Erőérzetek

Választás ide vagy oda, feltörekvőkkel szembeni óvatosság így vagy úgy, a Budapesti Értéktőzsdén az utóbbi hetekben szinte mindig akadt olyan papír, amely a napi trendtől függetlenül éves, sokéves, vagy éppen történelmi csúcsra jutott. Néhány hete a Fotex és az Émász volt a legnagyobb sztár, aztán jött a Synergon, a múlt hét a Richteré volt, most hétfőn az Állami Nyomda, kedden pedig a Pannonplast, majd a Mol ért el rég, vagy soha nem látott szinteket. Azt, hogy ez a hossz legbiztosabb jele-e, vagy éppen a kifulladásé, nem könnyű eldönteni. Az viszont biztos, hogy e papírok többsége folyamatos, több hónapos emelkedésen van túl, tehát menetközben is bőven volt lehetőség a beszállásra. Sőt lehet, hogy még ma sem késő.

Az év eddigi nyertese a Fotex, de lassan itt is esedékessé válhat egy komolyabb korrekció.

STABILAN A TETŐN. Az egyik tőzsdei alapigazság úgy szól, hogy mindig a túlteljesítőket kell venni. Azokat a papírokat, amelyek tartósan jobban szerepelnek az átlagnál. Ez a kör általában egybeesik az éppen csúcsra járó papírok csoportjával, a pesti parketten azonban ezúttal nem ez a helyzet. Ha a Figyelő által összeválogatott – csúcson, vagy közvetlenül az alatt forgó – 10 papírt szemügyre vesszük (lásd a táblát a 68-69. oldalon), azt láthatjuk, hogy közülük több már hosszabb ideje áll a tetőn, és se emelkedni, se csökkenni nem nagyon tud. Az úgynevezett osztalékrészvényekről van szó, amelyek a fenti a sikerpapíroknak egy külön csoportját képviselik, s esetükben többnyire évekre előre megjósolható, hogy mekkora részesedést fizetnek a befektetőknek, a piac pedig ennek megfelelően árazza azokat. Ám ha ezt a kört nem vesszük figyelembe, maradnak azok a papírok, amelyek az idei év eddigi nyertesei: teljesen különböző okok miatt, de gyakran az általános piaci trendtől függetlenül emelkedtek az égbe.

A listát böngészve gyorsan kiderül, hogy nem egyszerű közös nevezőre hozni a legjobb idei részvények mögött álló cégeket. Egyaránt van közük nagy, kicsi és közepes, ráadásul különböző iparágakban tevékenykednek. A legkönnyebben levonható következtetés éppen az, hogy nem lehet általánosítani: külön-külön érdemes a jó szereplés okait megfejteni és elemezni ahhoz, hogy a „hogyan továbbról” lehessen elmélkedni.

A nagy emelkedők között két blue-chipet találunk: a budapesti tőzsdeindexet a Mol és a Richter drágulása húzza felfelé, miközben a Magyar Telekomot az osztalékhoz árazza a piac, a tíz évig piaci átlagot verő OTP pedig az idén látványosan szenved. A Molnál most is több tényező játszik szerepet. A legfontosabb, hogy az olajár ismét felfelé tart, a hét elején megközelítette a 70 dollárt, amelyet eddig csak egy pillanatra, a Katrina hurrikán tavaly nyári pusztításakor tudott elérni.

Ezzel párhuzamosan az olajcég profitját meghatározó finomítói árrések is tágultak az elmúlt időszakban, ráadásul a papír iparági összehasonlításban nem tűnik drágának. Sőt, a regionális szektortársakhoz képest egyre több elemző szerint is kifejezetten baráti árazást látni. Az elmúlt hetekben sorra emelték meg profitvárakozásaikat és céláraikat a hazai és külföldi elemzők. A Mol éppen lapzártánkkor állította be év elején elért történelmi csúcsát, s minden jel arra utal, hogy folytatódhat a drágulás. Ami a Richtert illeti, a cég eredményének jót tesz a forint gyengülése, a régióban lezajlott cégfelvásárlások árazása pedig jelzi, hogy a kőbányai vállalat még a történelmi csúcsán sem túlértékelt, sőt. Az olajár emelkedése áttételesen e társaságot is érintheti, hiszen fő exportpiacán, Oroszországban megnyitja annak lehetőségét, hogy az állam bőkezűbben mérje a gyógyszerár-támogatásokat. A külföldi befektetők továbbra is jól láthatóan szeretik a céget.

