Beszéljük meg!

Minden korábbinál jobban reflektorfénybe került mostanság a kockázatkezelés. Ennek egyik oka az, hogy a szigorodó corporate governance elvárások miatt az intézményi befektetőknek nagyobb gondossággal kell eljárniuk. Emellett mostantól jobban a vállalatvezetőkre hárul a felelősség, ha valami nem működik, és bizonyítaniuk kell, hogy befektetési, üzleti és stratégiai döntéseiket megalapozottan, nem csupán a pénzügyi teljesítményt, de a kockázatkezelés szempontjait is figyelembe véve hozzák meg. Átalakulóban van a vállalati kultúra és a kockázatokért viselt felelősséghez való hozzáállás: a szervezetek külön elszámoltathatósági rendszert és struktúrákat hoznak létre a kockázatkezelés céljára.

KOMPROMISSZUM. Ugyanakkor egyre inkább világossá válik az is, hogy a bizonytalanságnak és kockázatnak két oldala van. Az egyik – amely nagyrészt negatív – egyértelmű­en az üzleti tevékenység során felmerülő veszélyeket takarja. A másik – a pozitívabb – rámutat a kockázatok potenciális hozadékára és az azokban rejlő lehe­tő­­ségekre is. Nyilvánvaló, hogy valamiféle kompromisszumot kell találni a befektetési teljesítmény és a kockázat nagysága között.

Az Ernst & Young a befektetők kockázattal kapcsolatos gondolkodásának megismerésére felmérést végzett. A világ különböző részein tevékenykedő 137 nagybefektető válaszolt a kérdésekre. Többségük tetemes összegű befektetés felett rendelkezik, több mint egyharmaduknál ez az érték meghaladja az egymilliárd dollárt.

A válaszokból kialakuló kép szerint az invesztorok a kockázatot természetes jelenségnek tekintik, tudván, hogy az szorosan kapcsolódik a hozamhoz. Közel kétharmaduk azt válaszolta, hogy vagy elviseli a kockázatot (54 százalék), vagy akár még szívesen is látja (18 százalék), s csupán egynegyedük nyilatkozott úgy, hogy igyekszik kerülni azt. Ezzel együtt mindannyiukról elmondható, hogy nem különösebben törekszenek arra, hogy befektetéseikből kigyomlálják a rizikót, az viszont fontos a számukra, hogy maguk a társaságok milyen hatékonyan képesek mérsékelni a pénzügyi teljesítményüket érintő kockázatokat.

A befektetők tisztában akarnak lenni azzal, hogy a kockázatok hogyan érintik a saját invesztíciójukat, tudni akarják, hogy a vállalatvezetés mit tesz a kockázatok kezelésére, és bizonyítékot igényelnek arról, hogy a kockázatot az ellenőrzésük alatt tartják. Együtt akarnak működni a társaságokkal az ezt érintő ügyekben, s több információt, párbeszédet és személyes kapcsolatot igényelnek.

NYÍLT KOMMUNIKÁCIÓ. A válaszadók 69 százaléka az átláthatóságot – azaz a nyitott tájékoztatást – jelölte meg a kezdeti befektetések megfontolásánál szerepet játszó legfontosabb szempontként, ami a korábbi időszak teljesítményénél, a vezetők hozzáállásánál és eddigi teljesítményénél, a piaci viszonyoknál és az üzleti modellnél is nagyobb jelentőséggel bír. A befektetők szerint a nyílt kommunikáció, az együttműködésre és átláthatóságra törekvés a legfontosabb tényezők közé tartoznak, mivel ezekből derül ki számukra, hogy a társaság lényegre törően és megbízhatóan foglalkozik-e a kockázatkezelési kérdésekkel.

