Átmenő forgalom

Égtek a vonalak a mobiltelefon-cégek ügyfélszolgálatain, miután a kormányszóvivő bejelentette, hogy a kabinet rábólintott a számhordozhatósáigot biztosító rendeletre. Ez azt jelenti, hogy eldőltek azok a játékszabályok, amelyek szerint májustól anélkül lehet „átmenni” az egyik mobiltársaságtól a másikhoz, hogy az előfizető száma – a cégre utaló kétjegyű előhívót is beleértve – megváltozna. A nagy érdeklődésre a három mobil társaság hasonlóan reagált, azonnal bejelentették, hogy már előre regisztrálják azokat a jelentkezőket, akik a riválisoktól hozzájuk szeretnének kerülni. Nagy a készülődés, de egyelőre még a szakma sem látja világosan, hogy a lehetőséggel az előfizetők hány százaléka fog élni. Az amerikai és nyugat-európai tapasztalatok arra utalnak, hogy az ügynek „nagyobb a füstje, mint a lángja”, hiszen csak az előfizetők néhány százaléka változtat szolgáltatót a szám megtartásával.

SÖTÉT LÓ. Ráadásul a kezdeti lelkesedés után megnyugszanak a kedélyek, és a számhordozást kérők aránya visszaesik. „Kétségtelen, hogy ebből a szempontból egy kicsit sötét lóról van szó” – válaszolta Maradi István, a Westel Rt. vezérigazgató-helyettese a Figyelőnek arra a kérdésére, vajon az árérzékenység és a magyaros „ügyeskedés” miatt esetleg várható-e a nemzetközileg kimutatottnál nagyobb arány. Az is igaz viszont, hogy a percdíjakat árgus szemekkel figyelő, és akár egy-egy kedvező akció miatt is szolgáltató-váltásban gondolkodó előfizetői réteg telefonszám-változtatással is hajlandónak mutatkozott elvándorolni. Az új lehetőség tehát elsősorban nem őket gondolkodtathatja el. A Vodafone ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a 8 milliós magyar előfizetői tábornak már az 5 százaléka is 400 ezer olyan ügyfelet jelent, akit meg lehet majd célozni. „Nekünk jó az, ha többségük hozzánk jön” – jegyezte meg Vitai Attila vezérigazgató, de nyilván a másik két szolgáltató is azt várja, hogy felé billen majd a mérleg nyelve.

A számhordozhatóság bevezetése egyébként az uniós csatlakozás miatt kötelező Magyarországon. Az unió szabályozó szervei már évekkel ezelőtt úgy látták, hogy a telefonszámoknak a szolgáltatóváltással együtt járó megváltozása korlátozza a cégek közötti versenyt, mert az előfizetők közül sokan csak emiatt nem szánják rá magukat a lépésre. „Sokan jelezték nekünk, hogy átjönnének hozzánk, de visszatartják őket a számváltozással járó kellemetlenségek” – mondja Vitai, aki már régóta nem titkolja, hogy a hordozhatóságban cége jó lehetőséget lát piaci részesedésének növelésére. „A külföldi tapasztalatok szerint nagyjából kiegyenlített a társaságok közötti mozgás” – mutat rá ugyanakkor Maradi István. A váltani szándékozók a rendelet szerint májustól két megoldás közül választhatnak: igényüket az éppen aktuális, vagy az újonnan választott mobilcégnél egyaránt jelezhetik. A szakemberek valószínűsítik, hogy az elpártolók döntő többsége rögtön a kiszemelt társasághoz fordul majd, azt bízva meg a papírmunka intézésével. A másik esetben ugyanis előbb az addigi szolgáltatójától kell kérnie az „elbocsátás” engedélyét, majd az igazolásokkal mehet a választott másik céghez, ez azonban kétszeri ügyintézést feltételez. A mobiltársaságok minden esetben ingyen vállalják majd az új érkezők ügyeinek intézését. A korábbi szolgáltatónál lévő esetleges tartozásokat viszont értelemszerűen nem vállalják át, és a feltöltőkártyákon lévő esetleges maradék egyenleget sem írják jóvá. Ha az ügyfél meg szeretné tartani készülékét, amely csak a korábbi mobilcég hálózatában működik, akkor még a váltás előtt ki kell azt kódoltatnia. Ennek díja szolgáltatónként változó, de körülbelül 10 ezer forintra rúg, ha az előfizetőt már nem köti az aláírt hűségnyilatkozata.

Két tipikus esetre készülnek a cégek, az ugyanis várhatóan elő fog fordulni, hogy az elődnél be nem fizetett havi számlákat hagy az új ügyfél, vagy az ott aláírt hűségnyilatkozata még nem járt le és annak felbontásáért fizetnie kellene. A Vodafone nem zárkózik el az ilyen „függő ügyek” átvállalásától sem, de csak indokolt, egyedi esetekben. „Nem cél az adósságok vándoroltatása” – jelezte egyértelműen Maradi István is, aki azonban szintén nem zárta ki az egyedi elbírálás lehetőségét.

SÍPSZÓ NÉLKÜL. A számhordozás megjelenésével az előfizetők már nem lehetnek biztosak abban, hogy a hívott fél ugyanannak a cégnek az előfizetője vagy sem. Ez azoknak lehet fontos, akik olyan tarifacsomagra fizettek elő, amelyikben a hálózaton belüli és kívüli hívások díja nem egyforma. A nemzetközi gyakorlatban ezt a problémát általában úgy oldják meg, hogy egy speciális sípszóval, vagy hangbemondással figyelmeztetik a hívás kezdeményezőjét még a kapcsolás előtt arról, hogy hordozott számot hív. A magyar szabályozás ezt nem vette át, és ezt a hazai mobilcégek is támogatták. A módszernek kétségtelenül hátránya, hogy kifejezetten nem számít ügyfélbarátnak, ha egy gyakran hívott szám előtt minden esetben végig kell hallgatni a figyelmeztetést. A magyar megoldás szerint a szolgáltatóknak egy ingyenesen hívható számon kell megteremteni a lekérdezés lehetőségét, így egy külön hívással díjmentesen előre „lenyomozható” egy adott telefonszám hovatartozása. A Westel biztosítani fogja előfizetőinek azt, hogy a telefonba egy – az adott telefonszámot is tartalmazó – speciális kódsor beütése után a készülék képernyőjén az információt megjelentesse. Hasonló megoldással például a feltöltőkártyák egyenlege ma is lekérdezhető.

Nem tudni pontosan, hogy a számhordozhatóságra a mobiltársaságoknak mennyi pénzt kellett áldozniuk. Vitai Attila közel egymilliárd forintra becsülte a Vodafone beruházását és a másik két cégnél is hasonló összeget feltételezett, Maradi István viszont csak a Westel esetében „néhány milliárd” forintot említett.