kapott külföldről a magyar gazdaságpolitika. Az Európai Bizottság és az egyik legnagyobb hitelminősítő intézet is látványosan kétségbe vonta a kormány jövő évre vonatkozó tervszámait és elkötelezettségét a költségvetési deficit csökkentésére; a Bizottság pénzügyi biztosa már a lehetséges következményeket latolgatta, elnöke pedig budapesti látogatásával érzékeltette a helyzet komolyságát. José Manuel Barroso egyértelmű angolsággal fogalmazta meg: „Felszólítottam a kormányt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a kiigazításra.”
Hogyan lett ebből egyes magyar médiumok szabad fordításában az, hogy a bizottsági elnök szerint a kormány megtesz minden szükséges intézkedést a makrogazdasági stabilitás fenntartása érdekében? Rejtély. De éppen ilyen megmagyarázhatatlan az is, ahogyan a kormányfő érvelt a költségvetési tervezés évek óta ismétlődő felrúgása mellett: „Nem akarunk éhséglázadást, nem akarunk fejletlenségben hagyott régiókat.”
Eszerint az érzéketlen brüsszeli bürokraták azok, akikkel szemben meg kell védeni a magyar választókat. Ez mindenképpen új elem a baloldal kommunikációjában, igaz, az utóbbi hetekben nem az egyetlen jele annak, hogy a szocialisták habozás nélkül kelnek populista versenyre a Fidesszel, ha ettől a népszerűségi mutatójuk feljebb tornászása remélhető.
Minél inkább elfajul ez a licitálás az elkövetkező hónapokban, annál kevésbé remélhető, hogy a választások másnapján megindulhat a korrekció. A törvényben rögzítendő szociális juttatások, fixált, illetve a „luxusprofittól” megszabadított energiaárak bűvköréből aligha lehet az egyik napról a másikra kilépni. (És ki tudja még, mi rakódik itt egymásra jövő áprilisig.)
Leginkább ez aggaszthatja azokat, akik kívülről szemlélik a magyar közéletet: nemcsak a tervezésben, de a politikai kommunikációban sincs jele a kijózanodásnak. Magyarország szépen araszolgat afelé, hogy egy adott pillanatban precedensértékű alanya legyen olyan uniós szankcióknak, amelyet az Európai Bizottság a nagy nettó befizetőkkel szemben nem akar meglépni.
Félő, ha idáig fajulna a helyzet, Orbán Viktor Barrosónak címzett „baráti” kérése se térítené el az uniós intézményeket hazánk megbüntetésétől.
