 |
| A taxisok szerint az egységes alapdíj a fogyasztók érdeke, a versenyhivatal azonban nem így látja. |
Tíz balatonmáriafürdői étterem úgy próbált védekezni a két évvel ezelőtti igyengének ígérkező szezon ellen, hogy bizonyos ételekre és italokra minimumárat szabott meg. Ezt jegyzőkönyvben is rögzítették. Egy nappal később újabb jegyző-könyvben visszavonták az egészet, egyikőjük ugyanis konzultált cége ügyvédjével. A Gazdasági Verseny-hivatal (GVH) Versenytanácsa végül mégis megbüntette őket, mert kiderült, a visszavonástól füg-getlenül egyik érintett sem kínált a jegyzőkönyvben megadott-nál olcsóbban ételt, italt. Az egyes vendéglőkre éves forgalmuk 3,3-3,8 százalékának megfelelő bírságot szabtak ki, ezt az érintettek fellebbezésére a Fővárosi Bíróság mintegy harmadával csökkentette.
| A kartelltilalom |
| A Versenytörvény szerint tilos a vállalkozások közötti megállapo-dás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társa-dalmi szervezetének, a köztes-tületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a dön-tése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. |
|
“Sokan kézenfekvő megoldásnak találják a kartellt ahhoz, hogy ne kerüljenek válságba, például váratlan költségnövekedés, keresletcsökkenés miatt. Nem is tudatosul bennük, hogy erre tilalom van” – mondja Nagy Már-ta, a GVH elnökhelyettese (né-hány ügyről lásd külön írásain-kat). Különböző szervezetek – kamarák, terméktanácsok – is gyakran kartell segítségével próbálják ellátni feladatukat. Ilyenkor a tagok érdekvédelme lebeg a szemük előtt, de a közjó, a fogyasztó érdeke nem, és az új, feltörekvő piaci szereplőkre sincsenek mindig tekintettel.
| Nem nagy ügyek |
KAMARAI ÁRMEGÁLLAPÍTÁS. Mind a Mérnöki Kamara, mind az Építész Kamara úgy értelmezte törvényben megszabott feladatát a tájékoztató jellegű díjszabás kidolgozására, hogy etikai-fe-gyelmi szabályzatában kötelező-vé tette annak alkalmazását. Az Építész Kamara kifejezetten megtiltotta, hogy tagjai verse-nyezzenek a tervezési díj terén. A Versenytanács által tartott tárgyaláson 2000-ben mindkét szervezet vállalta, hogy kiveszi az etikai kódexből a kifogásolt pontokat, és a díjszabás így valóban tájékoztató jellegű lesz, de nem kötelező. Mivel ezt meg is tették, nem szabtak ki rájuk bírságot.
TAXIS VITELDÍJ-EGYEZTETÉS. Nyolc budapesti taxi-társaság 2001-ben 200 forintra, 2002-ben pedig 300 forintra emelte az alapdíjat. A Versenytanács az előbbi emelésnél nem talált bizonyítékot kartellre, az utóbbi-val kapcsolatban azonban igen. Ekkor mindegyik cég részt vett legalább egy olyan megbeszélé-sen, amelyen téma volt a tarifa-rendszer, sőt, még egy jegyző-könyv is előkerült, amelyben a City Taxi felügyelőbizottsága kifejti, hogy a 2002-es áremelést annak a cégnek kellene kezdenie, amely nem tartotta be az előző évi megegyezést. A hatóság előtt azután többen azzal védekeztek, hogy szerettek volna elmozdulni a fix tarifa felé, amely növeli az átláthatóságot, és így kedvező a fogyasztónak, a megemelt alapdíj pedig érdekelt-té teszi a taxisokat a rövid fu-varok elvállalásában. A Verseny-tanács súlyosbító körülménynek találta, hogy a cégek tudták, korlátozzák a versenyt, de ezt a fogyasztó érdekének állították be. A forgalom 1,5-1,8 százalé-kának megfelelő bírságot szabtak ki. A taxisok fellebbeztek. Mint Hrumó Miklós, a Budapest Taxi ügyvezetője elmondta, a viteldíj három elemből épül fel, ebből az alapdíj valóban egyforma, de a továbbítás és a várakozás díja már nem, vagyis nincs egységes díjszabás. Azt is elfogadhatat-lannak tartják, hogy “az egyik társaság vezetője ne ülhessen le a másikkal vacsorázni”. Egyéb-ként is, a kamarában is meg kell beszélniük égető problémáikat, köztük azt, hogy az önkormányzat szorgalmazza a fix tarifa bevezetését.
PÉKEK ÁRMEGBESZÉLÉSE. Kilenc Nagyatád környéki sütő-ipari vállalkozás 2002 májusában megbeszéléseket folytatott áremelésről, de megállapodást nem kötött. Sem az ezután következő áremelések mértéke, sem maguk az árak nem egyez-tek meg. A Versenytanács azon-ban rámutatott, hogy már a megbeszélés is összehangolt magatartásnak minősül, amely-nek célja a verseny korlátozása, ezért bírságot szabott ki. Az érintettek fellebbeztek. Mint ügyvédjük, Fóris Kálmán el-mondta, a jogszabályok rossz értelmezésének tartják, hogy a pékek még csak ne is beszélhes-senek a sütőipari problémákról, hogy ne mondhassák azt egymásnak, indokolt lenne az áremelés.
