Vajon hogyan reagálnak majd az iszlámhitű terroristák arra a jelentésre, amelyet a Carnegie Foundation tett közzé a múlt héten? Félő, hogy a világ napokon belül választ kap erre a kérdésre. A washingtoni székhelyű, tekintélyes politikai agytröszt elemzői által hat hónapi kutatómunkával összeállított százoldalas dokumentum ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy a Fehér Ház a múlt év elején tudatosan meghamisította a tényeket, így teremtve ürügyet Irak megtámadásához. A jelentés szerint a Bush-adminisztráció “szisztematikusan félremagyarázta” és “eltúlozta” a Szaddam-rezsim birtokában lévő állítólagos tömegpusztító fegyverek okozta fenyegetést. Mi több, Washington az ENSZ iraki fegyverzetellenőreinek a megállapításait is eltorzította, csak azért, hogy igazolhassa az újabb Öböl-háborút. 
Amerikai légimarsall-képzés. Mindenki gyanús?
NARANCSRIADÓ. Washington mindenesetre nem tart attól, hogy a diplomáciailag fölöttébb kínos megállapításokat tartalmazó jelentés fokozott aktivitásra sarkalná a terroristákat. A dokumentum nyilvánosságra hozatalának másnapján Tom Ridge belbiztonság-ért felelős miniszter közölte, hogy a december 21-e óta érvényben lévő narancsszínű “magas” fokozatról – azaz az ötszintű skála második legmagasabb lépcsőjéről – sárgára, azaz “emelt” szintre mérsékli az Egyesült Államokban érvényben lévő terrorkészültséget. A karácsonyi és újévi ünnepeket megelőzően Ridge arra hivatkozva rendelte el a “narancs riadót”, hogy hírszerzési értesülések szerint az al-Kaida az óesztendő utolsó napjaiban egy olyan akcióra készül, amelynek pusztítása még a 2001. szeptember 11-én a New York-i World Trade Center ikertornyai és a washingtoni Pentagon ellen – fegyverré változtatott repülőgépekkel – elkövetett merényleteket is túlszárnyalja.
Nem zárható ki persze az sem, hogy a Bush-adminisztráció úgy ítéli meg: az éppen az ünnepekhez időzítve bevezetett új, nemzetközi biztonsági rendszabályok máris csökkentették a terrorfenyegetést. Az utóbbi néhány hét valóban látványos intézkedéseket hozott. Washington december 29-én jelentette be, hogy a jövőben valamennyi nemzetközi légitársaságnak fegyveres biztonsági embereket – “légi marsallokat” – kell elhelyeznie amerikai járatai fedélzetén, ellenkező esetben az Egyesült Államok hatóságai megtagadják a gépektől a leszállási engedélyt. Az amerikai légitársaságok évtizedek óta alkalmaznak légi marsallokat. A repülőgépek fedélzetén utazó fegyveres biztonságiak a tengerentúlon először a hatvanas években jelentek meg, válaszul az akkoriban elharapózó gépeltérítésekre, és a számuk 1987-re elérte a 400-at. A szeptember 11-i tragédia napján viszont már csupán 33 légi őrző-védő állt alkalmazásban az Egyesült Államokban, hogy aztán a merényletet követően mintegy 200 ezren jelentkezzenek szolgálatra. Ma évente amerikai utasszállítók tízezrein utaznak fegyveres biztonsági emberek.
A belbiztonsági minisztérium alá tartozó légi marsall szolgálat (FAMS) éves költségvetése 604 millió dollár, ez azonban csak a fedélzeti biztonsági emberek “csatasorba” állításával járó kiadásokat fedezi. Az egyéb, kötelezően elrendelt biztonsági intézkedésekre az amerikai kormányzat egy 3,2 milliárd dolláros kompenzációs csomagot hagyott jóvá az ország légitársaságai számára. Ebből az összegből a Delta Air Linesnak tavaly májusban 390 millió dollárt utaltak át, míg az American Airlines 361 millió, a United Airlines 300 millió, a US Airways pedig 216 millió dollárhoz jutott hozzá.
Arról viszont Washington még véletlenül sem tett említést, hogy a külföldi légitársaságoknak is megtérítené az Egyesült Államokba tartó járatokon megkövetelt légi marsallok kiképzésének, utaztatásának, javadalmazásának, szállodai elszállásolásának és ellátásának a költségeit. Azokat vagy maguknak kell állniuk, vagy saját kormányaikkal kell megalkudniuk. Az ausztrál Quantas előzetes becslései szerint legalább 338 millió ausztrál dollárba (302 millió dollár) kerül, ha a társaság valamennyi járatán légi marsallokat helyez el, az egyéb kiadások pedig további százmilliókkal – vagy inkább milliárdokkal – terhelik meg a kormány számláját is. A British Airways (BA) esetében akár még ennél is nagyobb lehet az érvágás. Ráadásul a társaság attól tart, hogy a kormány aligha siet majd a segítségére a sok százmillió fontos kiadások finanszírozásában. A félelem jogos: a brit légitársaságnak azt több tízmillió fontot is saját zsebből kellett kifizetnie, ami ahhoz kellett, hogy a gépein 2001. szeptember 11-e után golyóállóra cseréljék a pilótafülke-ajtókat.
