Vakmerően a „kísérleti nyúl” szerepére vállalkozott két évvel ezelőtt Karádi Pál, a KFKI Investment Vagyonkezelő Kft. stratégiai igazgatója, amikor egy Magyarországon még csupán meghonosodni kívánó új medicinának vetette alá magát. A napi 10-12 óra munka, a stressz és a dohányzás miatt úgy érezte, segítségre lenne szüksége. Az orvosok a szokásos tanácsokkal látták el: dolgozzon kevesebbet, éljen egészségesebben, mozogjon többet. Ő azonban olyan egészségügyi szolgáltatást keresett, amely a személyre szabott egészségőrzést célozza meg, és már a kisebb panaszokra, eltérésekre is idejekorán odafigyel. Így bukkant rá az Egyesült Államokban már évek óta létező új orvostudományi ágra, az anti-agingre – magyar nevén korkontrollra (lásd a keretes írást) -, amely az egészséges emberekkel foglalkozik, s még azelőtt igyekszik kiszűrni az öregedéssel járó betegségeket, mielőtt azok jelentkeznének.
Egy elemzés szerint az idõskorúak 9 százalékkal növelhetik az Egyesült Államok GDP-jét 2045-ig, vagyis az idõsek munkában maradása a költségvetést is magasabb adóbevételhez juttatja.
ITT SZÚR, OTT FÁJ. Az új, az egészség őrzését szolgáló medicina egyelőre a fejlett országokban is luxusnak számít. Ám ma már szinte minden színész, politikus és közszereplő él a csúcstechnológiájú diagnosztikai és terápiás eszközökkel. Ezt nem is titkolják, sőt, a jómódú középosztály tagjai is természetesnek tartják, hogy havonta-kéthavonta felkeresnek egy anti-aging centrumot. Félreértés ne essék, a program korántsem azonos a hollywoodi színészek révén ismertté vált, a ráncokat kisimító botox-kezeléssel, netán a plasztikai sebészettel. A modern orvostudomány, a biotechnológia legújabb eredményeinek felhasználását az a háború után született baby boom nemzedék követelte ki magának, amely különböző életszakaszokba érve már eddig is számos forradalmi változást idézett elő a társadalmi folyamatokban. Az amerikai baby boom generáció tagjai és az utánuk következő negyvenesek azon törik a fejüket, hogyan állítsák meg az idő kerekét, s miként késleltessék az öregedés fizikai jeleit. Életük utolsó évtizedeit nem úgy akarják leélni, hogy „itt szúr, ott fáj,” s főleg nem akarnak kidőlni a munkából. „Bírni akarják a tempót, s ennek érdekében vevők a XXI. századi orvostudomány minden újítására, amely kiszűri és megelőzi a betegségeket” – fogalmaz Erbszt András, az egyik fővárosi életmódközpont igazgatója, aki Magyarországot képviselve az elsők között vett részt Spanyolországban egy anti-aging konferencián.
Az anti-aging
Az anti-aging – azaz öregedéslassító, egészségőrző – eljárások alkalmazása az orvosszakértők és az egészségügyi üzlet képviselői szerint a XXI. századi orvostudomány egyik fő irányzata lesz.
ÁLLAPOTFELMÉRÉS. A program a testi-szellemi állapot rendkívül részletes és pontos felmérésével kezdődik. Vizsgálják például az izomerőt, a fizikai terhelhetősé-get, az anyagcsere-folyamatokat, a vér kémiai összetételét, az egyénre jellemző génállományból adódó esetleges betegség rizikóit és a hormonok mennyi-ségét is (ez utóbbi a kor előrehaladtával csökkenhet).
PROGRAMJAVASLAT. A fenti felmérés ered-ményeinek ismereté-ben a személyes igényeknek megfele-lő mozgás és táplál-kozási programot dolgoznak ki. A páci-ens egészségének helyreállítása, teljesí-tőképességének fokozása érdekében, ha szükséges, gyógyszeres kezelésére is javaslatot tesznek.
Az anti-aging iránti érdeklődés a világban főleg az ötvenes-hatvanas korosztályra jellemző. Ám a nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy mind többen érdeklődnek a fiatalabb, harmincas és negyvenes korosztályból is, hogy időben kivédjék a jövőbeni betegségeket. „Helyesen megválasztott életmóddal az élettartam és a minőségi élet valóban meghosszabbítható. Nem humbugról van tehát szó, vagy arról, hogy az egészségbiznisz egy új iparága az emberek örök ifjúság iránti vágyát kívánná kihasználni” – hangsúlyozza Erbszt András.
