Regényt is írtak az augusztusi Párizsról. Még negyven éve René Fallet adta könyvének ezt a címet: Párizs, augusztusban. Ő forgatókönyveket is készített, s a fővárosi meg vidéki couleur locale egyik szakértője volt. Ekként vette szemügyre az augusztusi Párizst. A francia fővárost, mely Walter Benjamin szerint a XIX. század fővárosa volt. Azóta sokat változott persze, de változatlan a tény s a hit, hogy augusztusban vakációzik. A „gigászi vadonban” tempósabb, ráérősebb minden. A nyaralók lakásaiban pedig hagyományosan ez a tatarozás, felújítás ideje. A polgármester szerint is, méghozzá most már második éve, mivel épül a dél-párizsi villamos útvonala, éktelen lármával, forgalom-eltereléssel. Emiatt és az egyéb köztéri karbantartások miatt hiába örvendezik az ide látogató, hogy gyérebb a forgalom, ingyenes az utcai parkoló, hol ráadásul még hely is akad, eltérően az évközi állapotoktól. 
A Szajna partján. Napfürdő.
Mindezzel együtt az augusztusi Párizs maradt, mi volt: külön és különös fogalom. Elmondja pedig majd’ mindenki, hogy már ez sem a régi. A 35 órás munkahéttel s egyéb szociális okokkal (például a 10 százalékos munkanélküliséggel) sokan vagy nem vakációznak, vagy szépen elosztják kisebb adagokra, szakítva a régi szokással, hogy vagy júliusban, vagy augusztusban illik szétrajzani. Július-augusztus fordulóját mindazonáltal az idén is feketére tervezte a közlekedési előrejelzés. A nyájas zöld, a tűrhető narancs, az aggasztó piros után ez a fekete besorolás a leginkább vésztjósló. Térnek vissza a „júliusiak”, indulnak az „augusztusiak”. Változásokkal egyetemben ez idén is így volt – tömeg minden pályaudvaron (próbáltam), több száz kilométeres dugók az autópályán (hallottam). Maga Párizs mindössze kétmilliós, ám a hatvanmilliós ország majd’ ötöde „párizsi”, az úgynevezett párizsi régiónak ugyanis jó tízmillió lakosa van. 
Jól tehát azok jártak, akik a párizsi plázst választották a Szajna partján. Hagyománnyá lett ez is. S utánozzák Lyontól Toulouse-on át Brüsszelig és Budapestig (a brüsszeliről lásd Figyelő, 2004/32. szám). A Tuileriák kertjétől Szent Lajos szigetéig, a Sully hídig három és fél kilométeren nyújtózik a plázs. Kétezer tonna homokot hordtak ide, meg még negyven pálmafát is. A pancsoláshoz 3 kilométer vízvezetéket fektettek le. Került mindez kereken 2 millió euróba, amiből közel másfelet szponzorok adtak. Tavaly hárommillióan keresték fel a párizsi „tengerpartot”. A szállodások meg éppen 3 millió vendégéjszakát könyveltek el múlt augusztusban. Az idén is legalább ennyire számítanak.
A vendégek számára is Párizs charme-járól cikkezik a reggeli kávéhoz fogyasztandó napilap, a Le Parisien. Esténként pedig a parton és a Szajna-hidakon földre terített abrosz köré telepedve vacsorázgatnak a Párizsban maradók, mintha kirándulók volnának saját városukban. Megbámulják közben a sétahajózó turistákat, akik meg őket nézik, az augusztusi párizsiakat.