Ám korántsem a csillagászati összegekre rúgó költségek okoznak ellenérzéseket. A világ legtöbb országában egészen más a “fegyverkultúra”, mint az Egyesült Államokban. Jellemző, hogy eddig öt ország zárkózott el határozottan a légi marsallok szolgálatba állításától, és ezek közül négy európai: Dánia, Finnország, Svédország és Portugália. Az ötödik: a Dél-afrikai Köztársaság. Sőt, Európában működik az a német tulajdonú Thomas Cook Airlines is – a kontinens második legnagyobb utazási irodájának charter légitársasága -, amely szintén azt közölte, inkább törli heti két orlandói gépét, valamint azokat a járatait, amelyek az Egyesült Államok légterén átrepülve érik el a karibi szigetvilágot, semhogy fegyvereket engedjen a fedélzetre.
Washington követelései
• Fegyveres légi marsallokat kell szolgálatba állítani valamennyi olyan repülőgépen, amelynek úti célja az Egyesült Államok
• Az Egyesült Államokba induló járatok felszállása előtt 15 perccel az amerikai hatóságok rendelkezésére kell bocsátani a teljes utaslistát
• Azoktól a külföldiektől, akik csak vízummal utazhatnak be az Egyesült Államokba, a beléptetéskor ujjlenyomatot vesznek és lefényképezik őket
• Azoknak az országoknak a polgárai, ahonnan vízummentesen lehet Amerikába utazni, 2004. október 26-a után csak akkor tehetik ezt meg, ha az útlevelükbe be lesz építve egy csip, amely a személyes adataikat, így az ujjlenyomatukat is tartalmazza
Ami Magyarországot illeti, döntés még nincs, egyelőre folynak a tárgyalások a Malév és a gazdasági minisztérium, illetve az ORFK között. Anynyi viszont Krebsz Adrienn szóvivő szerint már bizonyos, hogy a magyar légi marsallok – ha lesznek ilyenek, hiszen a heti négy egyesült államokbeli járatot üzemeltető Malév az általános megkeresésen túl konkrét felkérést még nem kapott Washingtonból – a rendvédelmi szervek hivatásos állományából kerülnek ki. A tárgyalások eredményétől függ, hogy a fegyveres biztonságiak milyen minőségben tartózkodnak majd a Malév-gépek fedélzetén, miként az is, hogy ki állja a költségeket. 
Washington mindazonáltal nem éri be a légi marsallokkal. Január 5-én az ország nemzetközi repülőterein és kikötőiben bevezette az utasok ujjlenyomat-vételét, sőt mindenkit le is fényképeznek. Mindkét eljárás digitális, így még fél percet sem vesz igénybe, a “tortúrát” mégis világszerte sokan érzik igazságtalannak és megalázónak. Számos országban máris ellenintézkedéseket léptettek életbe, vagy gondolkodnak azok foganatosításán. Brazíliában például az amerikai állampolgárokat hasonló procedúrának vetik alá, mint az újabban az egyesült államokbeli beléptetéskor követett gyakorlat – azzal a különbséggel, hogy a latin-amerikai országban nem állnak rendelkezésre a szükséges digitális berendezések, azaz az ujjlenyomat-vétel még a hagyományos módon történik. Ez rendre hat-nyolc órás sorban állást jelent az amerikai utasoknak. Szakértők máris figyelmeztetnek, hogy Brazília huzamos ideig aligha tarthatja fenn a “megtorló” intézkedést, az ugyanis súlyosan visszavetheti az Egyesült Államokból érkező turisták számát.
Nem kevésbé komoly problémát okoznak az amerikai szigorítások azoknak az országoknak, amelyek polgárai vízum nélkül utazhatnak az Egyesült Államokba. Az amerikai hatóságok tőlük egyelőre nem kérnek ujjlenyomatot, de Washington azt követeli, hogy mindazok, akik ezekből az országokból – Kanadából, Japánból, Ausztráliából vagy például az Európai Unió jelenlegi tagállamaiból – érkeznek, ez év október 26-tól olyan útlevéllel rendelkezzenek, amelyben egy mikrocsip is található, rajta a speciális személyes azonosító adatokkal, köztük az ujjlenyomattal. London máris jelezte, hogy ilyen rövid határidővel képtelen eleget tenni az amerikai követelésnek – mi több, Washington maga is elismeri, hogy a határidő nem tartható -, az átállásnak legkorábban 2005 közepére juthat a végére. Ez esetben viszont az “elavult” brit útlevelek birtokosai október végétől szégyenszemre sorba állhatnak az Egyesült Államok nagykövetségen, hogy amerikai vízumért folyamodjanak.
