Mindössze a három piaci dobogós társaság, a Mol mellett a Shell és az OMV számára lehet valóban kifizetődő az üzemanyag-kereskedelem Magyarországon – állítják egyes elemzők. Az európai összeha-sonlításban viszonylag szerény kiskeres-kedelmi árrések a többiek esetében legfeljebb a nullszaldóra elegendőek, de inkább veszteséges működésre predesztinálnak.
A helyzet most tovább éleződhet a magyar piacon, ahol egyébként az üzemanyagok kereskedelme 1990 óta teljesen liberalizált, vagyis bármely kereskedő szabadon importálhat motorbenzint és dízel üzemanyagot. Piaci szakértők szerint a Mol kínosan ügyel arra, hogy legalább 20 százalékos legyen a behozatal. A korábbi nemzeti olajtársaság a 80 százalékos nagykereskedelmi piaci részesedése nélkül is meghatározhatná a kiskereskedelmi árakat, hiszen közel négyszáz töltőállomást üzemeltet. Ekkora lefedettséggel szemben egyik versenytárs sem engedheti meg magának, hogy jelentősen eltérítse az árakat.
A schwechati finomító. Az import növelése rövidtávon nem reális alternatíva a forgalmazók számára.
ELTÉRÉSEK. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar benzinkutaknál azonos árakon folyna a kereskedés. A Mol által eddig rendre bejelentett árváltozásokat a konkurensek is automatikusan követték ugyan, a tapasztalatok szerint azonban az egyes töltőállomásoknál – még a Mol-kutaknál is – 3-5 forinttal, vagy még többel bármely irányba eltérhettek ettől árrésükön belül. Ez különösen az utóbbi években volt egyre jellemzőbb, ahogy telítődött a magyar piac, s ahogy egyre élesebbé vált a verseny a kúthálózatok között. A helyzet tehát érdemben nyilván attól sem változik meg, hogy a Mol július elsejétől immár nem jelenti be előre a saját kútjainál érvényesített árváltozást. A versenytársak dolga csupán annyival vált nehezebbé, hogy beszerzési és üzemeltetési költségeikből kiindulva az eddiginél önállóbb árpolitikát kell folytatniuk. Az alapelvek – mondták több társaságnál is – változatlanok. Az áraknak az adott térség vásárlóerejéhez, a konkurens töltőállomások, vagy éppen az országhatár közelségéhez kell igazodniuk. Az autópályák kútjainál például hagyományosan drágább az üzemanyag, mint másutt – s ez nemcsak Magyarországon igaz. A belvárosi töltőállomásokon szintén többet kell fizetni a benzinért vagy a gázolajért, mint mondjuk az ukrán határ mentén, ahol a nagyságrendekkel olcsóbb külföldi hajtóanyaggal versenyeznek a magyar kereskedők. Szezonálisan is változnak az árak. A nyári hónapokban a Balaton környékén többet kérnek a naftáért, mint telente. Érthetően alacsonyabbak az árak a hipermarketláncok gombamód szaporodó benzinkútjai mellett is.
A Mol azonban nemcsak azzal hagyott fel tizennégy év után, hogy előre közölje az árváltozást, de jelentős rést nyitott a nagykereskedelmi, és a saját kútjain alkalmazott kiskereskedelmi árak között. Utóbbiakat ugyanis csak fele olyan mértékben emelte a hónap közepén. Ezzel pedig, úgy tűnik, kavicsot dobott az állóvízbe, ráadásul a legrosszabbkor. Az egyébként hírszegény július elején kiszámítható volt, hogy az ügyet felkapja a sajtó, és komoly visszhangja lesz.
