Uniós szelekció

Az első uniós évben átrendeződés indult meg a legnagyobb cégek között – derül ki a Dun & Bradstreet (D&B) toplistájából, amelyben a 2004-ben elért árbevétel alapján rangsorolták a cégeket. A nagyok között is a legnagyobbak – az első 14 társaság, amely a Százak árbevételének felét produkálja – 10 százalékos árbevétel-növekedés mellett 42 százalékkal turbózta fel üzemi eredményét. A következő 25 cég, amelyik az összbevétel negyedét állítja elő, már 5 százalékos üzemieredmény-csökkenést volt kénytelen elkönyvelni, pedig 2002-ről 2003-ra még 48 százalékos bővülésnek örvendezhetett. A fennmaradó 61 cég már csak a nyereségesség rovására tudott nőni 9 százalékkal: üzemi eredményük 20 százalékkal csökkent, s ezek már az előző évben is 30 százalékos visszaesést szenvedtek el. Mindezt Turi Ferenc, a Capitol Consulting Group ügyvezető partnere az uniós tagsággal erősödő versenynek tulajdonítja: a legnagyobbak nemcsak bírták, de profitáltak is belőle, a kisebbek megszenvedték.

A növekedőket az export hajtotta, bár ebben van némi szépséghiba is: 2004-ben a TOP 14 exportbevétele 4 százalékkal csökkent. Eredményességük dinamikája is lassult, ugyanis 2003-ban az árbevételük még 20 százalékkal, az üzemi eredményük 56,2 százalékkal, az exportárbevételük 30 százalékkal nőtt. „Ők a nagyok mezőnyében fociznak, s ahogy a gazdasági lassulás érződik Európában, úgy érződik ez az exportjukban is” – értékel Turi Ferenc, hozzátéve, hogy nyilván a forint árfolyamának alakulása is közrejátszott a mérséklődésben.

„Az eredményes cégek túlnyomó többsége exportorientált” – mutat rá Czakó Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézetének igazgatója. Az ilyenek pedig elsősorban multinacionális vállalatok itteni érdekeltségei, hiszen például a tíz legnagyobb exportőr között a BorsodChem kivételével mind ilyen. A hazai piacra termelő, itt szolgáltató cégek legsikeresebbjei pedig piacvezető pozíciót érnek el. „Ez azt mutatja, hogy a sikerhez jelentős piaci hídfőállást kell kiépíteni” – vonja le a következtetést Czakó Erzsébet. Ha például megnézzük az üzemi eredmény szempontjából első tíz céget, kiderül, hogy a fele nagy exportőr, a másik fele pedig itthon igen erős piaci pozícióval bír. Ettől a tízes listától egyébként alig tér el az adózott eredmény szerinti TOP 10, ami igazolja azt a tézist, hogy ha az alaptevékenység eredményes, akkor a cég egésze is az.

AZ ÁLLAM KEZE. Az alkalmazotti létszám szerinti listát hagyományosan a MÁV és a Magyar Posta vezeti. Aligha véletlen, hogy a legnagyobb leépítések is e két cégnél történtek. Még egy köztulajdonban lévő társaság, a Budapesti Közlekedési (BKV) Rt. is ott virít a tíz legnagyobb foglalkoztató között. „Rossz hír, hogy az egy alkalmazottra jutó árbevétel szempontjából e három cég a három legrosszabb mutatót produkálta tavaly” – jegyzi meg Czakó Erzsébet. (A negyedik olyan cég, amely az alkalmazottak számát tekintve az első tízben, az egy alkalmazottra jutó árbevétel szempontjából pedig az utolsó tízben van, a magyar magántulajdonú Videoton.) Ráadásul a MÁV és a BKV esetében a sajáttőke-arányos eredmény (ROE) is negatív. Sőt, e szempontból a leggyengébb tíz vállalat között vannak, ami az jelenti, hogy az állami tulajdonos minden egyes befektetett forintja veszteséget – és nem is kicsit – termel. A tőkearányosan a legnagyobb ráfizetést produkáló cégek listáját messze a legnagyobb negatív mutatóval (mínusz 129 százalék) ugyancsak egy állami társaság, a privatizálás előtt álló Malév vezeti. Mindez arra utal, hogy nagy baj van a köztulajdonú cégek háza táján. Czakó Erzsébet elismeri, hogy az említett társaságok olyan ágazatban tevékenykednek, amelyek nemzetközi összehasonlításban sem számítanak vonzónak, ám Nyugat-Európában a kilencvenes években a hasonló cégek távolodni kezdtek a „hivatalszerű” működéstől, ami itthon elmaradt. 

Ha tulajdonosként nem is, de megbízóként jelentős eredményjavulást képes indukálni az állam. Az olyan nagy építőipari cégek, mint a Colas-Hungária, a Strabag, a Betonút és a Hídépítő az állami infrastrukturális fejlesztések révén értek el kiemelkedő árbevétel-növekedést (sorrendben 44, 45, 60 és 64 százalékot), s a nyereségességükre sem panaszkodhatnak. A Betonút és a Colas 70 százalék fölötti ROE-mutatóval büszkélkedhet, de a Strabag és a Hídépítő is elérte a 23, illetve a 26 százalékot.

ÁGAZATI TRENDEK. Ha eltekintünk a Moltól, amely az olajipar világpiaci trendjének megfelelően szép sikereket ért el, akkor elmondható, hogy a legdinamikusabban növekvő ágazat a kiskereskedelem volt: a 2003-as 12 százalékos árbevétel-növekedés tavaly 23 százalékosra emelkedett. Az üzemi eredmények azonban drámaian romlottak, a 2003-as 31 százalékos bővülés után 2,5 százalékos csökkenés volt tapasztalható. A piaci részesedések növelése tehát kemény veszteségekkel párosult. Az uniós tagság révén beáramló import, a növekvő választék árcsökkenést hozott, amiből a fogyasztók profitáltak.

A tavalyi év legnagyobb vesztese azonban a telekommunikációs szektor. A telítődött piacon kialakult késhegyig menő küzdelem következtében a 2003-as 10 százalékos árbevétel-növekedést 2004-ben már csupán az inflációtól is elmaradó, 3,7 százalékos tempó jellemezte. Még rosszabb előjel a jövőre nézve az üzemi eredmények 2003-as 10 százalékos növekedését felváltó tavalyi 10 százalékos csökkenés. A fő vesztes a Magyar Telekom (tavaly még Matáv), amely stagnáló árbevétel mellett 30 százalékos üzemieredmény-romlást könyvelt el.

A legnagyobb mutatvány viszont a Vodafoné, amely a 2003-as 3,5 milliárdos üzemi veszteségét 9 milliárdot meghaladó nyereségre fordította. A gyógyszeripari cégek közül a Sanofi produkált kiemelkedő növekedést: az export bővülése közel 40 százalékot, az üzemi eredményé megközelítőleg 20 százalékot ért el 2004-ben. A Dunaferr az emelkedő vasipari ciklusnak köszönhetően 36 százalékos árbevétel-bővülést mutatott fel, ám a ciklus változása miatt ez az idén aligha lesz megismételhető.