GÉNVIZSGÁLATTAL. A tengerentúlon és Nyugat-Európában anti-aging medicina néven elterjedt program egyes szolgáltatásai 2003 óta nálunk is megjelentek. „A szolgáltatás bevezetése azonban idehaza az alapozó fázisban tart” – szögezi le a KFKI-igazgató Karádi Pál, aki egyben a magyarországi anti-aging programnak is az egyik megálmodója és vezetője. A hagyományos preventív orvosláshoz képest a korkontroll abban jelent újdonságot, hogy a szokásosnál eleve szélesebb körű orvosi állapotfelmérésen túl a páciens génvizsgálatát is elvégzik. Kiszűrik, hogy genetikai alapon milyen betegségekre hajlamos. Karádi Pál például azt tudta meg magáról, hogy rizikótényező lehet nála a magas koleszterinszint, de esetében ez rendszeres mozgással is karbantartható. „Most még csak tíz évvel érzem magam fiatalabbnak a koromnál, de lesz ez még több is” – jelenti ki optimistán. „Hozzá hasonlóan még vagy másfél tucat topmenedzser jelentkezett a korkontroll program keretében Budapesten állapotfelmérésre, és vállalta, hogy az annak alapján kidolgozott program szerint él” – árulja el Boros Szilvia sportorvos, életmód terapeuta. Arra a kérdésre, hogy az alkalmazott eljárásoknak köszönhetően valóban megelőzhetők-e a betegségek, s hosszú távon garantálható-e a munkaképesség megőrzése, azt válaszolja: ez is csak egy eszköz az orvos kezében. Művészet megtalálni, kikísérletezni azt a táplálkozási, mozgás- és stresszkezelő programot, amely által a páciens csúcsformában érzi magát, annál is inkább, mert a részéről is szükségeltetik együttműködési hajlandóság.
Karádi Pál, a KFKI igazgatója. A hazai anti-aging program egyik megálmodója még csak tíz évvel érzi magát fiatalabbnak a koránál.
A hazai orvostársadalom egyelőre alig mozdult rá az anti-agingre. Az egészségüzlet képviselői és a wellness-ipar azonban már kínálja ilyen jellegű szolgáltatásait. A géndiagnosztikára alkalmas műszaki berendezések rendkívül drágák, így ez a vizsgálat például még nem is végezhető el Magyarországon. A mintákat nyugat-európai laboratóriumokba küldik ki, ami növeli a költségeket, és az eljárást is meghosszabbítja. Egy-egy génstátus felállítása több százezer forintba kerül. A menedzserszűrésnél szélesebb körű állapotfelmérés, a biológiai életkor megállapítása, az életmódprogram összeállítása és a folyamatos orvosi kontroll ellenben már szélesebb rétegek számára is megfizethető: az ár néhány tízezer forinttól százezres nagyságrendig terjed. A wellness hotelek pár napos anti-aging csomagokat 30-40 ezer forintért hirdetnek, sőt, megjelentek olyan egészségügyi szolgáltatók, amelyek részprogramokat „árusítanak”. A Figyelő úgy értesült, hogy több cég is készül beszállni az anti-aging bizniszbe, s dömpingáruként kínálná betegségmegelőző szolgáltatáscsomagját. Egy-egy részletes szűrés például 5-10 ezer forintba kerülne.
MINT A LEVEGŐ. Ám úgy tűnik, a közeljövőben aligha mutatkozik tömeges igény a program iránt. Magyarországon ugyanis az emberek nemhogy a jövőbeni, de még jelenlegi egészségükkel is kevéssé törődnek. „A lakosság jellemzően úgy viszonyul az egészséghez, mint a levegőhöz: akkor veszi észre, amikor már nincs” – érzékelteti az állapotokat Szántó Zsuzsa, egészségszociológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének (SEMI) kutatója.
Eltitkolt munkahelyi panaszok
Nemcsak a vállalati csúcsvezetők, hanem az üzleti szféra számos területén a harmincas-negyvenes éveikben járó szakemberek is túlhajtják magukat. A munkahelyi megfelelési kényszer, a pozíció megtartásáért vívott harc megköveteli a maximális teljesítményt, a feszített tempónak azonban ára van. „A szellemi foglalkozásúak is kevés időt szakítanak egészségük megóvására” – véli Gyetván Erzsébet, az egyik budapesti wellness szálloda gyógytornásza. Tapasztalata szerint a sport, a mozgás, az egészséghelyreállító szolgáltatások igénybevétele akkor válik rendszeressé, amikor az éveken át a számítógép és az íróasztal előtt ülve eltöltött 10-12 órás munkanapok miatt jelentkező fájdalom már zavarja az embereket a munkavégzésben, s nem tudják a tőlük elvárt teljesítményt nyújtani. Teljesítőképessége csökkenését a többség a munkahelyén igyekszik titokban tartani, inkább baráti-ismerősi körben érdeklődnek a gyógymódok iránt. A magánorvoshoz, a gyógy- és a wellness-központokba is „inkognitóban” járnak. „Egy páciensem véletlenül összetalálkozott egy kollégájával nálam, s aggodalmasan kérdezte, ugye nem tudódik ki, hogy átmenetileg nem 100-as” – meséli Gyetván Erzsébet.
