Nem romantikus andalgásra való hely az M0-ás körgyűrű mellett a szigetszentmiklósi ipari parkba veze-tő út. Kétoldalt hatalmas transzparensek jelzik az ide települt cégek nevét, a növényzet elvadult, bőven kaszálásra érett, ám amikor a látogató bekanyarodik a haszongépjárművek kereskedésével foglalkozó TTC M0 Kft. telephelyére, körülbelül az az élmény éri, mint amikor Hegyeshalomnál Bécs felé átlépi a határt. A vadonatúj irodaépületek előtt ápolt, nyírt gyep, a nemes növények körül díszítő fakéreg. A designt azzal egészítette ki a tulajdonos, hogy a telepített fű a cég nevét mintázza. „Ezt az ötletet Németországból hoztam, egyik ottani partneremnél láttam, s nagyon megtetszett” – magyarázza Szabó Tamás, az 1999-ben alapított vállalkozás tulajdonos ügyvezető igazgatója.
ÓVATOS FEJLESZTÉS. A cégtulajdonos rögtön a beszélgetés elején önkritikusan jegyzi meg: kissé későn, csak 2005 tavaszán került sor a telephely korszerűsítésére, pedig az ügyfelek már két éve mondogatták, hogy többaknás szerelőműhelyre lenne szükség, s igényt tartottak volna egy alkatrészraktárra is. A beruházásra azonban egészen addig nem mert vállalkozni, amíg a cég korábbi, 100 millió forintot meghaladó hitelállománya nem apad kezelhető szintre. Emlékezett ugyanis az indulás keserves hónapjaira, amikor a szigetszentmiklósi telephely vásárlásához és közművesítéséhez szeretett volna kölcsönt felvenni, ám nem akadt bank, amely szóba állt volna vele. Mindenütt udvariasan meghallgatták, majd széttárták a karjukat. Nem láttak üzletet a haszongépjármű-kereskedésben.
Több hónapi utánjárást követően végül a Volksbank szavazott bizalmat a társaságnak, így vehette meg a körülbelül 17 ezer négyzetméteres területet, s helyezte el az IBM leselejtezett iroda-konténereit. Ezekben kezdte meg a munkát a cég 7 alkalmazottja 2000-ben, ám Szabó Tamás csak 2004 közepén lélegezhetett fel, s gondolhatott a fejlesztésre. Akkorra törlesztette ugyanis az említett 100 millió forintos hitel 90 százalékát. Az üzletember saját magát a nem kockázató típusba sorolja; azt mondja, mindig behúzta a féket, döntéseivel soha nem veszélyeztette az elért üzleti eredményeket. Megfontoltsága azonban nem jelenti azt, hogy csak a kitaposott ösvényen haladna.
Üzlettársaival, Somlai Gáborral és Somlai Rolanddal az ágazatban dolgozva a kilencvenes évek végén látták, hogy az útépítéseknél, ingatlanfejlesztéseknél használatos pótkocsik, félpótkocsik, billencsek és más haszongépjárművek iránt folyamatosan növekszik a kereslet. Azt gondolták, ha már belevágnak az üzletbe, akkor Európa legnevesebb gyártóinál, a Kronénál és a Langendorfnál próbálkoznak, hogy megszerezzék a két német cég magyarországi vezérképviseleti jogát. Autóba ültek, s remegő lábakkal kopogtattak be a Krone importigazgatójához, Jörg Sandershez. Elmondták, hogy magyarok, s szeretnék a gyár termékeit forgalmazni. Az igazgató nem dobta ki őket első meglepetésében, s akkor sem csökkent a bizalma irántuk, amikor beszámoltak arról, hogy egy rendkívül kis tőkéjű céggel rendelkeznek. A német Krone gyár értékesítési filozófiája ugyanis csak 1999 táján változott meg, egészen addig a kelet-európai régióban nem kívántak terjeszkedni.
