Raymond Boudon, a Sorbonne emeritus professzora, előző könyvében (Figyelő, 2003/45. szám) azt kérdezte: van-e még szociológia? Most azt firtatja, hogy az értelmiség általában és többségében, a francia értelmiség meg kiváltképpen miért is nem szereti a liberalizmust. Idézi persze a szabadelvű gondolkodás francia klasszikusait: a hódítás szelleméről mint avítt eszméről értekező Benjamin Constanttól az amerikai demokráciát vizsgáló Tocqueville-on át a közelmúlt meghatározó egyéniségéig, Raymond Aronig.
A látlelet azonban meglepő, mint Boudon mondja, merő „talány”: a liberalizmus nem vonzza az értelmiséget. A múlt század második felében a hangadók például úgy vélték, jobb azt választaniuk, hogy Sartre-ral együtt tévednek (kivált a kommunizmus megítélésében), semmint azt, hogy Aronnal egyetértve legyen igazuk. (Aron éppen Sartre-ral is vitázva írt könyvet „az értelmiség ópiumáról”.) Boudon könyvének előzménye egy előadás, amelyet esztendeje Svájcban tartott, a liberális párt meghívására. A szabadelvű gondolkodás szellemi ereje, politikai súlya nyilvánvaló, gazdasági hatékonysága és történeti hatása úgyszintén. Lélektani, szociológiai és kognitív okok magyarázzák, hogy eltökélten utasítja el az értelmiség nagy része.
Raymond Boudon:
Pourquoi les intellectuels n’aiment pas le libéralisme? • Odile Jacob, Párizs.
