 |
| Villányi Cabernet 2002, Günzer Zoltán |
Mintha tudatosan törekedne a nyájas olvasó és borszerető kedves szája ízének kiszolgálására a bor, melyet ezen a héten a pultra állítunk. Cabernet-k küvéjéről (cabsav és franc fifty-fifty) van szó ugyanis, márpedig az nehézsúlyú bor szokott lenni, melyet rendszerint keményen támogat a tannin (a szőlőhéjból és a hordóból származó cserzőanyag). Mármost ez a bor sem egy limonádé persze, nem pettingbor, és kis vadász (kólából és vörösborból improvizált rurális küvé, a borszerető egyén egyedfejlődésének alacsony fokát jelzi, körülbelül a protozoa és a Csaó Darwin között félúton) keverésére sem alkalmas. Rubinszín, intenzív, harmonikus illat, testes és tüzes karakter, irtó szép barrik (18 hónap) feketéllik a háttérben, 13 százalékos alkohol éget, némi extraktédesség, de. De lágy és lágy. Semmi tannin, szinte feminin módon. Mármost az utóbbi vagy fél évtized fejleménye, hogy a feka bordói borlevesek és tanninszörpök felől a gyümölcsösebb és azonnal fogyasztható, könnyebben érthető vörösök felé tolódott el a világízlés. Ez a cseles bor ebbe a trendbe illik bele: kiegyensúlyozott, tudatos kompozíciónak tűnik, súlyos, mégis könnyen fogyasztható. Készítője az új villányi nemzedék erős tehetsége, Günzer Zoltán, aki a régi nagyok (Bock, Gere és Tiffán triumvirátusára gondolunk) színvonalán borászkodik 15 hektáron, 60-80 ezer palackos kibocsátással. (Pincészete az Oportó utcában, amit nyilván át kell majd keresztelni, mert a portugálok berregése miatt a címkéken Portugieserre kellett magyarítani az Oportót.) Általános törekvése a jó ivású, könnyedebb, gyümölcsös ízirány követése, a szárító tannin kerülése, jó arányérzékkel komponálja egyre sikeresebb borait. Tavaly egy hasonló küvével, a Villussal nyert a VinAgorán (Figyelő, 2004/49. szám). A jó megjelenésű palackon hatalmas G-betű, ez egy borászati G-pont, mely 3250 forintért kapható le a pultról.
