Kemény vonalak

Ha azt mondom Önnek, hogy nem engedünk a 48-ból, akkor hogyan ülünk le a tárgyalóasztalhoz? – ezekkel a szavakkal érzékeltette a múlt héten a Figyelőnek Göndör István, az MSZP frakcióvezető-helyettese, hogy a két koalíciós partner között, az adótörvények sarokpontjait egyeztető tárgyalásokon még minden lehetséges. Beleértve tehát az is, hogy a szocialisták által olyannyira favorizált, a magasabb jövedelműeket érintő új, 48 százalékos adókulcsot is „feláldozzák” a megbeszéléseken, ha a másik fél is valamiféle gesztust gyakorol cserébe. A jelek szerint persze nem is az egyeztetési szándékon múlik, hogy egyelőre eredmény nincs, és leginkább csak a veszekedések „zaja” hallatszik a nyilatkozatháborún keresztül. Hiába vetik bele magukat ugyanis (a szabadságolások miatt „váltott lovakkal”) a tárgyalásokba a két párt vezetői, hogy – miként az MSZP frakcióvezető-helyettese fogalmazott – „augusztus közepére jól kommunikálható közös javaslatok” érlelődjenek ki, a gyors és csendes megegyezést a szocialisták és a szabad demokraták közötti jelentős gazdaságfilozófiai különbségek hátráltatják.

Adócsökkentési irányok a 2005-ös költségvetési tervben A NÖVEKVŐ VERSENYKÉPESSÉG JEGYÉBEN • Foglalkoztatottság ösztönzése a bérterhek mérséklésével • A beruházások, befektetések támogatása meglévő és új kedvezmé-nyekkel • A kutatás-fejlesztést ösztönző új támogatások • Az iparűzési adóterhek mérséklése AZ IGAZSÁGOSABB KÖZTEHERVISELÉS JEGYÉBEN • Az átlagos és átlag alatti keresetűek helyzetének javítása • A személyi jövedelemadó általános csökkentése, a minimálbér adómentességének megőrzése • A magasabb jövedelműek kedvezményeinek mérséklése, a tőke- és munkajövedelmek terheinek közelítése •l Az alacsonyabb jövedelmű gyermekes családok igazságosabb és növekvő támogatása • A fiatalok életkezdési esélyeinek javítása Forrás: Pénzügyminisztériumi irányelvek

Ezek az eltérések pedig éppen azért bukkannak a felszínre a korábbi évekhez képest sokkal hangsúlyosabban, mert a tét mindkét résztvevő számára óriási. A jövő évi adótörvény és költségvetés ugyanis az utolsó a 2006-os parlamenti választás előtt, amelynek segítségével még a választópolgárok számára is érzékelhető módon mutathatják meg magukat a politikai pártok. Nem csoda hát, ha éles szavakat és a politikai zsarolás teljes eszköztárát bevetik, hogy elérjék céljaikat.

FILOZÓFIÁK HARCA „Az adórendszer valóban bonyolult dolog, de annyira azért nem, hogy felelős politikusok ne értsenek meg egy viszonylag könnyen átlátható javaslatot” – koalíciós partnerek között kissé furcsa keménységgel, ám ezekkel a szavakkal igyekezte például az SZDSZ egyik múlt heti sajtóközleménye „helyre tenni” Arató Gergelyt. A szocialisták frakcióvezető-helyettese ugyanis – az SZDSZ szerint – egyik nyilatkozatával bebizonyította: nincsen tisztában a liberálisok által javasolt egyszerűsített személyi jövedelemadó (esza) tartalmával. Azt persze valószínűleg a szabad demokraták is sejtették, hogy a szocialista politikus esza-ellenes kirohanását nem az értetlensége magyarázta, sokkal inkább a nemtetszése, hiszen a két párt közötti gazdaságfilozófiai különbségek legélesebben éppen a személyi jövedelemadóval kapcsolatos tervekben érhetők tetten.

Az SZDSZ egyik legfontosabb javaslata az, hogy a vállalkozások számára ezen koalíció által sikeresen működtetett egyszerűsített vállalkozási adó, az eva mintájára vezessék be az eszát. Az ezen adónemet választók az összes bevételük után így egyetlen, 30 százalékos adókulccsal adóznának, cserébe viszont nem vehetnének igénybe semmilyen kedvezményt, szociálpolitikai juttatást. Az MSZP szemében viszont vörös posztó ez a javaslat, hiszen – mint egyikük név nélkül a Figyelőnek fogalmazott – az „teljesen felborítja az adózásban a szolidaritás elvét, egyértelműen a gazdagoknak kedvez, ráadásul egyszerűen eltünteti a költségvetés bevételeinek egy részét”. A baloldali párt számításai szerint például a legnagyobb adómegtakarítást éppen a legmagasabb jövedelműek élveznék, évi 300-350 ezer forint értékben.

