Négy évvel ezelőtt, amikor Szabó István Oscar-díjas filmrendező a Quadrát Kft. ferencvárosi udvarán befejezte a Napfény íze című filmjének forgatását, így szólt : „A film elkészült, most már jöhetnek dózerolini.” A cég azonban az épületből meghagyta a homlokizatot és az udvart. „Megértem a művész urat, hogy így vélekedik, de nekünk elsősorban az új otthonok teremtése a dolgunk – az épületek építészeti értékeinek megtartása mellett” – magyarázza a dózerolás mellőzését a tulajdonos-ügyvezető, Varjasné Székely Éva. 
A ferencvárosi tömbrehabilitációval szakmai hírnevet szerző vállalkozás története a rendszerváltás hajnalára nyúlik vissza: 1988-ban a Komárom Megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnöksége Budapesten kapott nagyobb feladatot, amelyről azonban kiderült, hogy kapacitás hiányában nem lehet eredményesen befejezni. Amikor Varjasné javaslatára a főmérnökség úgy döntött, hogy kft.-vé alakulva mégis maguk végzik el a munkát, a fizikai dolgozók egy emberként sorakoztak fel főnöknőjük mögött – mindenki szerencséjére. A egymillió forintos törzstőkével létrehozott kft. ugyanis határidő előtt, eredményesen eleget tudott tenni a fővárosi megbízásnak. Ez a megrendelés volt az azóta sikertörténetként emlegetett ferencvárosi tömbrehabilitáció első etapja.
TULAJDONOS KŐMŰVESEK. A főmérnökség négy tagja részvételével 1989. október 23-án bejegyzett cég menedzsmentje egy év múlva – az építőipari cégeknél egyedülálló módon – a fizikai dolgozóit is bevonta a tulajdonosi körbe: így váltak a 95 fős cégből 34-en tulajdonossá. „Mi zárt egység vagyunk, amely állandó fizikai létszámmal dolgozik. Tőlünk nem ment el senki, de nem is lehet bekerülni. A munkásainkat a mai napig Tatabánya és Komárom térségéből szállítjuk fel Pestre. A fizikai dolgozóink iránti megbecsülést a cég tulajdonosi szerkezetében is igyekszünk kifejezésre juttatni” – avat be a béren kívüli ösztönzők témakörébe Varjasné.
A cég menedzsmentje a kezdetektől fogva öt főből áll, akik résztulajdonosai is a vállalkozásnak. Varjasné és a főmérnök ketten, egyenlő arányban, összesen 46 százalékot birtokolnak. „Két műszaki kollégának 5-5 százalékos résztulajdona van, így mindig legalább három embernek kell egyetértésre jutnia. A szakmai részbe ugyanakkor mindenkinek egyenlő beleszólása van” – mondja az ügyvezető.
Az első kihívást a cég életében a kilencvenes évek elejének gazdasági visszaesése jelentette. Miközben a hazai építőipar összeomlása az ágazat nemzetgazdaságon belüli súlyának változásán is lemérhető volt – az építőipar 1990-ben még a GDP 7 százalékát állította elő, 1992-ben már csak 5,5 százalékát -, addig a német újraegyesítés hatalmas lendületet adott az építőiparnak, különösen az északnémet területeken. A németek abban az időben tárt karokkal várták a magyar munkaerőt. Bár Olaszországban is voltak tanulmányúton, végül úgy döntöttek, hogy Németországban próbálnak szerencsét.
A „német korszak” négy évig tartott: a Quadrát Kft. Siegenben, Leverkusenben, Dortmundban, Drezdában mintegy 150 kulcsrakész lakást épített. Ezekre a munkákra – érvényes munkavállalási engedély birtokában – a fizikai dolgozóikat is magukkal vitték. Abban az időszakban sem szüntették be teljesen a magyarországi tevékenységüket, amit úgy oldottak meg, hogy egy hetet Németországban, egy hetet Magyarországon töltöttek. A külhoni munkavállalás nemcsak a fizikai dolgozóknak, hanem a cégnek is profitot hozott – nemcsak pénzügyi értelemben. „Az építőiparban a kilencvenes évek elején kisebb technikai forradalom zajlott le. Új szerkezeti és technikai megoldások, új anyagok terjedtek el, amelyeket mi első kézből ismerhettünk meg” – büszkélkedik a cégvezető, aki az ottani tapasztalatok illusztrálására további érdekes adalékkal szolgál. „Egyszer a német vámudvarból a munkahelyre anyagot szállító autónkat környezetszennyezés miatt megállították, mert az autóból csepegett az olaj. Mint kiderült, a német vámosok az olajfoltot követve találtak ránk, pedig a vámudvartól több mint tizenöt kilométert tettünk meg. Egyből tudták, hogy a magyar rendszámú gépkocsit kell keresniük.”
