Energia-kommandó szállt meg egy budafoki iskolát. A Gádor általános iskolát azért vette hirtelenjében górcső alá a Budapesti Elektromos Művek (Elmű), mert áramlopásra gyanakodott. Az iskola villamosenergia-fogyasztása ugyanis alaposan megcsappant. Ám korántsem holmi stikli révén, hanem azért, mert a diákokból energia-brigádot szerveztek, amely immár odafigyelt a takarékoskodásra. “A történet azonban még csak nem is itt ér véget” – meséli nevetve Maróthy Miklósné igazgatónő. Az Elmű szakembereinek nemcsak a fogyasztás mérésekor, hanem a helyszíni vizsgálat során is volt min törniük a fejüket. Az ellenőrzésnek az a menete, hogy valamennyi villanyt felkapcsolják, s úgy mérik a villanyóra működését. A hatósági vizsgálatról mit sem sejtő diákok azonban feladták a leckét: mihelyst megláttak egy üres termet kivilágítva, szokásukhoz híven azonnal rohantak a villanykapcsolókhoz… 
Szelektív hulladékgyűjtés szemléltetése. Ritka kivételek.
DÍJAZOTT ÖTLETEK. Ha első percben az Elműnél nem is, máshol igazán értékelték az igyekezetet. A kezdő ötleteket bonni partneriskolájától beszerző intézmény tavaly ugyanis elnyerte a Környezetvédő Iskola vándordíjat, amelyre szerte Európából közel 300 oktatási intézmény pályázott, s amelyet közülük összesen 14 kapott meg. A diákok – miként a példa is mutatja – elsősorban spórolásban jeleskednek: tanítás végén az üres termekben, becsengetéskor a mosdókban lekapcsolják a villanyt – és ezzel a szagelszívókat is -, elzárják a csepegő csapokat, ügyelnek arra, hogy a szellőztetés végén az osztályokban és a folyosókon bezárják az ablakokat. “Mára ez az iskolai élet és a környezeti nevelés természetes része lett” – számol be az igazgatónő.
Ilyen, az oktatást jól kiegészítő, tanórán kívüli programot egyre több helyen tapasztalni, környezeti és egészségügyi szempontból mintaszerű iskolaépületet mindazonáltal nemigen lelni. Pedig a tanítás fizikai környezetének – az épületnek, a felszereléseknek, az udvarnak – a milyensége hatással van a gyermekek egészségére. Nehézfémeket, szerves oldószereket, formaldehideket, lágyítókat és stabilizálókat “lehelnek” a falak, a bútorok és a taneszközök a legtöbb iskolában, és ugyanez a hatása a szülők vásárolta legtöbb felszerelésnek is. Ez a környezet természetesen egyúttal iránymutatásként szolgál a diák számára, akármilyen is az. Nevelhet tehát tudatosságra, igényességre, ám éppen ellenkezőleg, oda nem figyelésre is.
Környezeti szempontból a leginkább szerencsésnek a Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola tűnik. A nemcsak nevében, hanem helyszínében is tokaji intézményt már “zöld szemüvegen keresztül” tervezték, ráadásul a tanárok bevonásával. Megmutatkozik ez a tájolásban, a helyi anyagok (riolittufa, fenyő) használatában, a 1500 négyzetméteres füves tetőben, látszik a locsolásra befogott esővízen, beépített napkollektorokon (bár ez utóbbiak, kincstári támogatás híján, még nincsenek beüzemelve).
A fentiekben szereplő két iskola – további közel 40 társ-intézménnyel együtt – úgynevezett ökoiskolaként funkcionál, ezek az oktatásban, a környezetben, a gyerekekkel, szülőkkel való kapcsolattartásban egyaránt valami természeteset kívánnak elérni. “Azt sajnos nem jelenti ez, hogy állapotuk tökéletes volna, a név viseléséhez azonban a folyamatos fejlesztés, a pedagógiai és a fizikai környezeté egyaránt előfeltétel” – öszszegzi Varga Attila, az Ökoiskolák Magyarországi Hálózatának koordinátora.
A fentieken kívül hasonló elvek szerint működnek a Waldorf rendszerben oktató intézmények is, mely módszernek szerves része a természeti környezettel való együttélés. Minthogy az óvodák és iskolák egy része bérleményben működik, meg van kötve a kezük, ám ahol lehet, “zöldítenek”. Így például gyorsan lebomló, környezetbarát tisztítószereket alkalmaznak, s az irányvonalat jelzi a műanyagok teljes kizárása, valamint az, hogy az oktatási programban kertészkedés, sőt gerendaház-építés is szerepel. Fontos eleme, igaz, csupán a Waldorf-óvodai működésnek, hogy húsfélét egyáltalán nem szolgálnak fel az apróságoknak – tejterméket igen -, s többnyire gabonakását adnak, az illető naphoz – a bolygók állása alapján – kapcsolódó gabonákból elkészítve. Van továbbá kenyérsütés, amikor az óvodás csemeték maguk darálják a gabonát – ha csak lehet, bio-terményt használnak -, s készítik a vekniket. 
Tokaji gimnázium. Zöld szemüvegen keresztül.
