 |
| BAJOMI-LÁZÁR PÉTER, médiakutató |
Valószínűleg nem sejtette az Index munkatársa, hogy ekkora vihart kavar azzal a beszámolójával, amelyet az MSZP kampány-előkészítő megbeszéléséről készített. Tudósítását előbb Kovács László pártelnök bírálta szokatlanul élesen, majd Halák László, a MÚOSZ etikai bizottságának elnöke is etikátlannak minősítette. Mindketten azt rótták fel az online hírlapírónak, hogy csak besétált a gyűlésre, anélkül, hogy újságíró-igazolványát felmutatta volna, azaz kilétének eltitkolásával szerezte meg információit. Majd megírta egyebek mellett azt, hogy ott Tóbiás József pártigazgató a kampányetikai normák semmibevételére szólította fel a pártaktivistákat. Kovács és Halák nyilatkozatára Uj Péter, az Index főszerkesztője éles hangú írásban válaszolt. Az ügyből ezután igazi multimédia-botrány lett; a legkülönbözőbb lapok és médiumok foglalkoztak vele nagy terjedelemben.
Az Index-ügy talán azért kavart vihart, mert szokatlan élességgel vetette fel a politikusok és az újságírók ellentmondásos viszonyának kérdéseit. Politikus és újságíró sajátos szimbiózisban él: a politikusnak szüksége van az újságíróra ahhoz, hogy kapcsolatot tarthasson választóival, az újságírónak pedig szüksége van a politikusra ahhoz, hogy hírekkel tölthesse meg lapját. A politikus általában igyekszik információkkal ellátni az újságírót, de szakmájának természetéből adódik, hogy csak azokat az információkat adja át, amelyek jó fényt vetnek rá és pártjára (és rosszat politikai ellenfeleire). A politikusnak vannak olyan információi is, amelyeket titokban igyekszik tartani, márpedig éppen az eltitkolni szándékozott információknak van nagy hírértékük – ezt jelzi az a meghatározás is, hogy hír az, amit valaki nem akar nyomtatásban látni.
ELLENTÉTES ÉRDEKEK. Politikus és újságíró tehát kölcsönösen függ egymástól, mégis mindkettő arra törekszik, hogy kijátssza a másikat: az egyik a kényes információk eltitkolásában, a másik a feltárásukban érdekelt. A „demokrácia őrkutyájaként” dolgozó újságírónak éppen az a feladata, hogy azokról az ügyekről számoljon be, amelyeket – bizonyára nem véletlenül – el akarnak titkolni a választók elől. Kovácsot az dühítette fel, hogy a párt titkolt, offenzív kommunikációs stratégiáját az Index megírta. A politikusok és az újságírók között folyó meccsben most az utóbbiak vezetnek.
De vajon miért nyilatkozta a sajtóetikai bizottság elnöke többször – így az MTI-nek és a Klubrádiónak is – azt, hogy az Index munkatársa etikátlan módszerrel dolgozott? Halák szerint a tudósítás megsértette az MSZP „személyiségi jogait”. Ez az érvelés azonban gyenge lábakon áll. Hiszen kérdés, hogy egy közpénzekből működő szervezetnek lehetnek-e személyiségi jogai. Sőt, Halák érve akkor sem állna meg, ha azt mondaná, hogy bár a pártnak nincsenek személyiségi jogai, de a politikusoknak vannak, és az Index munkatársa azokat sértette meg. Tóbiás József ugyanis közszereplő, az ő személyiségi jogai pedig – nemcsak az etikai kódexek, de az Alkotmánybíróság döntése szerint is – kisebb védettséget elveznek, mint egy magánszemély személyiségi jogai.
NYILVÁNOSSÁG. Halák véleménye ráadásul a MÚOSZ, a Magyar Újságírók Közössége és a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége közös szakmai-etikai kódexével sincs összhangban. Az kimondja ugyan, hogy „az újságírónak tiszteletben kell tartania az ember személyiségi jogait”, de azt is megfogalmazza, hogy „az újságírónak etikai kötelezettsége összevetni a bármiféle titok nyilvánosságra hozatalával veszélyeztetett vagy szolgálni kívánt érdek viszonyát a nyilvánosság és a tájékoztatás kötelezettségével”. Hasonlóan fogalmaz a Tartalomszolgáltatók Egyesületének etikai szabályzata, amely szerint „a lelkiismeretes tájékoztatás követelménye azt jelenti, hogy a tartalomszolgáltatás során felmerülő összes kérdésben a felhasználók, a nyilvánosság, a köz érdekeinek alapján születnek a hiteles tájékoztatással kapcsolatos döntések. … A közérdek annyit jelent, hogy minden fontos, szignifikáns információ nyilvánosságra kerüljön.” Közügyekben első a nyilvánosság.
Úgy látszik azonban, az etikai kódexeket senki nem lapozta fel; a MÚOSZ etikai bizottsága lapzártáig nem is foglalkozott az Index-üggyel. Vajon akkor Halák miért nyilatkozott anélkül, hogy a testület állást foglalt volna? Később azt mondta erről, hogy ő csak a véleményét mondta el – de lehet-e a MÚOSZ etikai bizottsága elnökének sajtóetikai kérdésben magánvéleménye? És alkalmas-e olyan ember a bizottság vezetésére, aki a nélkül prejudikál, hogy a testület foglalkozott volna a kérdéssel?