A Quadrát Kft. 1996-ban „tért vissza” Magyarországra. Addigra a piaci lakásépítés helyzete kissé megváltozott, mert a ferencvárosi telkek – a kerület kulturális szektorának és szolgáltatóiparának ugrásszerű fejlődése következtében – felértékelődtek, és egyre több vállalkozó jelent meg versenytársként. Ám a Quadrát Kft. sikerrel vette az akadályokat – köszönhetően a német piacon elsajátított tudásnak, a megtakarított tőkének, valamint a ferencvárosi önkormányzattal korábban kialakított jó kapcsolatainak. Az 1989 és 2000 között a kerületi tömbrehabilitáció során elvégzett – jelenértéken számolva – 45,4 milliárd forintnyi beruházás negyede, 11,5 milliárd forint a Quadrát nevéhez kötődik.
A cég sikeréhez az is hozzájárult, hogy a vállalkozás – a költségek minél alacsonyabb szinten tartása miatt – a munka előkészítésétől az építésen át, a házak értékesítéséig mindent maga végzett. Zettisch Ferenc, a cég főmérnöke és egyben résztulajdonosa szerint Varjasné pénzügyi éleslátással rendelkezik, amelynek alátámasztására az alábbi történettel szolgál: „A német megrendelőink sokat trükköztek. A teljesítési számláinkra mindig egy ellenszámlával reagáltak, hogy csökkentsék a megbízási díjat. Egyszer egy tárgyaláson egy hatméteres asztalnál ültünk: mellettem Éva, velem szemben a megrendelők. A tárgyalás végén Éva odahajol hozzám, és a fülembe súgja: ‘És akkor még azt kérdezd meg, hogy az a hatezer márkás ellenszámla mire van?’ Vagyis Éva hat méterről kiszúrta az ellenszámlán látható összeget, ami szerintem fizikai képtelenség” – mondja Zettisch. A főmérnök hozzáteszi: ebben az esetben az éleslátás tényleges volt, de természetesen ez képletesen is értendő.
Varjasné Székely Éva
• Varjasné Székely Éva 63 éves, a Komárom megyei Dadon született, Tatán érettségizett, a Budapest Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. Mielőtt a Komárom Megyei Építőipari Vállalat vállalkozási főmérnöke lett, végigjárta az építőipari ranglétrát. 1989-ben több társával együtt megalapította a Quadrát Építőipari és Kereskedelmi Kft.-t
•Társelnöke a Magyar Lakásépítők Országos Szövetségének.
•Elvált, egy lánya és két unokája van. Lánya és veje is gépészmérnök.
•Az ügyvezető asszony szabadidejében legszívesebben kertészkedik, de szeret autót vezetni, kirándulni és járni a világot.
Mivel március elején a bérlakásprogram 7 milliárdos pályázati keretét a felére megkurtították, a panelprogramét pedig egyharmadára csökkentették, a cég számára nyilvánvalóvá vált, hogy egy középvállalkozó építőipari cég – megfelelő saját tőke hiányában – a jövőben képtelen belevágni a vállalkozói bérlakásépítésbe. Nem is beszélve arról, hogy a cég számításai szerint a vállalkozói bérlakásépítés megtérülési ideje tizenhat év. Márpedig a vállalkozás ennyi időre nem tudja lekötni a 400-500 millió forintnyi saját tőkéjét, hiszen addig több építkezésbe nem tudna belefogni. „Ez azt jelenti, hogy felvesszük a hitelt, szegre akasztjuk a fizikai dolgozóinkat, és várjuk a törlesztést, ami ketyeg tizenhat évig” – számol Varjasné.
Ilyen körülmények között kényszerű megoldásként az új lakások építéséről a régi lakások felújítására való áttérés szolgálhat – akár ismét külföldön is. Annál is inkább, mert jelenleg Magyarországon az építőipari vállalkozók figyelmét szinte teljes egészében az új lakások építése köti le, miközben az EU tagállamok többségében már a meglévő lakásállomány felújítása vette át a vezető szerepet. „Mivel a hazai lakások 90 százaléka magántulajdonban van, a felújítás pénzügyi oldala körülményesebb, mint új lakás építésénél. Sajnos, egy százéves hetedik kerületi ház lakói nagyon ritkán vannak olyan helyzetben, hogy önerőből finanszírozni tudják a rekonstrukciót. Az Európai Unióban viszont sokkal jobb a lakások tulajdonosainak vagyoni helyzete” – mondja Varjasné.
A cég a keleti munkavállalás iránt is érdeklődik: jelenleg kormányzati szinten folynak tárgyalások a moszkvai önkormányzattal az esetleges lakásépítésekről. Bár az ügyvezető szerint ezzel egyelőre csínján kell bánni, ugyanis az oroszoknak csak a menedzsment kellene, fizikai munkásokra nincs szükségük.
