A titok pénz
Három uniós ország, Ausztria, Belgium és Luxemburg külön utakat jár. Ők ugyanis elérték, hogy július 1-je után se kelljen kiadniuk betéteseik adatait, cserébe viszont kénytelenek megadóztatni a külföldi ügyfeleket. Hat évig a banktitok meghagyása mellett forrásadót vonnak le: 2007 végéig 15, 2008 és 2010 között 20, 2011-től 35 százalékos mértékben. Ez a forrásadó ugyanakkor nem marad a banknál: 25 százaléka az azt kivető ország, 75 százaléka pedig a betétes adóhatóságához kerül, de minden személyes információ kicserélése nélkül.
Svájc ugyan nem uniós ország, de a kamatadó kérdésében – az EU szorgalmazására – elvi megállapodást kötött a tagállamokkal. Az alpesi ország ugyanis szintén kedvelt befektetési célpont, ráadásul hagyományosan roppant diszkrét módon kezeli ügyfelei adatait. Éppen ezért az unióval kötött megállapodása is arra irányul, hogy – Ausztriához, Belgiumhoz és Luxemburghoz hasonlóan – a teljes körű adatcsere helyett inkább megadóztatja az unióból érkező betéteseket, de csakis a magánszemélyeket és az uniós szabályozásnál szűkebb értelemben vett banki kamat-jövedelmeket.
Eddig ugyanis például egy német állampolgárnak érdekében állt akár Magyarországon betétet elhelyeznie, lévén, hogy otthon könnyen 50 százalékos (és számos más nyugat-európai országban is meglehetősen magas), nálunk viszont 0 százalékos adó terhelte a jóváírt kamatot. Ezt becslések szerint sokan ki is használták (többek között a nem uniós Svájc is kedvelt célország volt ilyen szempontból): a BruxInfo információi szerint csak a német állampolgárok 300 milliárd eurót tartanak az országon kívül, azt otthon nem fektetik be, és nem adóznak utána.
Jóllehet az új szabály az adókulcsokat nem egységesíti, sőt egyáltalán nem módosítja, de folyamatos és kölcsönös adatszolgáltatásra kötelezi a tagállamokat. Ezzel fellibbenti az eddig adóelkerülő jövedelmekre boruló jótékony fátylat, gyakorlatilag felszámolja a banktitkot.
Fejlesztést igényel
Az uniós direktíva a hazai bankokat és betéteseiket is érinti. Nem úgy, hogy bármit is változtatna a jelenleg nulla százalékos kamatadón, hanem például úgy, hogy komoly adatszolgáltatási kötelezettséget ró az intézményekre. A jogszabály értelmében ugyanis a magyar bankoknak évente egyszer jelentést kell készíteniük a külföldi betétesek náluk vezetett számláján jóváírt kamatjövedelemről, és azt egyedileg beazonosítható módon továbbítaniuk az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak (APEH), amely azután „hazaküldi” az információt a betétes országának adóhatóságához.
Ehhez minden olyan hazai banknak, amelynél vannak devizakülföldi természetes személytől származó betétek, megtakarítások, el kell végeznie bizonyos informatikai fejlesztéseket, specifikálnia kell azokat a definíciókat, amelyek alapján leválogathatja az uniós direktívának (és a hazai adózás rendjéről szóló törvénynek) megfelelően jelenteni való kamatjövedelmeket – mondta el a FigyelőNet kérdésére Batka Anna, a Bankszövetség vezető közgazdásza.
A bankoknak jövő év március 20-áig kell először jelenteniük a 2005. július 1-je és december 31. között keletkezett, jóváírt kamatjövedelmeket, ügyfelenként lebontva. (A jogszabály nem visszamenőleges, vagyis csak a július 1-je után kifizetendő kamat lesz adóköteles.) Ezek az adatok ugyan többé-kevésbé rendelkezésre állnak a bankoknál, de költséges informatikai fejlesztéseket igényelnek – tette hozzá a szakember, aki szerint az előzetes gyűjtések, egyeztetések és programozások már folyamatban vannak.
Felkészültek?
