Igencsak felkavarta a világpolitika vizeit az orosz elnök szokásos évi beszámolója „az ország helyzetéről”. Kezdjük a végén, úgy talán könnyebb rendet teremteni a zűrzavarban. Az ügy végcélja a nyolc vezető hatalom (G8) két hónap múlva kezdődő értekezlete. Ezt – e konferenciák sorában első ízben – orosz földön tartják, és éppen Putyin, a házigazda kedves városában: Szentpéterváron. Így az orosz elnök hazai tekintélyét is veszélyeztetné az értekezlet kudarca. Érthető hát, hogy mindent megtesz ennek elkerülésére. Ezért, a sorrendben hátrafelé haladva, olyan döntést hozott szombaton, amelynek semmi köze sem volt a három nappal korábban elmondott beszédhez, sem a G8-hoz, ám annál több a tekintélyhez.
Gömöri Endre.
UTÓDLÁSI TALÁLGATÁSOK. Bejelentette: ő maga jelöli majd ki utódját – amikor az orosz alkotmány szerint két ciklus után, 2008-ban el kell hagynia hivatalát -, és továbbra is meghatározó szerepet kíván játszani az orosz politika irányításában. A Putyin hatalmának koncentrációját eleve gyanakvással figyelő, szkeptikus szakértők és az elnök kicsi és elszigetelt liberális ellenzéke szerint ez előkészíti, hogy az alkotmány módosításával lehetővé tegyék Putyin számára a harmadik, 2012-ig tartó elnöki ciklust.
A reálisabb – és valószínűbb – az, hogy az elnök kijelöli egyik bizalmasát „cárevicsnek”, és annak „trónra emelése” után vagy a háttérből, vagy valamilyen számára kreált új tisztségből érvényesíti befolyását. A mai kombinációk szerint Dimitrij Medvegyev első miniszterelnök-helyettes, vagy Szergej Ivanov honvédelmi miniszter lenne a favorit.
Ez történt a Kreml tájékán Putyin éves beszámolója óta. Ám jogos a kérdés, miért volt szükség arra, hogy Putyin éppen most, két évvel elnöki mandátumának lejárta előtt, ilyen látványosan demonstrálja abszolút hatalmát. A választ a szombati „tekintély-hadművelet” előtti szerdán elhangzott beszámoló körülményeiben kell keresni.
A helyzet egyik jellegzetessége a fejlett világot (különösen az Amerikát és az Európai Uniót) fenyegető energiaválság. Ezt még súlyosbítja három tényező: Kína és India óriási olajéhsége; Latin-Amerika olajtermelő országainak lázadása a legnagyobb exportőrnek számító Venezuela Washington-ellenes fordulata óta; s az iráni atomvita hatása az olajexportra.
A másik oldalon Oroszország áll – mint a világ egyik legnagyobb, de mindenképpen legbiztonságosabb energia-exportőre. A józan ész és az elemi érdek feltételezné, hogy a válság fenyegetettjei ne élezzék ki kapcsolataikat Moszkvával. Ezt a Bush-kormány a jelek szerint nem fogta fel. Az iraki csőd és az Irán elleni katonai intervenció lebegtetése után makacsul rontja orosz kapcsolatait.
ELLENŐRZÖTT DEMOKRÁCIA. Washington érvei „sterilen” jogosak: Putyin nem a parlamenti, hanem az „ellenőrzött demokrácia” önkényuralmi elemekkel terhes modelljét valósítja meg. Ám ez így volt a Bush-Putyin „nászút” időszakában is. A mai energiaválság árnyékában ezért irracionális és provokatív volt Cheney alelnök Litvániában mondott beszéde, amelyben Moszkvát nem csak humanitárius ügyekben támadta, hanem azzal is vádolta, hogy energiakincsét „megfélemlítésre és zsarolásra használja”.
Putyin beszéde közvetlen válasz is volt Cheney (Bush elnökkel egyeztetett) támadására. Mégis sokkal több: új orosz doktrína, amelyet – meglehet, önkényesen – „Gazprom-doktrínának” neveznék. Egyszerűen azért, mert anyagi fedezete nem lehet más, mint az olaj és földgáz tartósan magas világpiaci ára okán Moszkvába ömlő devizaáradat.
A doktrína fő tézisei: 1. A Gazprom (piaci értéken) a világ harmadik legnagyobb vállalata, amely teljesen „ki tudja elégíteni európai partnereit egységes energiastratégia alapján”. (Ennek jegyében például megszüntették a Belarusz által élvezett árkedvezményt). 2. Nagyszabású terv a demográfiai krízis megoldására. Az orosz lakosság évi 700 ezer fővel zuhan; bőséges anyagi ösztönzéssel meg kell állítani ezt a trendet. 3. Általános támadás a korrupció ellen. Már el is bocsátották a szövetségi biztonsági szolgálat – a volt KGB – és az országos vámparancsnokság főnökét, s vizsgálatok zajlanak az igazságügyi és a belügyi tárcánál is. 4. A hadsereg átszervezése és modernizálása, elkerülve a szovjet túlköltekezés hibáját, amely aláásta a gazdaságot. „Nem lesz olyan drága, aszimmetrikus lesz, de megőrzi a stratégiai erőegyensúlyt.” Így áll Moszkva és Washington kapcsolata nyolc héttel a szentpétervári G8-csúcs előtt. Ma ennek egyetlen haszonélvezője van: Kína, amely – abszurd módon – nincs a nyolcak között.
Kissinger az Egyesült Államok-Szovjetunió-Kína háromszögről majd’ harminc éve ezt írta: „Hármuk közül az cselekszik bölcsen, aki jobb viszonyban van a másik kettővel, mint azok egymással.” Ma csak Kína van ilyen helyzetben. Ami azt is jelenti, hogy Péterváron igen erős lesz az orosz-amerikai kompromisszum kényszere.