A versenytársak kiszorításról, a Mol vezetői a verseny élénkítéséről beszéltek, a piac pedig nem értette a dolgot. Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója nemrég egy rádióinterjúban azt mondta: ma már nyolc külföldi finomítóból lehet Magyarországra üzemanyagot beszállítani, kialakult a verseny, tehát a kiskereskedelmi árakat minden cég szabja meg maga. Aki sokallja a Mol nagykereskedelmi árait, az elvben valóban szabadon importálhat. A jelenleg 20 százaléknyi import bővítésének a gyakorlatban azonban kevés az esélye, pláne rövidtávon. A félezer kilométeres körzetben működő finomítók kapacitását ugyanis, akárcsak Százhalombattán, már lekötötték.
 |
 |
|
OLCSÓBB HAZAI. Az import egyébként egyelőre nem is gazdaságos. A nagykereskedelmi árak legutóbbi emelése ellenére ugyanis a Mol még mindig olcsóbb, mint az alternatív források a térségben. A kiskereskedelmi áraknak az áru beszerzési költségeit, a hálózat-üzemeltetés költségeit és a tisztes hasznot kell fedezniük. Adott esetben a versenyhivatalnak azt kellene vizsgálni, hogy saját hálózatában valóban ilyen árakat alkalmaz-e a Mol, vagy a nagykereskedelmi árrésből keresztfinanszírozza a kiskereskedelmet.
Egyes szakértők szerint a Mol egyrészt a hetekkel ezelőtt bejelentett 275 forintos benzinárplafont igyekszik tartani, másrészt próbál megfelelni a kormányzati elvárásnak azzal, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően a kiskereskedelmi árakkal nem követi szigorúan a világpiaci ármozgásokat. Ezt a népszerűtlen szerepet, úgy tűnt, átadná, vagy legalább megosztaná a versenytársakkal. Csakhogy a Mol hálózatában alkalmazott áraktól jelentősen eltérni nem lehet, a kiskereskedelmi piac legnagyobb szereplőjeként a gyakorlatban a magyar olajtársaság határozza meg az árat – akár bejelenti azt, akár nem. A versenytársak végül is a nagykereskedelmi árak emelkedését egy lépésben beépítették kiskereskedelmi áraikba, majd az elmúlt hét végén a Mol is felzárkózott saját „nagyker” áraihoz, és még egy, átlagosan 4 forintos emelést hajtott végre a töltőállomás hálózatában.
A világpiaci tarifákat egyébként nem lehet automatikusan áthárítani a magyar piacra, különösen nem a motorbenzin esetében, ahol egyébként is folyamatosan csökken a fizetőképes kereslet. A Magyar Ásványolaj Szövetség közlése szerint az első félévben 5,1 százalékkal esett vissza az egy évvel korábbi szinthez képest a benzinforgalom, igaz, a gázolaj értékesítése e közben 5 százalékkal nőtt (lásd a táblát), elsősorban a gépjárműpark átrendeződésének, illetve a gazdasági növekedéssel összefüggésben, a szállítási feladatok gyarapodásának eredményeként.
|
 |
|
ÚJ KORSZAK. Az üzemanyagpiacon meghatározó külföldi társaságoknál a kibontakozóban lévő árháborúval kapcsolatban emlékeztetnek rá, hogy az anyavállalatok elvárnak bizonyos megtérülést befektetéseiktől. Ha ezt a magyar érdekeltségek nem teljesítik, akkor felmerülhet a kivonulás lehetősége. (Mint emlékezetes, a BP már 1998-ban kivonult Magyarországról, miután belátta, hogy nincs esélye dobogós helyezésre.) A Shell nemrég feladta romániai pozícióit, s nyilván nem könnyíti meg a Shell Hungary Rt. vezetőinek dolgát, amikor a magyar üzlet mellett kell érvelniük, ha a Mol komoly árnyomás alatt tartja a kiskereskedelmet. Még akkor sem, ha a holland-brit olajtársaság részesedését tekintve a második a piacon, és egyelőre nyereségesen működik. Hernádi Zsolt a már említett rádióinterjúban hangsúlyozta, hogy a Shell számukra fontos ügyfél, ezért igyekeznek majd megmagyarázni neki, hogy mit miért tesznek. A Mol-vezér szavaiból kitűnik: nagykereskedelmi vásárlókat nem kívánnak elveszíteni. Hernádinak meggyőződése, hogy a nagy- és a kiskereskedelemben is korrekt árakat alkalmaznak. A látszólag boldog békeidőknek azonban mindenképp vége, a magyar üzemanyag-kiskereskedelemben új korszak kezdődik.
