Egyéni ízekkel

Örvendetes számban jelentek meg 2005 folyamán a közgazdasági irodalomból régóta hiányzó könyvtípusok. Ezek ráadásul csak részben követték a fejlett nyugati piacgazdaságokban meghonosodott mintákat, ugyanis emellett sajátos, egyéni ízekkel is rendelkeznek. Ennek a gondolatnak jegyében válogattam szubjektíven az idén kiadott művekből.

Egy ilyen összeállításnak mindenképpen az elejére kívánkozik, hogy rendkívül impozáns, több mint 900 oldalas tudományos kézikönyv jelent meg az elmúlt hetekben Bekker Zsuzsa szerkesztésében a legrangosabb tudományos kitüntetés birtokosairól. A közgazdaságtani Nobel-díj története eddigi 36 évének mind az 55 díjazottjáról (gyakran megosztva ítélték oda az emlékérmet) átlagosan 15 oldalnyi terjedelmű esszék sorakoznak, követve az időrendet. Az egyes életrajzok összeolvasva egy majdnem teljes értékű XX. századi elmélettörténeti monográfiává állnak össze.

A kötet elkészítésében félszázan működtek közre – a jelenleg is doktori tanulmányaikat végző fiatal hallgatóktól az egyetemi tanszékeket vezető középgeneráción át az akadémikusokig, egyfajta keresztmetszetét adva a magyar közgazdaságtani szakmának. A közismertebb „húzónevek” között találhatjuk Bródy Andrást, Hámori Balázst, Király Júliát, Kornai Jánost, Oblath Gábort, Pete Pétert, Szabó Katalint, Török Ádámot, de a tudományos berkeken kívül kevéssé ismert szerzők is nagyon alapos és élvezetes írásokkal járultak hozzá a nagyszabású vállalkozáshoz. A közölt anyagok ráadásul nem pusztán a szakmai teljesítményt és az életpályát együttesen ismertető „arcélek”, hiszen emellett részletes bibliográfiát és a tudományos jelentőséget is értékelő részeket is tartalmaznak.

Nem csak a híres Nobel-díjasok igényes életrajza hiányzott ez idáig magyar nyelven, hanem sok, a közgazdaságtudomány fejlődésében meghatározó szerepet játszó tanulmány sem került még lefordításra. Ennek pótlására még 2003-ban indult el Kertesi Gábor szerkesztésében és a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában a Közgazdasági Kiskönyvtár sorozat, amelyben azóta a többi közt megjelentek már Paul Krugman és Ronald Coase írásai is. Az idei termésből most Thomas J. Sargent: Infláció és racionális várakozások címmel kiadott válogatott írásaira hívnám fel figyelmet. A hat rövid dolgozat elolvasása után viszonylag pontos képet alkothatunk a mai uralkodó elméleti irányzatot fémjelző újklasszikus iskoláról, illetve a racionális várakozásokra épülő módszertani forradalomról, amely alapjaiban megrengette a hitet az aktivista gazdaságpolitikai gyakorlatban, és a régi receptek alkalmazhatóságában.

Kornai János évtizedek óta Magyarország legismertebb közgazdásza, az országhatárokon kívül és belül egyaránt. Műveit számtalan nyelvre lefordították, az 1990-es évek folyamán többször jelölték Nobel-díjra, és tényleg csak nüanszokon múlhatott az, hogy a korábban idézett életrajzi kötetben nem mint szerző, hanem maga is mint elemzett tudós szerepeljen.

Az idén megjelent önéletrajzában beszámol arról a nagy szellemi utazásról, amelynek során ifjúságának (tév)eszméitől eljutott későbbi gondolatrendszeréhez, a szocialista rendszer átfogó bírálatához és a posztszocialista fejlődés problémáinak elemzéséhez. A könyv sok érdekes epizódot ír le olvasmányos stílusban: hogyan választották akadémikussá Magyarországon, illetve professzorrá a Harvardon, és értesülhetünk arról is, hogy mit jelentettek Kornairól a titkosrendőrség besúgói.

Az alcím is jelzi, hogy „rendhagyó” önéletrajzzal van dolgunk, mivel az írás egyéni módon ötvözi az intellektuális memoár és az esszé műfaját. A szerző mondanivalóját élete egy-egy kiemelkedő eseménye köré csoportosítja, de ezek leírásához hozzáfűzi mai reflexióit is. Ismerteti a hatásukkal együtt művei keletkezéstörténetét, valamint azt is, hogy milyennek látja életművét ma, és mit kellett volna akkoriban másképpen megírnia. Összességében egy szemtanú vallomását kapjuk egy korról, és ennek révén megérthetjük azokat a körülményeket, amelyek az elmúlt 5-6 évtizedben Magyarországon uralkodtak.