A készültségi fokot illetően hasonlóan, a költségekkel kapcsolatban viszont ezzel ellentétesen nyilatkoztak a FigyelőNet által megkérdezett pénzintézetek is. A K&H-nál például azt mondták, hogy minden adatszolgáltatási kötelezettségre felkészültek, és bár a státus riportok elkészítéséhez kapcsolódik némi informatikai fejlesztés, annak költsége nem számottevő. Mint kifejtették: az adatszolgáltatás érdekében külön levélben kérik fel az ügyfeleket arra, hogy aktualizálják az adatokat, például devizakülföldi státuszukat és adóügyi illetékességüket.
Az OTP szintén felkészült az adatszolgáltatás teljesítésére, és közlésük szerint a bank informatikai rendszere alkalmas is az új szabályozásban előírt kötelezettségek teljesítésére. A CIB pedig már 2004. decemberében megkezdte a felkészülést, és mint megtudtuk, a szükséges IT-fejlesztések is befejezésükhöz közelednek, illetve az érintett ügyfélkört már levélben tájékoztatták a változásokról.
Az APEH nem siette el
A Budapest Banknál (BB) még nincs minden kész, de az előírt 2006. március 20-i határidővel nem lesz gond – erősítették meg kérdésünkre, hozzátéve, hogy az APEH nem sokban könnyítette meg a bankok munkáját. Az adatszolgáltatásra vonatkozó tájékoztatóját a hatóság csak június 27-én, három nappal a hatályba lépés előtt tette közzé, akkor is csak tervezet formájában, miáltal a végleges fejlesztések sok esetben csak a jövő év elejére készíthetők el. A BB-nél egyébként több banki alaprendszer is fejlesztést igényel, amelyek költsége az előzetes tervek alapján durván 10 millió forint lesz.
A Raiffeisen-nél azt remélik, hogy a szükséges információk jelentősebb fejlesztések nélkül is kinyerhetőek a rendszereikből, ám egyelőre itt is csak az APEH előzetes tájékoztatójára tudnak támaszkodni. Megkeresésünkre közölték: a jelentés adózási része még számos nyitott kérdést tartogat a számukra, amelyek miatt 100 százalékosan még nem tudtak felkészülni az adatszolgáltatásra.
Kiket érint?
A szabályozás elsősorban a külföldi betéteseket érinti, de hogy konkrétan mekkora ügyfélkört és betétállományt, azt nem lehet megmondani. A honi bankok devizakülföldi állományára vonatkozóan ugyanis nincs hivatalos adat, miután az, hogy ki és mennyi pénzt tart egy bank számláján, banktitoknak minősül, és egyébként is most folyik az adatok egyeztetése és pontosítása.
Mindenesetre az általunk megkérdezett nagyobb hitelintézetek tájékoztatása szerint a külföldi betétesek száma nem jelentős, még az OTP érintett ügyfélköre is, viszonyítva a teljes ügyfélszámhoz, tizedszázalékban mérhető. Ennél pontosabb számot csak a Raiffeisentől kaptunk, ahol az aktív számlával rendelkező lakossági ügyfeleknek körülbelül 2 százaléka származik uniós külföldiektől. Ennek megfelelően a banki szakemberek nem számítanak arra, hogy számottevő betétmozgás következne be (erre utaló jel a közelmúltban sem volt), és a külföldiek tömegesen vonnák ki megtakarításaikat az itteni számlákról.
A magyar ügyfelek esetleges unióbeli banki megtakarítása egyelőre továbbra is adómentes marad, viszont innentől kezdve az APEH is tételesen rálát majd az ügyfelek adataira. Akinek tehát ez nagyobb hátrány, mint az, hogy adómentesen jusson jövedelemhez, de mindenképpen uniós bankot szeretne, annak érdemes lehet mondjuk a három „titkolózó” ország – Ausztria, Belgium vagy Luxemburg – valamelyikébe áttranszferálnia a befektetését, vagy éppen a nem EU-tag, de a kamatadós szabályozásba bevont Svájcot választania (lásd keretes írásunkat). Ezekben az országokban ugyan levonnak némi forrásadót, de legalább nem tájékoztatják az APEH-et. Aki viszont nyílt lapokkal játszik az adóhivatal előtt is, annak érdemes lesz kikérnie az igazolást az említett országokból is, csak ennek birtokában kaphatja ugyanis vissza a már levont forrásadót.
