Tíz perc szünet a hét órás munkaidő alatt – ennyi pihenés illette meg a huzalok összeszerelésével foglalkozó, hallássérült és mozgáskorlátozott Mariannt. Munkavégzés közben találkozott a Motiváció Alapítvány munkatársával, aki a körülményeket ellenőrizni érkezett a helyszínre. A fűtetlen, dohos, poros és levegőtlen helyiségben dolgozó 35 éves lányt ma már az alapítvány jóvoltából egy budapesti kisvállalkozásban foglalkoztatják könyvkötőként.
Az eset sajnos nem ritka. A fogyatékkal élő vagy megváltozott munkaképességű emberek gyakran kénytelenek méltatlan körülményeket elviselni: mozgássérültekkel nehéz fizikai munkát végeztetnek, májbetegeknek egészségre ártalmas vegyszerekkel kell dolgozniuk, s mindezt jellemzően minimálbérért. Sőt, olyan is előfordul, hogy a munkavállalókkal a bérükre kölcsönszerződést írat alá a munkaadójuk – magyarán nem kapnak fizetést.
Ugyanakkor a méltánytalanságoknak csak egy töredéke válik ismertté, nem jellemző a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos diszkrimináció bejelentése – ezt támasztják alá az Egyenlő Bánásmód Hatóság tapasztalatai. Demeter Judit elnök a hivatal tavaly februári megalakulása óta három-négy, megváltozott munkaképességűek részéről érkezett, foglalkoztatással kapcsolatos bejelentésről tud.
GOMBVÁLOGATÁS. „Ha a munkavállaló aláírja, hogy munkabérét átvette, a kifizetés azonban nem történt meg, akkor ennek az ellenkezőjét nagyon nehéz bizonyítani” – tudjuk meg Somodi Istvánnétól, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium foglalkoztatási főosztályának vezetőjétől. A jelenlegi szabályok nem határozzák meg a munkáltató számára, hogy miként kell a megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztatni, és arról sem szólnak, hogy mire kell fordítani az állami támogatást. A normatív támogatást egy 1983-as – azóta többször módosított – rendelet szabályozza. Ennek alapján a megváltozott munkaképességűeket nagy létszámban foglalkoztató szervezetek a kifizetett munkabér (rendszerint a minimálbér) akár háromszorosát is megkaphatták támogatás formájában. A két éve napvilágra került „gombválogatási ügy” hátterében is a támogatások megszerzése állt: 2004-ben kiderült, hogy a vakokkal minimálbérért gombokat válogattató gödöllői Assisto Szociális Foglalkoztató Kft. valójában látszattevékenységre kapott állami támogatást. A céget végül felszámolták, így viszont száznál is több, minimálbérért dolgozó, sok esetben diplomás ember került utcára.
A korábbi törvény nem rendelkezett a dotáció fejében teljesítendő feladatokról sem, ráadásul nem volt EU-konform – indokolja a minisztérium az új, 2007. július elsejétől életbe lépő szabályozást. Ennek kulcseleme az akkreditálás: az átmeneti időszak letelte után kizárólag a tanúsítvánnyal rendelkező munkáltatók jogosultak állami támogatásra. Többféle tanúsítványt lehet szerezni, ezek közül az alapdokumentum maximum öt évre szólhat, a többit ennél gyakrabban kell majd megújítani. A támogatások rendszere is átalakul: lesz bértámogatás, a munkakörülmények biztosítását segítő költségkompenzáció, valamint a halmozottan fogyatékosok foglalkoztatását végző közhasznú társaságok rehabilitációs pénzekre is pályázhatnak. Az új rendszer fokozatosan lép életbe jövő júliustól: támogatást már az idén januártól is lehet eszerint kérni, de a régi, normatív dotációt is folyósítják. Azonban ennek kiszámítása is változott az átmeneti időszakban: a támogatás alapja a 2005-ben átlagosan foglalkoztatottak száma. Aki nem fér bele a létszámnormába, az után az új rendszer szerint lehet támogatást igényelni. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk tavaly januárban 100, decemberben pedig már 120 megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztatott egy cég, akkor eddig 120 fő után járt volna a támogatás erre az évre, most viszont csak a létszám átlaga, vagyis 110 fő után fizet az állam. A fennmaradó 10 főre az új rendszer alapján kaphat támogatást a munkaadó.
ÁTMENET. Ellenőrzésre, szabályozásra szükség van, ilyenformán azonban éppen a tisztességes munkáltatók kerülnek hátrányos helyzetbe – vélekednek a Figyelő által e körből megkérdezettek. „Az eddigi rendszer hibáival és gyengeségeivel együtt kiszámítható és tervezhető volt” – mutat rá egyikük, egy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató fővárosi cég neve elhallgatását kérő vezetője. A közel százfős, csomagolási és összeszerelési feladatokat ellátó társaság már beadta az akkreditációs tanúsítvány iránti kérelmét, azt jelenleg bírálják el. Bíznak abban, hogy sikerrel járnak, különben ellehetetlenül a működésük. Az ügyvezető vélekedése szerint hallani ugyan felháborító esetekről, a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató vállalatok nagy része azonban tisztességes, és valóban a jó szándék vezérli. Ők például foglalkoztatnak olyan, kistelepülésen élő mozgáskorlátozottakat, akik más módon nem tudnának munkát vállalni. A cég nekik hetente szállítja az összeszerelésre váró írószereket, és elhozza a kész termékeket. Az új szabályozás szerint azonban csak azon személyek után jár bértámogatás, akik a vállalat székhelyén, vagy telephelyén dolgoznak, holott számos olyan élethelyzet van, ahol csak az atipikus foglalkoztatási formák – bedolgozás, távmunka – valósíthatóak meg.