Az év eddigi nyertese azonban nem meglepő módon nem a blue-chipek köréből kerül ki, hanem a második vonalból. A Fotex ugyanis az idén folytatta tavalyi szériáját, s már túl van az árfolyamduplázáson. Januárban meghökkenést váltott ki a piacon, amikor az Equilor Rt. az akkorinál több mint másfélszer nagyobb célárfolyamot tartalmazó elemzéssel jött ki a Fotexről, s noha a kurzus ma már túl van a legoptimistább év eleji becslésen is, a cég értékpapír-üzletágának vezetője még mindig optimista. Szegner Balázs – aki a piac egészét illetően is derűlátó – úgy véli, hogy az árfolyam ma bázist épít, és újabb kitörés várható. Az Equilor egyébként már dolgozik a januári elemzés felfrissítésén. A Fotex átértékelése azóta tart a piacon, amióta a befektetők elhitték, hogy a veszteséges üzletágak eladásával és az ingatlanhasznosítás felé fordulással biztosítható a tartós nyereségbővülés.

SIKERRECEPT. Szintén az ingatlan-biznisznek köszönheti jó szereplését a szoftverfejlesztő Graphisoft, amely külön cégbe szervezi ki ingatlanhasznosító üzletágát. Sikeres reorganizáció, a veszteséges üzletágak eladása, hosszú idő után az első negyedéves nyereség és folyamatos sajátrészvény-vétel a receptje a Pannonplast sikerének; az alaptevékenysége szerint műanyagipari cég árfolyama mára a legoptimistább elemzői becsléseket is elérte.

Ez utóbbi cég szinte törés nélküli drágulása láttán azonban már találgatások röppentek föl, melyek szerint nem pusztán piaci folyamatokról van szó. Titokzatos vevőkről, a részvények piacról történő kiszívásáról, vagyis a kínálat mesterséges csökkentéséről szólnak időről időre a pletykák, s hasonlóakat hallani a Synergonnal kapcsolatban is. Szegner Balázs szerint a rendszerintegrátornál nincs komoly fundamentális felhajtóerő, nem véletlen, hogy a piac más okot kutat. Többen például tulajdonosi átrendeződést sejtenek a háttérben – hogy ebből mi igaz, kiderülhet a társaság közgyűlésén.

Minél kisebb egy cég, annál kevesebb elemző foglalkozik vele, s általában annál kevesebb információ jelenik meg róla. Míg a blue-chipeknél az éves profit, illetve célárak tekintetében általában maximum 10-20 százalékos sávban szóródnak az elemzői becslések, a kis papíroknál szinte lehetetlen fundamentálisan meghatározni a reálishoz közeli értékeket. Emiatt a befektetők a piac erejét figyelik, megérzéseikre hallgatnak, s elemzik azt, ami elvileg minden publikus és bennfentes információt tartalmaz: az árfolyamgrafikont. Tény, hogy a Fotexszel, a Synergonnal, vagy a Pannonplasttal csak a görbéket nézegetve is könnyen meg lehetett gazdagodni az elmúlt időszakban.

A „meddig mehet?” kérdésre adott válasz épp azért nehéz, mert alig lehet fundamentális támpontot találni e papíroknál (a technikai kilátásokról lásd külön anyagunkat). Merőben más a helyzet a már említett osztalékpapíroknál. Itt a profitabilitás könnyen előre jelezhető, a kamatszint adott, kockázat is inkább az utóbbi változásában van (az emelkedő kamatok csökkentik egy adott nagyságú osztalék értékét). Szerencsére néha olyan párosítást is látunk, hogy egy osztalékpapír esetében bővül dinamikusan a profit. Nem is maradt el az Émász árfolyamának emelkedése – ez az egyetlen tőzsdei áramszolgáltató társaság, amely erőművi érdekeltségekkel rendelkezik -, és több elemző szerint is van még tartalék a papírban.