|
A Volksbank hitele ugyan megadta a lehetőséget a starthoz, ám a tulajdonosokat hidegzuhanyként érte, hogy az előzetes piackutatásokkal ellentétben az új járművek iránt nem mutatkozott túl nagy kereslet. Legalább is nem olyan mértékű, amivel kalkuláltak, merthogy az új német pótkocsik esetenként 20 százalékkal többe kerültek más márkákhoz képest. Szabó Tamás hamar felmérte, hogy a minőségi többletet időbe telik elfogadtatni a hazai piaccal, ezért az üzlettársával újra autóba ültek és egy hónapig járták Németországot, hogy használt haszongépjárművek forgalmazóival vegyék fel a kapcsolatot. Végül három partnerrel kötöttek viszonteladói szerződést, így a Krone és a Langendorf új pótkocsijai mellett a szigetszentmiklósi telephelyen megjelentek más cégek alig használt haszonjárművei is.
A forgalom a reményeket messze túlszárnyalóan alakult: 2001-ben 186 darab járművet értékesítettek, és az ügyfélkör folyamatos bővülésével a német partneri kör is tágult. „Egyik kapcsolat hozta a másikat” – idézi fel az igazgató a sikereket, amelyek persze nem úgy hullottak az ölükbe. Előbb bizonyítaniuk kellett: pontosan teljesíteni, fizetni. Ezt követően nyíltak meg irányukba a hűvösségükről híres német üzletemberek. „Elmondhatom, hogy valamennyien a barátaink is. Kölcsönösen meghívjuk egymást otthonainkba, nincs olyan német üzleti partnerem, akivel csak azért tartanánk a kapcsolatot, mert pénzt hoz” – árulja el Szabó Tamás.
KOPOGTATÓ BANKOK. A nyereséget minden évben visszaforgatták, s a korábbi hitel törlesztésére fordították. A második évben már megduplázódott az eladás, 2003-ban 2,5 milliárd forintos forgalmat bonyolítottak le. A járműértékesítés 2004-ben elérte az 550 darabot, ami nettó 3,7 milliárd forint forgalmat hozott. S eljött az a pillanat, amelyről az alapító-tulajdonos oly sokat álmodott: egy bank hitelajánlattal kereste meg, majd sorra kopogtatott a többi pénzintézet is. Ekkor megversenyeztette őket, hogy a legkedvezőbb konstrukciót választhassa, ami sikerült is, mert deviza alapú, de forintban törlesztendő európai fejlesztési hitelt vett fel, amelynek az árfolyamkockázatát a bank viseli.
Szabó Tamás a kezdetektől tudja: akkor is kiemelt figyelmet kell fordítani az ügyfelekre, amikor kiugróan jól megy az üzlet. Jöhetnek ugyanis nehezebb időszakok, amikor a „mentőöv” az ügyfélközpontú kiszolgálás lehet. „A garanciális kötelezettségeket messze meghaladó szolgáltatást nyújtunk az ügyfeleknek, akár a saját költségünkre is elvégzünk bizonyos javításokat, csakhogy megtartsuk a vevőket” – hangsúlyozza. Ma a pótkocsi-értékesítési szegmensben a piaci részesedésük 15-18 százalék körül mozog.
A TTC M0 Kft. immár Kelet-Európában is terjeszkedik, a román piac felfutóban van, ezért a Langendorf gyárral és a romániai Krone vezérképviselettel közösen néhány hónappal ezelőtt haszongépjármű-kereskedést nyitottak Temesváron. Szabó Tamás elégedetten jegyzi meg: ott tart, ahol tíz évvel ezelőtt megálmodta, s ma már megengedhetné magának, hogy ne napi 12 órát dolgozzon. Erre mégsem nagyon akad példa, s szabadságra sem megy öt-hat napnál hosszabb időre. Két éve a barátai rávették, hogy utazzon el Dél-Amerikába, ám a 20 napos út negyedik napján már rohant a repülőtérre, és átdátumoztatta a Budapestre szóló jegyet…