A másik változás értelmében 2007 júliusától csak a minimum egy éve működő – és legalább húsz főt foglalkoztató – cégek szerezhetnek tanúsítványt. Ezért az újonnan alakuló, az érintett kört foglalkoztató vállalkozásoknak számolniuk kell azzal, hogy működésük első évében nem jár támogatás.
A fentebb említett fővárosi cég ügyvezetője egy közelmúltbeli rehabilitációs állásbörze tapasztalataira hivatkozva úgy látja, hogy a munkáltatók az átmeneti helyzetben kivárnak, és egyelőre nem tervezik a létszám bővítését. Az állást kereső fogyatékkal élők ezért egyre nehezebben találnak munkát.
A szakemberek egy része arra figyelmeztet: a fogyatékkal élők számára nagyon fontos lenne, hogy minél több időt töltsenek együtt egészséges társaikkal. Az új szabályozás szerint alaptanúsítványt – s ezáltal bértámogatást – a húsz embernél kevesebb megváltozott munkaképességűt foglalkoztató cég is kaphat. Mivel azonban az akkreditációs díj összege a létszámtól és a tanúsítvány jellegétől függően 50 és 800 ezer forint között mozog, félő, hogy a dokumentum fajlagos költségének leszorítása végett továbbra is inkább koncentráltan foglalkoztatják majd ezeket az embereket.
Végül, de nem utolsósorban, a szabályozás a hatékonyság kérdését is felveti, hiszen komoly állami pénzekről van szó. Az állam feladata a hátrányos helyzetű csoportok költséghatékony foglalkoztatása. Kérdés, az új szabályozás jobban vizsgázik-e ebből a szempontból, mint elődje. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy egy 2004-as adat szerint a költségvetésből a normatív dotációra összesen 64 milliárd forintot költöttek, szemben a munkanélküliek foglalkoztatásának támogatására szánt 50 milliárddal.
 |
Kiszolgáltatott helyzetben
Rendszerint a sérült emberek nem mernek panaszkodni a munkakörülményekre, hiszen a teljesen egészségeseknek sem könnyű állást találniuk. Egy megváltozott munkaképességű számára pedig a munka több mint a megélhetés forrása: értelmet ad a mindennapoknak, kapocs a társadalomhoz, megadja a „szükség van rám” érzését, ezáltal jótékony mentális hatása is érvényesül. A család pedig nyugodt lehet, hiszen – elvileg – biztonságban tudhatja a sérült rokont. Ez azonban olykor csak illúzió. Hammer Ágnes jogász, mediátor évek óta foglalkozik a fogyatékosok munkahelyi problémáival. Tapasztalata szerint nemhogy jogi útra nem merik terelni az igazságszolgáltatásért kiáltó eseteket, de még peren kívüli konfliktuskezelési módszereket sem vesznek igénybe. Egy mozgássérült lányt például rendszeresen, hétvégenként is túlóráztattak, étkezésre napi öt percet kapott – végül idegkimerültséggel kórházba került. Az édesanyja tanácsért kereste fel Hammer Ágnest, mivel a kórházi tartózkodás alatt még fel is mondtak a lánynak. A jogásznő ilyen esetekben tájékoztatja az érintetteket a probléma lehetséges megoldási módjairól. Amennyiben személyes véleményét is megkérdezik, rendszerint azt tanácsolja, hogy fogadják el a felmondást, és koncentráljanak a gyógyulásra. Ebben az esetben is ez történt. Mivel nem akartak a Munkaügyi Bírósághoz fordulni, a lány elfogadta a felmondást, meggyógyult, ma pedig már egy valóban biztonságos munkahelyen dolgozik.
Gyakran a kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállaló maga is „cinkossá” válik azzal, hogy aláírja a számára kedvezőtlen szerződést. Ez a másik ok, ami miatt nem derül fény a visszásságokra. A sérült emberek jelentős része nem akar a családja terhére lenni, ezért bármit elvállal, aláír. Hammer Ágnest olyanok is felkeresték, akik szerződésben vállalták, hogy úgymond „kölcsön adják” bérüket a munkáltatónak, ám a jogásznő már azt az adatot sem tudta összegyűjteni, hogy pontosan mennyi pénzzel is tartozik a cég. „Gyűjtögetni és fénymásolni kezdtük a fizetési jegyzékeket, az ezekhez kapcsolódó ťkölcsönszerződéseketŤ, ám ez abbamaradt. Megijedtek az emberek, hogy emiatt elveszítik a munkájukat, nekem pedig ezt tiszteletben kellett tartanom” – mondja. |
|
|
|
|