Máshol biobüfével próbálkoznak. A tokaji iskola hároméves előkészítés (és három programvezető tanár “elfogyasztása”) után tavaly szeptemberben nyitotta meg a helyi termelőktől beszerzett, egészséges étkeket kínáló büféjét. “A vendéglá-tóhelyet iskolaszövetkezet működ-teti, egy német biobüfé leányvállalataként” – meséli Dankó József, az iskola tanára. Az Yspertalban, ottani diákok alapította, bejegyzett vállalkozásként működő vendéglátó-egység olyan jól megy, hogy két éve mintegy félmillió forintot adtak a tokaji induláshoz. Cserébe a majdani profit 1 százalékát kérik. Az “anyacégtől” eltérően a tokaji büfében mindazonáltal nem ellenőrzött biotermékeket árulnak, de a helyi pékség és a szomszédos település tejgazdaságának termékeit kínálják, továbbá saját készítésű szörpöket, teákat.
Természetes étkekhez visszanyúlni azonban rizikós is lehet, mármint ami az engedélyeztetést, az ellenőrzést illeti. Vásárhelyi Judit, a Független Ökológiai Központ projektvezetője a Balaton-felvidéken szervez nyaranta erdei iskolát, s így állandó küzdelmet vív az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal (ÁNTSZ). A szervezet szakemberei ugyanis rendre azt javasolják a tej és a gabona természetes útját az asztalig bemutatni szándékozó táborozóknak, hogy használjanak inkább feldolgozott, csomagolt – azaz biztonságosnak mondott – élelmiszereket.
HÁTRASOROLVA. “A továbblépés legnagyobb akadálya azonban az, hogy az iskolák nem önállóan gazdálkodnak, a fenntartó önkormányzat pedig a zöldítést többnyire nem tartja fontos beruházásnak” – mutat rá Varga Attila. Előfordul, hogy a tulajdonos kifejezetten ellenérdekelt, ez tapasztalható Tokajban is. Ott működik ugyan az említett büfé, de kiszorult az épületből a szomszédos kollégiumba, merthogy a “hagyományos” iskolai büfét üzemeltető vállalkozás által fizetett havi 70 ezer forintos bérleti díj remek és állandó önkormányzati bevétel. Energiahatékonysági beruházást indítványozni pedig tulajdonképpen maguknak az iskoláknak sem éri meg. Amivel ugyanis leginkább pénzt tud az intézmény magánál “marasztalni”, az a fűtési költségek felültervezése. Varga Attila szerint igazán jó lenne a német modellt importálni: ha az intézmény spórol az energiaszámláin, e nyereséget a fenntartó felesben megosztja vele. Mindenesetre ötletekkel, tapasztalatokkal szolgál a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület megjelenés előtt álló, Iskolazöldítés című kiadványa és a tervezett ingyenes iskolai továbbképzések.
A hatósági szemléletváltozás bekövetkeztéig is a tanárnak és az intézménynek elől kell járnia a jó példával. “A környezeti nevelést igazán hitelessé a tanárok környezettudatos viselkedése teheti” – vallja Csalló Attila, a szentendrei templomdombi általános iskolából. S nem csupán tanárként, “hivatalos” szerepben, hanem ezzel egybecsengően magánemberként is. Ezért is közlekednek e tanintézmény munkatársai gyalog vagy biciklivel – véletlenül sem autóval -, és szokott le a cigarettáról valamennyi dohányzó kolléga. Közülük is a legutolsó egyébként a diákok froclizására “adta fel”. A gyerekek azonban nem csak az iskolában gyakoroltak nyomást: maguk is példamutatók, hazaviszik az iskolában tapasztaltakat. Szentendrén például nem egy nebuló a hulladékok szelektív gyűjtésére vette rá a családját, messze e módszer városi elindítása előtt. Ugyanez zajlott le néhány éve az energiabajnokság alkalmával. Az Energia Klub által országosan meghirdetett iskolai versenyeken alapvetően az iskolai takarékoskodás lehetőségeinek feltérképezése – és persze kivitelezése – volt a feladat, a gyerekek viszont otthon is mérni, aztán “nevelni” kezdtek. E programnak köszönhetően a sóstóhegyi iskola igazán messze jutott. “Nyíregyházi intézményünk az energiatakarékosság terén elért eredményeivel a működtető önkormányzat érdeklődését is fel tudta piszkálni, és erre hivatkozva tudtuk kiharcolni a régóta esedékes, s a további spórolást segítő kazáncserét” – meséli Czövek Istvánné igazgatónő.
A legtöbb iskolában először nemigen érzékelik, hogy a szülők kifejezetten pártolnák ezeket a kezdeményezéseket. A sóstóhegyiek azonban beszámolnak például arról, hogy a kerti ünnepségükön a szülőknek meghirdetett egészséges étel bemutatón a kezdeti egy-két salátától néhány év alatt roskadozó ebédlőasztalokig jutottak el. Amennyiben azonban az iskola más téren is kiemelkedőnek számít, megnő iránta – s így közvetve a zöld gondolat iránt is – az érdeklődés. Így az említett szentendrei iskolába, amely a környezeti nevelésen kívül a nyelvoktatásra és a manuális készségek fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektet, hosszú várólistákon sorakoznak a bejutni vágyók. Ám az iskolában nem kecsegtetik őket: a körzetükben szokatlanul nagy létszámú, 30 fős osztályokból nyolc év alatt összesen ha 2-3 diák megy el, azok is leginkább azért, mert a hatosztályos gimnáziumot választják.
Az oktatást jól kiegészítő, tanórán kívüli programot egyre több helyen tapasztalni, környezeti és egészségügyi szempontból mintaszerű iskolaépületet mindazonáltal nemigen lelni. Pedig a tanítás fizikai környezetének a milyensége hatással van a gyermekek egészségére.
