Vannak ugyan olyan területek, ahol az év legnagyobb részében nappal szinte állandóan süt a nap, míg a Föld más vidékein jócskán akadnak borús időszakok. Márpedig a napenergia hasznosításával foglalkozó kutatók számára csak a verőfényes napsütés ideális – ezért is dolgoznak világszerte olyan laborokban, ahol mesterséges úton próbálják létrehozni a kísérletekhez szükséges fényt. A svájci Paul Scherrer Institute (PSI) kutatói most speciális műnapot állítottak fel: ezzel nemcsak a fotoelektromos rendszereket – napelemeket -, hanem a napsugárzás melegítő hatását kihasználó megoldásokat is tesztelhetnek. A tíz nagy teljesítményű xenon lámpából álló műnap 2500 Celsius fokos környezetet teremt.
A mai napelemek jó esetben is csak a nap energiájának 10 százalékát képesek kinyerni. Ráadásul energiára leginkább akkor van szükség – például a világításhoz vagy a fűtéshez-, amikor nem süt a nap, így a befogott áramot tárolni muszáj, ami csak drága akkumulátorokkal lehetséges. A svájci kutatók ezért is részesítik előnyben a napfény hőhatásán alapuló energiatermelő rendszereket. Ezekben speciális parabolatükrökkel fogják be a fényt, amely vagy a hagyományos erőművekhez hasonlóan vizet forral és gőzt fejleszt, ami által turbinák meghatására képes, vagy kémiai reakció útján hasznosítja a fényerőt. Ez utóbbi technológia lényege, hogy a begyűjtött sugarakkal cink-oxidot hevítenek mintegy 1200 fokra. Ekkor a cink-oxid elbomlik, és belőle oxigén, valamint cinkgőz szabadul fel. Ebből hűtéssel cinkport nyernek, amely vízből hidrogént szabadít fel. Az így elállított hidrogén pedig üzemanyagként használható.
A megoldás előnye, hogy miközben hidrogén képződik, a cink visszaalakul cink-oxiddá, így újra hasznosítható. Ráadásul szállítani is lehet, így elég csak a felhasználás helyén átalakítani, vagy éppen akkor – például este vagy télen -, amikor szükség van rá. A fejlesztők az új naplaborban tökéletesítik majd az eljárást, amelyet elsősorban a mediterrán országokban felállított naperőművekben kívánnak majd hasznosítani.