Ugyanez a harc látszik kibontakozni a versengő adótáblákkal kapcsolatban is. Az SZDSZ az átlagos jövedelemmel rendelkezők számára igyekszik csökkenteni a terheket, és a középső adósáv kulcsát a jelenlegi 26 százalékról mérsékelné 24 százalékra, a sáv felső határát pedig 2,5 millió forintra tolná ki. A szocialisták ezzel szemben a magasabb, évi 6 millió forint feletti jövedelműeket 48 százalékos kulccsal sújtanák, 2 millió forint éves jövedelemhatár alatt pedig csökkentenék a terhelés mértékét (a két párt által javasolt adótáblákat lásd külön.) Ez persze az SZDSZ számára elfogadhatatlan. Mint pártelnök-frakcióvezetőjük fogalmazott, nem szavazzák meg sem a 48 százalékos kulcsot, sem a banki kamatjövedelmekre vagy a tőzsdei árfolyamnyereségre kivetendő adót.

„Annak, hogy legyen egy egyszerűsített adóbevallási technika, nem állunk ellen, csak számoljuk egy kicsit újra igazságosabban ezt a javaslatot” – így sietett kompromisszumkészséget jelezni az eszával kapcsolatban a közrádiónak tett nyilatkozatában Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője. A másik oldalon Kuncze Gábor tett gesztust a sajtótájékoztatóján, amikor arról beszélt, hogy „megállapodás közeli helyzet” van számos területen.

KOMPROMISSZUMOK KOVÁCSAI. A vitákat, értesüléseink szerint, többfajta kompromisszummal oldhatják fel a felek. Az MSZP például – feltéve, hogy a liberálisok az általuk fontosnak tartott 48 százalékos kulcsot „lenyelnék” – elfogadhatónak tartaná az esza bevezetését, ha az egy magasabb kulccsal jelenne meg, az adómérték egy-két százalékpontos megemelésébe pedig a liberálisok is belemennének. A pénzügyminiszter egyik televíziós nyilatkozatában máris jelezte: az ötlet tetszik neki, de a tárcánál pontosan utána kell számolniuk, hogy milyen szinten nem okoz bevételkiesést az adónem bevezetése. A másik megoldás az lehet, hogy az MSZP nem köti magát a 48 százalékos adókulcshoz, cserébe viszont az SZDSZ egy „kvázi eszához” jutna azzal, hogy bizonyos jövedelemhatár fölött – alacsonyabb kulcs mellett – eltűnnének az adókedvezmények. A megegyezés-csomagba tartozna az is, hogy a tőzsdei árfolyamnyereség-adót egyelőre nem vezetnék be, és a kamatadót is csak akkor, ha az éves infláció mértéke az 5 százalékos lélektani határ alá süllyedne.

Ugyancsak az egyezség körvonalai látszanak abban, hogy az egészségügyi hozzájárulás csökkentésének második lépcsője megvalósul (a 2002-es választási kampányban ennek teljes eltörlését ígérték a szocialisták). A jelenlegi havi 3450 forintos tétel ezer forinttal lenne kisebb. Az is valószínűnek látszik, hogy az iparűzési adó már meglévő társaságiadóalap-csökkentő mértékét a mostani 25 százalékról 50 százalékra emelik, amellett, hogy költségként továbbra is az iparűzési adó egésze elszámolható.

Ebben a koalíciós libikókában kell majd nyár végén rendet teremtenie a Pénzügyminisztériumnak, amely egyelőre kivár, és csendesen asszisztál. Veres János, a tárca politikai államtitkára például azért volt lapunk számára elérhetetlen a múlt héten, mert szabadságra vonult, és a pénzügyminiszter is óvakodott az egyik vagy a másik oldal mellett elkötelezni magát. A vitákban amúgy is nehezen szólalhatott volna meg, hiszen sem az MSZP, sem az SZDSZ oldalán egyetlen nyilatkozatban sem hangzott az el, hogy a leginkább a politika szintjén értelmezhető adótervek miként viszonyulnak az EU számára éppen néhány héttel ezelőtt beadott úgynevezett konvergencia-programhoz.