Jelenleg a befektetők döntéseiknél gyakran csak részinformációkra tudnak támaszkodni a társaságok kockázatkezelését illetően. Nincsenek még kialakult követelmények arra vonatkozóan, hogy a kockázatkezelésről miként kell őket tájékoztatni, illetve, hogy milyen tájékoztatás lenne a leghasznosabb a döntéshozatal szempontjából. A túl sok vagy túl általános tájékoztatás egyenesen ellenkező hatást érhet el. A befektetőknek a konkrét, jelentős üzleti kockázatokra vonatkozó, lényegbevágó információkra van szükségük, nem a potenciális rizikófaktorok végeérhetetlen felsorolására. A tájékoztatásnak a hasznos és helytálló informálásra való őszinte törekvésen, és nem a jogszabályi előírások teljesítésén kell alapulnia. Mindemellett a befektetőket biztosítani kell arról is, hogy a jelentős kockázatok kezelése megfelelő, illetve, hogy a vállalkozás világos stratégiát és eljárásokat alkalmaz az azonnali felismerésükre, ezzel is elejét véve negatív hatásaiknak.

A lényegre törő, megbízható kockázatkezelés fő előnye a kellemetlen meglepetések visszaszorítása, továbbá a pénzügyi stabilitás és a nyereségesség bizonyosabbá tétele. A befektetők nem azt várják a vállalkozásoktól, hogy megszüntessék a rizikót, de azt igen, hogy tájékoztatást kapjanak a befektetésükben rejlő valamennyi kockázatról.

A jó kockázatkezelés mibenlétére vonatkozó objektív paraméterek hiányában a befektetők nehezen tudják felmérni, hogy mit is tekintsenek megfelelő kockázatkezelésnek. Bár ezen a téren igen sok múlik az egyéni megítélésen, a többség (61 százalék) azt jelezte, hogy csökkentené a befektetésért adott árat, ha a társaság kockázatkezelését nem találná megfelelőnek – közel 50 százalékuk már korábban ki is lépett befektetésekből hasonló okok miatt. Az érem másik oldala: 81 százalék egyetértett azzal, hogy hajlandó lenne magasabb árat fizetni egy olyan társaság esetében, ahol jó kockázatkezelési eljárásokat alkalmaznak. Ezen a kategórián belül az összes válaszadó 31 százaléka erősen egyetértett ezzel a kijelentéssel. Ez arra bizonyíték, hogy a jó kockázatkezelési módszerek növelik a tulajdonosok számára biztosított értéket.

Havas István, az Ernst & Young partnere

KÖZPONTI KÉZBEN. A befektetők egyértelműen jobbnak tartották, ha a vezérigazgató vagy a teljes igazgatóság vállalja a kockázatkezelés feladatkörét, illetve ha az igazgatóság aktív szerepet játszik ebben (például iránymutatásokat ad ki), mint bármely más megoldást – legyen az a feladatkör külön kockázatkezelési vezetőhöz vagy a pénzügyi igazgatóhoz, illetve más vezetőhöz vagy bizottsághoz való hozzárendelése.

A befektetők a személyes kommunikációt a kockázatkezeléssel kapcsolatos ügyekben jobbnak tartják más csatornáknál, bár nagyra értékelik az éves beszámolókban és a nekik készített bemutatókban szereplő tájékoztatást is. Ennek az igénynek a kielégítése nem könnyű feladat, különösen, ha egyúttal annak a vállalatirányítási követelménynek is eleget akarnak tenni, miszerint a társaságban érdekeltséggel rendelkező valamennyi személyt azonos időben és teljes körűen kell tájékoztatni.

A jó kockázatkezelési módszerekkel lehetővé válik, hogy a vállalkozások számoljanak a céloktól való lemaradás lehetőségével, így beépíthessék ezt a terveikbe, előírásaikba, eljárásaikba, illetve kommunikációjukba. Ha a társaság nyitott ezen a téren, az vonzó az invesztor számára. Ennek azonban a fordítottja is igaz: ha egy befektető alulinformáltnak érzi magát, a kockázatok miatt alacsonyabb árat kínálhat (azaz a vállalkozásnak többe kerül a tőke bevonása), vagy egyszerűen úgy is dönthet, hogy nem érdekli tovább a lehetőség.