Gazdaság

Tábornoki sapka a ringben

Szeptember végére a Bush kormányzat a kudarcok súlya alatt defenzívába kényszerült. Irak "pacifikálására" egyre kevesebb remény mutatkozott és végül az elnök kénytelen volt azokhoz az európai szövetségesekhez fordulni, amelyek eleve ellenezték az ENSZ hozzájárulása nélkül megindított iraki inváziót.

A Fehér Ház kitárta a kaput Schröder német kancellár és Chirac francia elnök előtt – akikkel az Irak felett aratott formális katonai győzelem eufórikus hangulatában nem volt hajlandó szóba állni. Ezzel csaknem egy időben összeomlott az úgynevezett Útiterv, amelynek az Izrael és a palesztinok közötti kiegyezés állomásait kellett volna meghatároznia. Mindez életre keltette a Demokrata Pártot. Felcsillant annak a lehetősége hogy Bushtól (és ezzel a Republikánus Párt jobbszárnyától) jövő ősszel el lehet ragadni az elnöki hatalmat.

HALVÁNYULÓ ESÉLY. Ebben a helyzetben egy héttel ezelőtt Wesley Clark tábornok, a NATO volt főparancsnoka bedobta négycsillagos tábornoki sapkáját abba a szorítóba, ahol már megkezdődtek a jövő őszi amerikai elnökválasztás első erőpróbái. A tábornok fellépésével a Demokrata Párt elnökjelöltségének megszerzésére készülő pályázók száma tízre emelkedett. Clark azonban nem egyszerűen egy a tízből. Az ő megjelenése egymagában is növeli a Fehér Házra nehezedő nyomást. Mégpedig egy olyan helyzetben, amikor Bush elnök néhány hónapja még biztosnak tűnő újraválasztási esélyei fokozatosan halványulnak.

Első pillantásra Clark tábornok nem különösebben impozáns jelölt. Először: túl későn lépett. A jelöltségre pályázó kilenc demokrata versenytársa már eddig húszmillió dollárt költött a kampányra. Másodszor: sohasem töltött még be választott tisztséget. Harmadszor: teljesen járatlan belpolitikai kérdésekben. Végül: csak most “fedezte fel”, hogy voltaképpen a Demokrata Párthoz vonzódik. Ez önmagában még nem újdonság. Eisenhower tábornok is akkor vált republikánussá, amikor elvállalta a jelöltséget. Ami pedig a többi hiányosságot illeti – azok eltörpülnek a tábornok egyéb, lényegében a négy csillaghoz kötődő előnyei mellett.

Ezekre az előnyökre azért van szükség, mert a Bush-adminisztráció eddigi teljesítménye reménytelenül balra lökte a Demokrata Pártot, miközben a két évvel ezelőtti terrortámadás óta a szavazók derékhadát a terrorizmus elleni harc meghirdetése továbbra is Bush támogatóinak táborában tartja. Ez akkor is így van, ha ennek a küzdelemnek a kezelési módja miatt bekövetkezett kudarcok ezt a többséget zsugorították.

A Demokrata Pártnak ezért olyan jelöltre lenne szüksége, akiről az amerikai átlagválasztó elhiszi, hogy folytatja a terrorizmus elleni harcot – csak éppen más, hatékonyabb módszerekkel. Ezt ugyanis a többség az ország biztonságáért folytatott harcnak tekinti.

Clark tábornok megjelenése előtt a demokratáknak nem volt ilyen jelöltjük. A kilenc pályázó közül a legesélyesebb, Howard Dean szenátor olymértékben elkötelezett ellenfele a Pentagon katonapolitikájának és az iraki háborúnak, hogy pozícióját sokan McGovern szenátoréhoz hasonlítják. (McGovern a demokraták liberális szárnyának vezetőjeként hasonló élességgel lépett fel 1972-ben a vietnami háború ellen, majd az elnökválasztáson katasztrofális vereséget szenvedett.)

A McGovern-szindróma megismétlődése feletti aggodalom jeleként a Demokrata Párt legtekintélyesebb, a centrista főáramlatot képviselő testülete (Democratic Leadership Council) riadót fujt. A hónap derekán megindított egy offenzívát, amely nem frontálisan támadta Bush politikáját. Elismerte a terrorizmus elleni harc központi szerepét, de elvetette a Bush-csapat módszereit. Lényege: a partnerek elidegenítését előidéző erőszakos, unilateralista kurzus elvetése, s visszatérés a szövetségesekkel öszszehangolt, óvatosabb diplomáciát igénylő multilateralista politikához.

CLINTONI ÚTMUTATÁS. Az alaphangot Clinton volt elnök egy beszéde adta meg, majd ezt követte Albright asszony, ex-külügyminiszter tanulmánya a Foreign Affairs szeptemberi számában (“Ha Gore lenne az elnök, nem itt tartanánk.”).

Ezeknek a centrista politikai erőknek az ösztönzésére hever most a négycsillagos tábornoki sapka a ringben. Annak a reménységnek a jelképeként, hogy Clark tábornok megjelenése kiemelheti a balra csúszott Demokrata Pártot még mindig vesztes helyzetéből, s ezzel új helyzetet teremt az amerikai belpolitikában.

Az ötcsillagos republikánus Eisenhower óta először nyújtja ki a kezét egy tábornok a Fehér Ház felé: a demokraták oldalán a négycsillagos Wesley Clark. Bush továbbra is favorit, de a tábornok megjelenése új helyzetet teremthet az amerikai belpolitikában.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik