Fordul a kocka

Nem lesz a Takarékbanknál alapvető stratégiaváltás – jelentette ki határozottan alig egy hete Franz Otto, a Takarékbankhoz az eddigi többségi tulajdonos DZ Bank által delegált ügyvezető igazgató. Mégsem biztos, hogy a pénzintézet jelenlegi első emberének igaza lesz. A korábbi kisebbségi részvényes takarékszövetkezetek ugyanis ernyőbankjuktól azt várják, hogy annak tevékenysége jobban alkalmazkodjon igényeikhez. „Míg tehát a német tulajdonos úgy gondolja, hogy a banknak üzleti alapon és piaci árakon kell kiszolgálnia a legfontosabb üzleti partnereit, a takarékszövetkezeteket, addig az utóbbiak inkább az olcsó szolgáltatásban érdekeltek, mint a jó osztalékban” – mondta tájékoztatóján Szőke András, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnök-ügyvezető igazgatója. A döntő szó pedig e kérdésben hamarosan a takarékszövetkezetekhez kerül.

OPCIÓ. Utóbbiak és a DZ Bank ugyanis több hónapos tárgyalást követően tavaly decemberben arról állapodtak meg, hogy a „vidék bankjai” 28,5 millió eurós áron visszavásárolják a németektől az 1989-ben általuk alapított, majd kényszerű módon államosított és 1997-ben privatizált Takarékbank 71,94 százalékos tulajdonrészét. A mostani egyezség legfontosabb előzményeként a takarékszövetkezetek opciós jogot szereztek arra, hogy minden évben április eleje és vége között visszavásárolják a bank részvényeit, amikor a konszolidációval többségi tulajdonossá váló magyar állam a német DG Banknak (a DZ Bank jogelődjének) értékesítette a pénzintézetet. E jog érvényesítésére a tőkehiány miatt korábban nem volt módjuk, ám a szektor megerősödésével újratárgyalták az opciós szerződést.

A decemberi megállapodás értelmében 2004 végére a DZ Bank 71,94 százalékos tulajdonrésze 25 százalék plusz egy szavazatra olvad, s az ügylet első lépcsőjeként január végére a német tulajdonos 25,45 százalékos részesedése máris a takarékszövetekhez került, s ezzel utóbbiak tulajdonrésze 23,05 százalékról 48,5 százalékra nőtt. A DZ Bank súlya egyidejűleg 46,49 százalékra csökkent, míg az Allianz Hungária 5 százalékos tulajdonrésze változatlan maradt.

A takarékszövetkezetek azt a módszert szeretnék követni, hogy a részvények lehívása az év végéig folyamatos legyen, és ne egy adott időpontokhoz kötődjön. Terveik szerint a relatív többség januári megszerzését követően a tavaszi közgyűlésig az abszolút többséget is elérnék. A DZ Bank egy 25 százalék plusz 1 szavazatnyi pakettet három évig még megtart, 2006 végén azonban a takarékszövetkezetek e csomagot is megszerezhetik.

„Kemény alkuk eredménye a vételár” – fogalmazott Szőke András. Az induló összeg 42,5 millió euró volt a DZ Bank és 19,5 millió euró volt a takarékszövetkezetek részéről. A 28,5 millió eurós végső summa a 2,04 milliárd forintos jegyzett tőke 71,94 százalékára vetítve mintegy ötszörös árfolyamot képvisel, míg a pénzintézet saját tőkéje – a tavalyi előzetes számok szerint – a vételárhoz igen közeli 7,39 milliárd forint. Franz Otto a komoly „árengedmény” ellenére úgy nyilatkozott, hogy a DZ Bank többet kap, mint amennyit befektetett a bankba (s amelyet annak idején 537 százalékos árfolyamon vásárolt meg).

A vételár kifizetése a korábbi félelmek ellenére nem okoz elviselhetetlen terhet a takarékszövetkezeteknek, hiszen több lépcsőben történik a részvények lehívása, és a megállapodás értelmében a 25 százalék plusz 1 szavazat megvételére egyelőre nem is kerül sor. A vidék bankjai így az idén összesen mintegy 18,3 millió eurót költenek a tulajdonszerzésre, amelyet a szektor saját erőből is ki tud gazdálkodni a korábbi esztendők dinamikus fejlődése és a tavalyi rekordév után. Ezt mutatja, hogy a takarékszövetkezeti integráció 159 tagjából 139 részt vett a januári jegyzésben.

Az elmúlt esztendőknek csaknem mindegyikében közel 20 százalékkal növelték mérlegfőösszegüket az integrált szövetkezetek (lásd külön írásunkat), és Szőke szerint a jövőben tovább erősödhet piaci részesedésük, ehhez azonban a költségeket a banki versenytársak szintjére kellene leszorítani. Ezért is fontos, hogy a most többségi részvényessé váló szövetkezetek csökkentsék a Takarékbank által alkalmazott díjtételeket. A pénzintézet tavalyi 735 millió forintos adózott eredményének mintegy egyharmada származott a takarékszövetkezeti üzletágból, bár e téren korlátozást vállalt a bank, s nem realizálta a maximális nyereséget. Míg a DZ Bank a jelenlegi helyzet megtartására törekszik, Szőke lapunknak kifejtette, hogy mintegy 10 százalékkal kell lefaragni a takarékszövetkezeteknek nyújtott szolgáltatások díjait, és az eddigi 8 helyett 6 százalékra mérsékelni a garantált hozamot.

NONPROFIT ERNYÔBANK. Az integrációs tagok tehát inkább a Takarékbank non-profit jellegét kívánják kidomborítani, míg Otto azt reméli, hogy például a német ügyfelekre szakosodott German Desk osztály megmarad a banknál, és a jövőben kölcsönösen kihasználhatják a szinergiákat. Szőke a takarékszövetkezeti szektor erősítéséhez szükséges banki üzletágakra helyezi a hangsúlyt. Így szerinte elfogadhatatlan, hogy míg a takarékszövetkezetek az agrárhitelekből 15,5 százalékkal részesednek, a központi bankjukban ma egyáltalán nincs ilyen állomány. Komoly szerepet szánnának az ernyőbanknak a különféle uniós pályázati pénzek becsatornázásában, valamint a kistérségi szerepvállalásban is.

Míg négy évvel ezelőtt a Hernádi Zsolt vezette Takarékbanknak egy törvénytervezet segítségével kis híján sikerült maga alá gyűrnie a takarékszövetkezeteket, addig mára fordult a kocka, és a jövőben az alapító tulajdonosok formálják saját ízlésük szerint a bankot.