Hat és fél évbe telt, míg a 3,3 milliárd dolláros Cassini űrszonda elérte a Szaturnuszt, és úgy tűnik, mind a befektetés, mind a várakozás megérte: az űreszköz nemcsak az óriásbolygó gyűrűrendszeréről küldött képeket, hanem a Földnél kilencvenötször nehezebb gázóriás egyéb titkaira is fényt derített. Megmutatta például, hogy a bolygón a napok hossza folyton változik, ami alapján az égitest eredetére vonatkozó elméletek is kiegészülhetnek.
Mivel a Szaturnuszt állandóan sűrű felhők borítják, felszínén nem lehet fix pontot azonosítani – mint például a Marson -, így a napok hosszát vizuális módszerekkel lehetetlen meghatározni. Ehhez ezért a bolygó elektromágneses sugárzásának mérését használják. Így sikerült a Voyager űrszondáknak két évtizeddel ezelőtt meglehetősen pontosan meghatározni, meddig is tart egy nap a Szaturnuszon: ez 10 óra 39 percnek adódott. A Cassini viszont most ugyanezzel a módszerrel 6 perccel hosszabb napokat mért. Mivel pedig mérési hibát egyik esetben sem vétettek a csillagászok, és az is biztos, hogy a Szaturnusz nem lassult, valószínű, hogy a planéta napjainak hossza attól függ, hol és mikor mérik a saját tengely körüli rotációs periódust. A bolygó kisugárzása ugyanis állandóan változik, amely tulajdonság egyáltalán nem jellemző például a Földre. A gázból álló égitestekre azonban már annál inkább: a Nap például hasonlóan viselkedik. A jelenségre egyelőre nincs magyarázat, ám a NASA kutatói bíznak abban, hogy a Cassini a küldetésének hátralévő négy és fél évében választ adhat a kérdésre.
