettőt. A felvételi tárgyalás hosszú folyamat volt, egyszerre igényelt belső és külső egyeztetéseket. A meghallgatás teljesen más volt: nagyon nehéz, kemény vizsga, ahol olyan parlamenti képviselők ostromoltak kérdéseikkel, akik a saját szakterületükön nagyon tájékozottak. Ráadásul nem könnyítette meg a dolgomat, hogy a soknyelvűség és a kultúraközi párbeszéd egy új, több területet is lefedő tárca, amelynek egyes elemei még nincsenek is világosan meghatározva. Tisztában vagyok vele, hogy némelyek szerint súlytalan tárcát kaptam. Ám mindent összevetve nagyon büszke vagyok arra, hogy kiálltam a próbát.

– Korábbi munkájának eredményére is büszke lehet, hiszen január elsején Bulgária mellett Románia is csatlakozott az EU-hoz. Viszont sokan kifogásolják, hogy a két legújabb tag felkészületlenül lép be az unióba. Egyetért ezzel?

– Én úgy gondolom, Románia igenis felkészült a tagságra és kiérdemelte azt. Sőt, az a véleményem, hogy a két új tag számos területen egyes előző körben belépetteknél felkészültebben csatlakozik, például ami a regionális politikát vagy a közbeszerzést illeti.

– Mire alapozza ezt a véleményét?

– A bolgár és a román felkészülés figyelemmel kísérése és a számonkérés sokkal szigorúbb volt, mint azelőtt. Ennek alapvetően két oka volt. Egyrészt az általános környezet kedvezőtlenebbé vált a bővítéshez, másrészt az Európai Bizottság eleve bekeményített, hogy több, korábban tapasztalt probléma ne merülhessen fel újra. Be kell vallanom, a májusi jelentés, amelyben a bizottság elhalasztotta a döntést a csatlakozás pontos dátumáról, nagy csalódást okozott. Nem voltunk boldogok, de utólag el kell ismerni, hogy Brüsszel nemcsak kemény, hanem igazságos is volt.

– Ön hamarosan kényes helyzetbe kerülhet, ha az Európai Bizottság tagjaként esetleg döntést kell hoznia egy védzáradék bevezetéséről Romániával szemben.

– Ha ilyen probléma felmerül, mert hazámat mulasztáson kapják, akkor úgy cselekszem majd, ahogy az egy biztostól elvárható. Az Európai Bizottságban nem egyetlen országot képviselek, hanem egy, az EU-ért felelős testület tagja vagyok. Mindazon-
által remélem, hogy az Ön által említett lépésre nem kerül sor.

– Magyarországon sokan attól tartanak, hogy Románia taggá válásával elveszítenek egy fontos nyomásgyakorlási eszközt Bukaresttel szemben, amire több területen – például a környezetvédelmet és a magyar kisebbséget érintő kérdésekben – szükség lehet. Ön hogyan látja a magyar-román kapcsolatok jövőjét az Európai Unión belül?

– Az elmúlt években érdemben javultak a kétoldalú kapcsolatok. Ezt példázzák a magyar és a román kormányfő és minisztereik közös kormányülései, amelyek közül a másodikra éppen a közelmúltban került sor. Meggyőződésem, hogy Románia uniós tagsága még inkább megszilárdítja majd a kedvező folyamatot. Amúgy nem hiszek a nyomásgyakorlásban, fennáll ugyanis a veszély, hogy az a kívánttal ellentétes hatást vált ki. Csakis a párbeszéd vezet eredményre.

– Hazájában is sokan nehezményezték, hogy Önnek jelentéktelen tárca jutott az Európai Bizottságban. Hiszen a nyelvgyakorlás kérdése még csak nem is tartozik az unió hatáskörébe.

– Nem értek egyet ezzel. A témának fontos politikai dimenziója van. Ráadásul a nyelvi sokszínűség a nemzeti kisebbségekkel is összefügg, ami a különböző tagállamokban nagyon érzékeny kérdésnek számít. A parlamenti meghallgatás világosan demonstrálta ezt. Ez egy horizontális tárca, amely egyszerre érinti a kultúrát, az oktatást és a kultúrák közötti párbeszédet. A több nyelv ismerete a cégek versenyképességét is javítja, sőt, a témának még társadalmi vetülete is van, hiszen a nyelvtudás növeli a mobilitást. Az sem mellékes, hogy a bizottság állományából 3400-an dolgoznak majd a felügyeletem alatt: a fordításért és a tolmácsolásért felelős főigazgatóság, és a hivatalos közlönyt kiadó iroda.

– Utalt rá, hogy jövőbeni hatásköreivel kapcsolatban még mindig vannak kérdőjelek. Mire gondolt?

– Jelenleg nem világos, mi lesz a szerepem a kultúrák közötti párbeszéd európai évében, amit 2008-ban rendezünk, s amelynek felelőse az oktatásért és kultúráért felelős biztos, Ján Figel lesz. De hamarosan tisztázzuk majd, milyen típusú akciókat kezdeményezünk és mi lesz a kultúrák közötti párbeszéddel.

– És mi a helyzet a nemzeti kisebbségek nyelvgyakorlásával? Számíthat-e a segítségére például a romániai magyar kisebbség az anyanyelven történő felsőfokú oktatás biztosításának kérdésében? Vagy a Babes-Bolyai Egyetemen történtek ügyében?

– Ez utóbbi egy román, magyar és német háromnyelvű állami egyetem, ahol a különböző karok szélválasztásáról folyó vita már jó ideje tart. Az esetleges szerepvállalásomról egyelőre korai konkrétumokat említeni. A hatásköröm mindenesetre az Európai Unióban beszélt nyelvek előmozdítására terjed ki, az oktatási rendszerek viszont a tagállamok kompetenciái közé tartoznak. Annyit ígérhetek, hogy megpróbáljuk majd előmozdítani a nyelvi sokféleséget. Biztos vagyok abban, hogy van mozgásterünk. Mindazonáltal szigorúan ragaszkodom majd a jog által kijelölt keretekhez, amelyeken nem szándékozom egy centiméterrel sem túlmenni.

– Egyébként, ha megkérdezték volna, mire vágyik, melyik tárcát választotta volna?

– Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert főtárgyalóként az elmúlt években mindennel foglalkoztam. Elismerem, hogy a megbízatásom ismeretlen terület számomra, éppen ezért nagy kihívásnak tekintem. Egy biztos: erős ösztönzést érzek, és kész vagyok életem végéig tanulni.

– Egy Önről készült portréfilmből kiderül, hogy szenvedélyes sakkjátékos. Talált már partnert az új kollégái körében?

– Nem hiszem, hogy erre túl sok időm lesz a munkám mellett. A sakk mellett egyébként bridzset is játszom, mégpedig a fivéremmel, de most tőle is elég távolra sodort az élet.