Hazánk túlnyomórészt az úgynevezett 3. epidemiológiai korszakban van. Az ebbe a körbe tartozó társadalmak tagjai jellemzően a hatvanas vagy hetvenes éveikben halnak meg, főként keringési és daganatos betegségekben. A fejlett nyugati államok ezzel szemben – elsősorban a lakosság egészségesebb életvitelének köszönhetően – már a 4. epidemiológiai korszakban járnak. Az emberek ott is hasonló betegségekben halnak meg, de tíz-húsz évvel később.
A 2004-es egészség-befektetési hajlandóságot vizsgáló kutatás főbb megállapításait megerősítette egy 2006 márciusában publikált, A magyar népesség életminősége az ezredfordulón címmel a SEMI által Kopp Mária és Kovács Mónika Erika szerkesztésében megjelentetett tanulmánykötet is, amely úgyszintén kimondja, hogy a magyarokra kevéssé jellemző az egészségtudatos magatartás.
Az egészséges életmóddal kapcsolatba hozható árucikkek és szolgáltatások közül a Szántó Zsuzsa és Susánszky Éva által megkérdezettek legtöbbje (63 százalék) a vitaminok vásárlását említette. Ezt követte az egészséges életmódot tárgyaló újságok, könyvek vásárlása, valamint a nyaralás. A pszichológushoz járást és egészségmegőrzéssel kapcsolatos tanfolyamokon való részvétel kiadásait viszont már alig néhányan hozták szóba. A diplomások és a nők az átlagnál nagyobb arányban nyilatkozták, hogy minden szükségeset megtesznek, ami egészségük megőrzését vagy javítását szolgálja. Ezzel szemben inkább a férfiak, a szakmunkás végzettségűek, valamint az aktív munkavállalók vélték úgy, hogy nem szükséges az egészségükkel foglalkozniuk.
Bár az egészséget Szántó Zsuzsa meglátása szerint általánosságban mindenki fontosnak tartja, a tényleges egészségtudatos magatartás jobbára az előnyös társadalmi helyzetűeket jellemzi. A hazai népességnek csak néhány ezreléke vesz igénybe preventív jelleggel orvosi és wellness szolgáltatásokat. Az anti-aging iránti érdeklődés pedig egyelőre annyira elenyésző, hogy számokban nem is mérhető. Kovács Mónika Erika pszichiáter, a SEMI tudományos kutatója rámutat: a reprezentatív felmérés során a megkérdezettek közül arra a kérdésre, hogy hozna-e anyagi áldozatot egészségmegőrző szolgáltatásra, jellemzően a legfiatalabbak válaszoltak „igen”-nel”. Ez a jövőre nézve kedvező tendencia. Annak fényében feltétlenül, hogy a középkorúakra már kevésbé jellemző ez a magatartás – pedig ebben az életkorban romlik meg az emberek egészsége. S nem meglepő, ám annál szomorúbb: az idősek már csak akkor szánnak pénzt egészségügyi célú kiadásokra, ha megbetegszenek.
ÉLETMINTA. A menedzseri, csúcsvezetői és általában a magasan iskolázott, jó anyagi körülmények között élő réteg, miközben gondot fordít az egészséges életmódra, megfelelően táplálkozik, rendszeresen sportol, ezt egyelőre itthon „csupán” azért teszi, hogy a jelenben bírja a tempót. „Azért, hogy megfeleljen az elvárásoknak, jól nézzen ki, fitt legyen, ne küzdjön súlyfelesleggel, mert sportos, ésszerű életvitellel tudnak naponta csúcsteljesítményt produkálni” – összegzi tudományos tapasztalatait Szántó Zsuzsa. Rövid távú befektetés vezérli tehát a kör tagjait, más kérdés, hogy ez öregkorukra persze ugyanúgy megtérül. Éppen ők azok, akik egyre fogékonyabbak az egészségmegőrző tudományos vívmányok és szolgáltatások iránt. Eközben mintegy mellesleg társadalmilag is hasznos szerepet töltenek be, hiszen értékrendjük mintaként hat az alsóbb rétegek számára. Amikor naponta teniszeznek, úsznak, futnak, vitaminkoncentrátumokat esznek, akkor véleményirányító jelleggel életstílust diktálnak, amelynek hatására más társadalmi rétegek tagjainak is emelkedhet a várható élettartama. „Ha tehát egy menedzser ásványvizet iszik, azt nem csak magának issza!” – vonja le a következtetést az egészségszociológus.
