A világhírű 41 éves írónő, Joanne Harris a minap Budapesten járt, hogy bemutassa itthon megjelent könyvújdonságait – Szent bolondok és Francia piac -, ám beszélgetésünk sokkal inkább a filmváltozatában többszörös Oscar-díjra jelölt Csokoládé című regénye körül forgott.
– A regény ez idáig közel 40 országban mintegy 4,5 millió példányban fogyott el. Minek tulajdonítja ezt a nagy érdeklődést?
– Az emberek ki vannak éhezve a csodákra. Ugyanakkor nem veszik észre azokat a mindennapi csodákat, amelyek mellett fásultan, megkopott érzékkel elmennek. A Csokoládé sikere szerintem a saját élményeimmel hitelesített csodában rejlik.
– Arra gondol, hogy az egyik szereplőt csokoládé általi megbabonázással vádolják a történetben?
– Például. Nézze, én Yorkshire-ben születtem francia anyukától és angol apukától, ami máris különleges helyzetbe hozott. Ehhez jött még, hogy anyai nagyanyámat jó boszorkánynak, gyógyító asszonynak tartották. A gyerekkorom nyarait jóformán egy családi cukrászdában töltöttem. Kell ennél több motiváció?
– Ha jól tudom, később nem volt ennyire édes az élete…
– Cambridge-ben diplomáztam francia és német irodalomból, modern és középkori nyelvészetből, ami köztünk szólva akkor nem kötött le. Felcsaptam hát rockzenésznek, voltam gyógyfűkereskedő, sőt még könyvelő is. Végül egy leedsi fiúgimnáziumban helyezkedtem el franciatanárként, ahol 15 hosszú évig tanítottam. Eközben írtam az első három regényemet.
– Valahol azt nyilatkozta, hogy általában a regény olyan, mint a forró fekete csoki, míg a film a hűvösebb fehér nyalánkságra hasonlít. A Csokoládéból regény és film is készült.
– Igazából nem összehasonlítható a kettő. Először is, a film két órában foglalja össze azt, amit én majd’ egy évig írtam. Másodszor pedig a vizualitás csak kívülről tudja megmutatni azt, amit a regény belülről. A film esetében fogják a kezünket és vezetnek, míg a könyv olvasásakor a saját fantáziánk szárnyal.
– Ennek ellenére elégedett az Önnek világhírt hozó megfilmesítéssel?
– Lényegében igen. Szörnyű lett volna, ha az első körben felmerült hollywoodi stúdió készíti el a filmet. Így azonban Juliette Binoche és Johnny Depp nagyon jó választásnak bizonyult. Bár hozzá kell tennem, hogy én a férfi figurát eredetileg vöröses szőkének képzeltem el…
– A könyvei többnyire az átlagostól elütő hősök beilleszkedési problémáiról szólnak, és mindig valami finom szomorúság lengi át őket. Mintha nem hinne saját erejében…
– Mert azt azért én is látom, hogy nem a hőseimnek mintául szolgáló emberekkel, hanem alapvetően a környezetükkel, a társadalommal van baj.
– Ez vezette akkor is, amikor a Francia piac című szakácskönyvé-
nek teljes bevételét jótékonyságra fordította Kongóban?
– Ez, és persze a saját élmények. Négy hetet töltöttem ott, és láttam, hogy megfelelő gyógyszerekkel ez idő alatt közel 600 embert sikerült kigyógyítani az álomkórból. Mindehhez persze pénz kell. A képlet ugyanis arrafelé rém egyszerű: 400 forintnak megfelelő összegen múlik élet és halál.
– Példaképei között Nabokovot és Mervyn Peake-et említette, ami óhatatlanul a lektűr kategóriába sorolja. Mégis minden alkalmat megragad, hogy tiltakozzon a beskatulyázás ellen.
– Mert szerintem senki sem egy dimenziójú. Főleg az írók nem. Esetünkben a beskatulyázás kifejezetten káros, mert bizonyos olvasói rétegeket eleve kizár a könyveink vásárlói közül. Szerintem nincs csak női, csak krimi, vagy csak homoszexuális író. Van rossz szerző, és van jó szerző, akit mindenki ért.
– Mostani könyvbemutatóján is csokoládét kellett öntenie. Nem unja még az örökös felhajtást?
– Rengeteget utazom, imádom a jó étkeket, a finom borokat és persze a jó csokikat. Ez már része az életemnek, hiszen az írás kedvéért felhagytam a tanítással. Ha valaki a hobbijaimról érdeklődik, félig viccesen a csavargást, a rendszer csöndes felforgatását, a fegyveres rablást, a boszorkányságot, valamint a teázást szoktam említeni. Egyébként nem élek sztárként, ugyanúgy Yorkshire-ben élünk Kevinnel, a férjemmel és a lányommal. Engem az írás mellett kielégít, hogy ó-norvégül tanulok és basszusgitározom abban a bandában, amelyet 16 éves koromban alakítottunk.
