A közvélemény-kutatások mellett erre utal az északi hagyomány is: a norvégok kétszer is nemet mondtak népszavazás kere-tében az Európai Közösséghez, illetve utóbb az EU-hoz való csatlakozásra. Dániában háromból kettő népszavazást vesztett el a maastrichti szerződés, illetőleg maga az euró (a legutóbbit éppen három évvel ezelőtt). A svédeknél ugyan ilyen kudarc még nem esett meg, ám emlékezetes, hogy 1994-ben az EU-csatlakozás csak minimális többséget kapott. 
Andor László, a BKÁE gazdaságpolitikai tanszékének docense
KÜLÖNÁLLÁS. Szóba se jöhet Skandinávia – de vajon miért? Könnyű válasz lenne az eurózóna alacsony növekedési rátájával és magas munkanélküliségével indokolni a tartózkodást, hozzátéve, hogy ezelőtt meg az euró dollárral szembeni értékvesztése tette kevésbé vonzóvá az európai valutát. A vikingek leszármazottai már korábban is távolságtartással figyelték az integrációt, és nem feltétlenül érzékenyebbek a makrogazdasági adatokra, mint bármely más nép. Alapállásukat inkább általános földrajzi, politikai és kulturális tényezők határozzák meg.
Észak-Európában nagyon sokan meg vannak győződve arról, hogy más rendszerben élnek, mint a közép- és dél-európaiak. Államaik jóval demokratikusabbak, szociálisabbak és környezetbarátabbak, mint az európai átlag. Az EU-hoz való mind mélyebb integráció pedig ezeket a minőségi többleteket erodálja. Szándékaik szerint sokan olyan viszonyban maradtak volna az EU-val, mint amilyen Kanada és az Egyesült Államok között fennáll. Szabad kereskedelem jöhet, de a jóléti rendszer feladásáról, a környezetvédelmi normák gyengítéséről és a pénzügyi önállóság megszüntetéséről szó sem lehet.
A skandinávok földrajzi és történelmi okokra is viszszavezethetik különállásukat. Miként Angliát is, tengerszorosok választják el őket (legalább is nagy többségüket) “a kontinenstől”. A protestantizmus dominanciájának köszönhetően másképp néz ki a vallási térképük is. Az alacsony népsűrűség, a természettel való együttélés, a hosszú, hideg tél más életformát alakított ki náluk. A Malmőt Koppenhágával összekötő, EU-támogatással épült óriáshíd ezért sokak szemében nem “összekötő kapocs”, hanem inkább csak az uniós expanzió jelképe.
Az integrációval szembeni ellenkezés tehát – legyen szó annak bármelyik fázisáról – kulturálisan determinált. A közgazdasági szempontok annyiban játszhatnak szerepet az elutasításban, hogy a kontinens kedvezőtlen gazdasági folyamatai nem képesek ellensúlyozni az általános szkepszist. A valamivel alacsonyabb kamatszint és az átváltási költségek megszűnése csekély ellenérték azért, aminek elvesztésétől a skandinávok többsége fél, vagy aminek meglétét egyszerűen csak jelezni óhajtja a saját nemzeti valuta fenntartásával is.
A Nobel-díjas Joseph Stiglitz szeptember 2-án közzétett írása szerint a svédek és a britek okkal gondolják úgy, hogy az euró lassabb növekedéshez és magasabb munkanélküliséghez vezet. Mindezt okozza egyrészt az Európai Központi Bank rövidlátó monetáris politikája, másrészt a koncepcionálisan elhibázott stabilitási és növekedési paktum. A Columbia egyetem professzora szerint mindaddig, amíg Svédország prudens gazdaságpolitikát folytat és eladósodottsága nem mondható magasnak, az árfolyam-ingadozás csekély marad, s a hitelköltségek túlzott emelkedésétől sem kell tartani. Emiatt a nagyobb veszélyt nem a monetáris önállóság (és az ezzel esetleg együtt járó devizaspekuláció) hordozza számára, hanem az eurózónához való csatlakozás, amellyel az árstabilitásra egyoldalúan és elfogultan koncentráló pénzpolitikát importálná.
BRIT REAKCIÓ. Amikor a svéd kormány a népszavazás időzítéséről döntött, még reménykedhetett abban, hogy Londonban Gordon Brown öt tesztje pozitívabb képet fest majd, és a brit kormány június elején az euró bevezetése mellett teszi le a garast, aminek a svédországi kampányban agitatív ereje lehetett volna. A svéd elutasítás ugyanakkor a briteket fogja eltántorítani attól, hogy a közeli jövőben népszavazással kísérletezzenek. Mennyivel könnyebb helyzetben van az a közép- és kelet-európai gazdaság, amelyet egyszerre sújt a valutaárfolyamok volatilitása és a magas hitelkamat! Vállalkozói és gazdaságpolitikusai számára így sem az öt teszt, sem a népszavazás nem okoz különösebb fejtörést.
