Régi ügyről van szó. A történet 1981-ben kezdődött, amikor Moamer Kadhafi ezredest mint a líbiai forradalom vezetőjét fogadták Magyarországon, és szerződést is aláírtak vele katonai lehallgató és zavaró rendszerek eladásáról. A Magyar Optikai Művek, a Fegyver- és Gázkészülék Gyár, valamint a Videoton által kifejlesztett és gyártott haditermékek a Technika Külkereskedelmi Vállalat (TKV) közvetítésével jutottak volna el az észak-afrikai országba. Az arabok komolyan gondolták a dolgot, s a 300 millió dolláros vételár 15 százalékát, 45 millió dollárt előlegként hamarosan átutalták, amit azután további 6 millió dollárral fejeltek meg. 
Tony Blair Kadhafinál. A nemzetközi megbocsátás a magyar kormányt is lépésre késztette.
LEÁLLÍTOTT TELJESÍTÉS. A mai áron mintegy 10 milliárd forintos összeg ellenértéke azonban nem érkezett meg Líbiába. A felderítőrendszer kisebb részét szállította csak le Magyarország, s ez katonai szakértők szerint jól is vizsgázott, mert 1986-ban jelezte a Tripolit és Bengázit bombázó amerikai repülőgépek közeledését. Arra nincs egyértelmű válasz, hogy a magyar hadiipar miért nem teljesítette a többi megrendelést még a nyolcvanas években, ám a skóciai Lockerbie fölött felrobbantott utasszállító miatt 1992-ben Líbia ellen életbe léptetett nemzetközi embargót követően a katonai üzlet végképp meghiúsult. Maradtak viszont a pénzügyi viták, megint csak nem kevés talánytól övezve. Az eredeti szerződés szerint például a TKV megbízásából a Magyar Nemzeti Bank (MNB) előleg-visszafizetési garanciát vállalt a líbiai partner javára. Az összeg feltételek nélkül, a líbiai fél egyoldalú nyilatkozata alapján lehívható lett volna. Kérdés, miért nem élt a lehetőséggel Tripoli, amikor még megtehette. Egy névtelenséget kérő líbiai diplomata szerint a lépés a nyolcvanas években még túlságosan barátságtalan lett volna. Az alkudozás pedig később sem maradt abba. Egy gazdasági hetilap szerint a líbiai fél 1997-ben hosszú tárgyalásokat folytatott Csiha Judit akkori privatizációs miniszterrel. Érdekes módon azonban az állítólag két hónapig tartó egyeztetésekre a Horn-kormány minisztere nem emlékszik. Mint a Figyelő kérdésére elmondta, ő nem tárgyalt erről, sőt a kormány sem tűzte napirendre a témát. Tudott azonban Líbia követeléséről, mert erre az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. céltartalékot képzett.
A másik serpenyő
Vannak fordított irányú tartozások is a magyar-líbiai gazdasági kapcsolatokban. Tripolival szemben több magyar cég is követeléssel lépett fel. A Tesco Külkereskedelmi Iroda – az Uvaterv két évtizeddel ezelőtti munkájának ellenértékeként – 9 millió dollárt vár az arab országtól. A volt Émexport líbiai iskolák, lakások építésében vett részt. A félbehagyott munkákat kínaiak fejezték be. A cég megszűnése óta a magyar államot megillető követelés hozzávetőleg 20 millió dollár. A gyógyszereket és gyógyászati segédeszközöket szállító Medimpex 150 ezer dollárra tart igényt.
Időközben azonban új helyzet állt elő Líbia nemzetközi megítélésében, az embargóra való hivatkozás pedig azért is sántított volna, mivel a szerződéskötés és a nemzetközi szankciók bevezetése között több mint egy évtized telt el. Az utóbbi időben Tripoli is kezdte már elveszíteni a türelmét: kilátásba helyezte, hogy nemzetközi bírósághoz fordul. A Faragó Csaba által kötött szerződés szerint ráadásul a 30 napos határidő túllépése esetén Líbia a teljes összeget, a 60 millió dollárt kérheti. A Pénzügyminisztérium, az MNB, az ÁPV Rt. kijelölt szakértőiből álló magyar egyeztető bizottságnak a napokban kiadott közleménye így fogalmaz: „…nem merült fel olyan új körülmény, és nem jutott a magyar fél tudomására olyan új, értékelhető információ, amely okot adott volna az előkészített megállapodás megváltoztatására”.
Így – csaknem kétéves késéssel – a kormány is jóváhagyta a megállapodást egy olyan helyzetben, amikor a külföldi tőke előtt újra megnyílt az arab ország. A régóta húzódó pénzügyi vita lezárása így előnyös helyzetbe hozhatja a magyar cégeket a központilag vezérelt arab államban.
HALLGAT AZ ÁPV RT. Az ÁPV Rt.-nél a tartozás kiegyenlítéséig nem adnak érdemi felvilágosítás. Az elvi döntést követően ez napokon, heteken belül megtörténhet. Farkas Andrea, a vagyonkezelő szóvivője mindössze annyit volt hajlandó elárulni, hogy a líbiai követelés fedezetét elkülönítették az állami holding költségvetésében (jóllehet, az ÁPV Rt.-nek a mai napig nincs elfogadott költségvetése – A szerk.). Csak az arányok érzékeltetése kedvéért: a privatizációs vállalat tavalyi kiadásai alig 5 százalékának felel meg a vita tárgyát képező 28 millió dollár, jelenlegi árfolyamon mintegy 6 milliárd forint.
