A legújabb események arra vallanak, hogy az orosz politika jövő lehetőségeit és irányválasztását kutató amerikai vita elméleti marad mindaddig, amíg a Kreml mai ura, Vlagyimir Putyin elnök le nem mond a szubjektív meglepetések politikájáról. Addig ugyanis nem lehet logikai alapon eldönteni, hogy a sötéten látók, vagy a „normális ország” felfogás híveinek érvrendszere állja-e majd ki a valóság próbáját. A kérdés most már az: szükségszerű-e az elnök viselkedése?
Amikor a Financial Times tudósítója megkérdezte erről a British Petrol olajmultival kötött szerződést tető alá hozó orosz szakértőt, az egy XVIII. századi történésztől, Karamzintól idézett: „Az orosz állam törvényeinek keménységét az enyhíti, hogy nem tartják be azokat. Az állam úgy szabja meg a feltételeket, hogy ne lehessen velük együtt élni. Aki mégis élni akar, annak meg kell szegnie a játékszabályokat. De miután megtette, bűnösnek tartja magát. Ez pedig megkönnyíti az állam dolgát.”
LEVELEK A BÖRTÖNBŐL. Példa: Hodorkovszkij, a Yukos olajvállalat fő tulajdonosa október vége óta börtönben ül. Az oligarchát azzal vádolják, hogy a privatizáció során becsapta az államot. (Úgy, mint a társai. Csak ő még Putyint bíráló liberális pártokat is támogatott.) A börtönből március 29-én cikket küldött – küldhetett – egy lapnak. Abban hódolt Putyinnak. Ostorozta önmagát és a többi oligarchát az „orosz haza érdekeinek megsértéséért”. Három nap múlva megjött a válasz. A főügyészség közölte: kész a vádirat Hodorkovszkij és a Yukos másik meghatározó részvényese, Platon Lebegyev ellen, akinek a tárgyalását egy nagy Yukos-per előjátékának szánják. Április 7-én ismét bűnbánó üzenet érkezett a börtönből, amelyben Hodorkovszkij felszólítja az orosz liberálisokat, hogy támogassák Putyin elnököt, aki „az egyetlen, a nép által elismert hatalom Oroszországban”.
Érthető, hogy e börtön-tragikomédia láttán a liberális politikusok hátán végigfutott a hideg. Jegor Gajdar, az orosz modernizációs folyamat egyik elindítója egyenesen úgy nyilatkozott, hogy a Yukos-főnök „önflagellációja” őt Sztálin börtönbe vetett politikai riválisainak viselkedésére emlékezteti. (Ez persze tarthatatlan hasonlat volt. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy ez Hodorkovszkij – hízelgésbe burkolt – kiegyezési ajánlata Putyin címére.)
Azok az amerikai elemzők, akik Oroszországot a közepes jövedelmi szintű államcsoport „normális” tagjának tekintették, így joggal féltek attól, hogy alulmaradnak a sötéten látókkal folytatott vitában. Hiszen ők érveltek azzal, hogy az oligarchák – bárhogyan is jutottak a vagyonukhoz – sokkal jobb gazdák, mint az állam. Ha a Kreml a Lebegyev-Hodorkovszkij pert az oligarchiák kasztja elleni általános támadás nyitányának szánja, akkor érveik összeomlanak, és nem befolyásolhatják többé Washington orosz politikáját. Ám ekkor megint új fordulat következett.
VILÁGBANKI ÉRTÉKELÉS. A Világbank közzétette az orosz oligarchia gazdasági hatalmát felmérő hivatalos jelentését. Ennek legfontosabb megállapításai a következők:
1. A 23 legnagyobb oligarcha az orosz ipar 35 százalékát ellenőrzi.
A kaszt befolyása a gazdaság csúcsain – olaj, gáz, fémfeldolgozás, autóipar, bankszektor – domináns, de a szolgáltató szektorban például csak 2 százalék.
2. A mai orosz fellendülés nem stabil. Alapja a magas olajár. Tartós növekedéshez diverzifikálásra és hatékony magánszektorra lenne szükség. Az oligarchia pillanatnyi érdekei ezt akadályozzák.
3. Tény, hogy a termelékenység az oligarchia által ellenőrzött vállalatoknál magasabb, mint az állami szektorban.
4. A fellendülés diverzifikálás hiányában nem teremt elegendő új munkahelyet. Ezért termelékeny kis- és középvállalatok hálózatára lenne szükség. Az oligarchia ezt is gátolja.
A Világbank nem résztvevője az orosz helyzetet sötéten látó és azt normálisnak ítélő amerikai szakértők vitájának. Ha az lenne, akkor a jelentés tanúsága szerint egy harmadik véleményt képviselne. Ez tartalmazná mindkét álláspont elemeit – de azt elismerné, hogy az oligarchia elleni offenzíva gazdaságilag indokolt. Némi túlzással: a Világbank mintha Putyin oldalára állna. A Kreml ezt „nyugtázta” amikor a múlt héten első ízben használt nyugati terminológiát az elnök politikájának jellemzésére: Putyin „konzervatív centrista programot” valósít meg. Arra a kérdésre, hogy az orosz valóságot ez hogyan (és milyen módszerekkel) akarja megváltoztatni, még nincs válasz. Várni kell.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
