Megrendítő könyv. Szerzője a XX. században élt, nő volt, költő és orosz. A költőnő, Marina Cvetajeva huszonöt éves, mikor 1917-ben kitör a nagy októberi államcsíny. Férje a fehérek oldalán harcol. Neki magának nem politikai, hanem emberi elkötelezettségei vannak. Egyik versében ezt írja: „Fehér volt, most vörös, / Kiöntött vérétől bíborszínben. / Vörös volt, most fehér, / Holtától fehéren.” Emberi elkötelezettségei szerint követi férjét az emigrációba – Prágába előbb, Párizsba azután. A férj, hogy hazatérhessen, az NKVD, a bolsevik titkosrendőrség ügynöke lesz. Megaláztatások, hivatali packázások után Cvetajeva követheti őt Moszkvába. Részint fiuk miatt, kinek kiskamasz képzeletében legenda lett Oroszország. A férjet s a nagyobbik – lány – gyermeket koncepciós perben letartóztatják.
A második világháború kitörésekor a viszonylag szabadlábon maradt családrésznek semmi megélhetése sincsen. A közeledő front elől vidékre menekülnek. Ugyanabba a vidéki városba számos államilag dotált írót is menekítettek, számukra ott kantint nyitottak. Cvetajeva e kantinban pályázik mosogatói állásra. (A szakmát ismeri. Míg férje hivatásos „forradalmár”, „ellenforradalmár” társaival hajnalig politizált, jócskán mosogatott utánuk.) Pályázatát nem fogadják el. A hivatal támogatta írótársak megbízhatatlannak tartják, méltatlannak arra, hogy utánuk mosogasson. Marina Cvetajeva ezután, 1941-ben öngyilkos lesz. Fia egy levélben ezt mondja: „ez volt az egyetlen ésszerű döntés, melyre juthatott”.
|
A költőnő pályája során élet és költészet szét nem szálazhatóan fonódott össze. Ő maga pedig távozott akkor, amikor egyik is, másik is végképp lehetetlenné vált.