Bírálói szerint presztízsveszteség érte az országot, amiért annak idején első európai parlamenti meghallgatását követően nem lépett vissza a biztosi jelöléstől. Az Európai Bizottságban tavaly november óta eltöltött közel fél év során érezte ennek bármiféle jelét?
– Soha nem éreztem ilyen hatását. A parlamenti bizottság kedvezőtlen elemeket tartalmazó véleménye egy politikai játszma része volt, miután a jobboldali Rocco Buttiglionét leszavazta az ő esetében illetékes bizottság, és Rómának helyette új jelöltet kellett küldenie. Engem egyébként a bizottság nem szavazott le, csak kritikus véleményt fogalmazott meg. A második meghallgatásom kifogástalanul sikerült, és az azóta eltelt 5 hónap alatt, úgy érzem, a teljesítményemmel sikerült feledtetnem a kezdeti problémákat. Örömmel tapasztaltam, hogy az adó- és vámpolitika is fontos terület az Európai Bizottság munkájában, hiszen a növekedési és munkahely-teremtési célok eléréséhez elengedhetetlen. És még az átlagembereket is közelről érinti.
– Mégis ritkán fordul elő, hogy valaki külügyekről adópolitikára nyergeljen át. Nem volt meredek ez a váltás? Nem voltak kételyei az alkalmasságát illetően?
– De igen, meredek volt a váltás. Hozzáteszem, akkor is az lett volna, ha az eredetileg nekem szánt energiapolitikai tárca élére kerülök. Kezdetben nagyon irigyeltem egykori osztrák kollégámat, a külkapcsolatokért felelős Benita Ferrero-Waldnert. Ám öt hónap elteltével az a meggyőződésem, hogy a külpolitikával több évtizedes rutinnal, a szellemi megújulás szüksége nélkül foglalkoztam volna. Az adópolitika nem kis szellemi teljesítményt igénylő terület. Ráadásul az utóbbi időben szaporodó sikerek nem csak a politikai jellegű támadásokra adtak csattanós választ, hanem a kezdeti nehézségeket is feledtették.
– Milyen sikerekre céloz?
– Sikernek tartom például, hogy egy, a multinacionális cégeket tömörítő rangos fórumon, az Ad hoc Council-on, a visszajelzések szerint színvonalasan és meggyőzően jelenítettem meg az EU adópolitikáját. Vagy azt, hogy a pénzügyminiszteri tanács legutóbbi ülésén több mint tízéves folyamatot sikerült lezárni, aminek eredményeként július elsejétől életbe léphet a kamatjövedelmek adóztatásáról szóló irányelv. Nem kamatadó bevezetéséről van szó, hanem arról, hogy a betétesek ne helyezzék át a pénzüket egy, a kamatjövedelmet megadóztató országból valamely másikba, ahol az nem adóköteles. Július elsejétől a kifizetett kamatjövedelmekről értesíteni kell a betétes hazáját. És az eredményeim közé sorolom azt is, hogy a kezdetben komoly uniós ellenállásba ütköző magyarországi evát sikerült megfelelő érvek felsorakoztatásával megőrizni, és meggyőzni az EU illetékeseit arról, hogy az adónem fontos uniós adópolitikai célokat követ.
– A sikeren felbuzdulva Magyarországon már az eva kiszélesítéséről beszélnek. Támogatja ezt a törekvést?
– Nagyfokú óvatosságra intettem a magyar pénzügyminisztert, az eva kiterjesztése ugyanis szinte elkerülhetetlenül újabb vizsgálatokat vonna maga után. Azok kedvező kimenetelét pedig nem látom biztosítottnak.
– Miért?
– Azért, mert a szóban forgó bővítési elképzelések mértéktartó vélemények szerint már túllépnék a tagállamok tűréshatárát. A bevételi határok felemelésére és az adókulcs csökkentésére ez egyaránt érvényes.
– Egyik idei nagy terve a regisztrációs adót érintő jogszabály-javaslat elfogadása volt. Milyen változásokra lehet számítani, és mikor jön ki a javaslat?
– A regisztrációs adó a legtöbb tagállamban problémát okoz. Az EU-szabályok szempontjából a jelenlegi helyzet azért aggályos, mert az adó alkalmazása során fontos uniós alapelvek sérülnek. A belső piac logikájával ellentétes például az, hogy ugyanarra a gépjárműre több tagországban is kivetik a regisztrációs adót. Az adó- és vámügyi főigazgatóság olyan javaslaton dolgozik, amely a gépjárműadózás egészét kötelező jelleggel egységesítené. A legfontosabb, hogy az adó mértéke tükrözze a gépjármű tényleges értékét és a környezetszennyezés mértékét, továbbá zárja ki a kettős adóztatás lehetőségét. A regisztrációs adó a tervek szerint fokozatos átmenettel beépülne az egységes gépjárműadóba. A dolog kényessége miatt a konzultációk a tervezettnél több időt vettek igénybe, ezért a javaslat előterjesztése valamikor a nyár első felében várható.
– Milyen szakaszban tart a közös uniós társaságiadó-alap előkészítése, és milyen esélyt lát ennek elfogadására?
– Jelenleg ahány ország, annyiféle módon számítják ki a társasági adó alapját, ami adminisztrációs terheket és jelentős ügyviteli költségeket okoz. Ezt küszöbölné ki az egységes társasági nyereségadó-alap bevezetése. Az üzleti élet érthetően támogatja az elképzelést, miként a tagállamok többsége is. Négy-öt tagország azonban szuverenitásának megsértéseként minősíti. Ezek sok vesződéssel járó meggyőzése helyett megoldás lehet, ha élünk a megerősített együttműködés lehetőségé-vel. Így az érdekelt tagállamok alkalmazhatják ezt a módszert, a kívül maradók meg később csatlakozhatnak. Nem tervezem ugyanakkor a társasági nyereségadó-kulcsok harmonizálását, azt pedig kifejezetten ellenzem, hogy az alacsonyabb kulcsokat alkalmazó tagállamokat a felzárkóztatási alapok megvonásával büntessék, miként azt egy korábbi francia pénzügyminiszter javasolta. A témával foglalkozó technikai munkacsoport létrejött, s én úgy két-három éves idősíkban látok esélyt a javaslat elfogadására.