AUTÓS ISKOLÁK SZÖVETKE-ZÉSE. Öt pápai autós iskola 2001-ben megpróbálta megaka-dályozni, hogy egy hatodik ver-senytárs is megjelenjen a városban – állapította meg a Versenytanács. Igyekeztek elérni, hogy az újonnan jött ne használhassa a jobbik helyi tanpályát, nem működtek vele együtt az elméleti vizsgaszerve-zésben és lejáratására alkalmas hirdetést tettek közzé. Az érin-tettek azzal védekeztek, hogy a tanpálya már korábban is zsúfolt volt, a hirdetést pedig csak válaszul adták fel, miután igen agresszíven fellépő verseny-társuk valótlanul hirdette, hogy nála lehet a leggyorsabban jogosítványt szerezni. A Verseny-tanács szerint az agresszív piaci fellépés nem törvényellenes, az viszont igen, hogy a többiek összehangoltan lépjenek fel, ezzel ugyanis korlátozzák a piaci versenyt. Tehettek volna önálló ellenlépéseket (árengedmények, fokozott reklámozás), a fogyasztókat megtévesztő hirdetés miatt pedig ők is eljárást indíthattak volna. A GVH éves forgalmuk 2 százalékát kitevő bírságot szabott ki az iskolákra, amelyek fellebbeztek. “Nagyon elbánt velünk a versenyhivatal” – mondta a Figyelőnek az egyik érintett, a Turbó Gépjárműve-zető-képző Kft. ügyvezető igazgatója, Linczmayer József. Úgy érzik, a GVH nem végzett alapos vizsgálatot, az ezzel kapcsolatos kéréseiket nem vette figyelembe. Ők maguk azért nem indítottak eljárást az őket bepanaszló hatodik versenytárs, az Eniac Kft. ellen, mert nem szeretnek bíróságra járni. Ezzel szemben a soproni székhelyű Eniac Kft. “minden elképzelhető fórumon” bejelentést tett ellenük, és a soproni és a győri autósis-kolákat is bepanaszolta a ver-senyhivatalnál. “Nekik azonban nagyobb szerencséjük volt a versenybíróval, aki már vizsgálat közben megszüntette az eljárást” – mondta Linczmayer József. Erről az egy évvel korábbi ügyről a GVH-nál közölték, hogy árkartell gyanújával vizsgálódtak és bizonyíték hiányában hoztak megszüntető határozatot. |
|
Gyakran a hatékony szereplőknek sem világos, hogy kartell nélkül az adott helyzetben a kevésbé jól reagáló szereplők rovására piacot nyerhetnének. “Az ember néha nem is érti, hogy a hatékonyak miért nem akadályozzák meg a kartellt, vagy később miért nem borítják fel azt” – jegyzi meg az elnökhelyettes. Sokszor éppen a túlkínálattal rendelkező ágazatokban jelenik meg a kartell a felesleges kapacitások leépítése helyett. Minél több piaci szereplő van az adott szektorban, és ezek minél kevésbé mutatnak vállalkozási formát – például orvosok, gyógyszerészek, méhészek vagy tervezők -, annál valószínűbb, hogy összehangoltan lépnek fel a versennyel szemben. A vizsgálatoknál kiderül, hogy nincs rendes árkalkulációjuk, költségvetésük és ismeretük a kereslet alakulásáról, viszont félnek, hogy nem lenne ötletük a versenyzéshez. Amikor pedig egy árkartellnél meg akarják indokolni, hogy annál kevesebbért már nem lehet gazdaságosan végezni az adott szolgáltatást, sokszor olyasmit is beszámítanak, ami nem minden kétséget kizáróan indokolt. Kérdés például, hogy egy autós iskolának fenn kell-e tartania oktatási épületet. “Attól, hogy ez eddig nem volt gyakorlat, még elképzelhető, hogy az elméleti oktatást könyvből, egyetlen konzultációval vagy számítógépes program segítségével végezzék” – mutat rá Nagy Márta, hozzátéve, hogy mindig kockázatos, ha nem a piac szelektál a szereplők között.
MENTESÍTÉS. Nemcsak a kartelltilalomról, de arról sem értesültek még sokan, hogy ez alól bizonyos feltételek mellett mentességet is lehet kapni. Ilyen, ha jogszabály már eleve mentességet adott, ha a megállapodás súlya kicsi a piacon (bagatell kartell), vagy ha a törvényben megadott feltételek fennállása esetén a GVH egyedi mentesítést ad. A Figyelő információi szerint például vizsgálat folyik arról, hogy a Budapest Airport megállapodott hat taxis társasággal a repülőtéri szállítás feltételeiről azzal a szándékkal, hogy védekezzen a taxis maffia ellen. Bár a varsói repülőtér és az ottani taxisok hasonló megállapodását a lengyel versenyhatóság károsnak tartotta, a bíróság már úgy látta, hogy több előnye van, mint hátránya.
A GVH másfél-két éve létrehozott egy kartellcsoportot, korábban ugyanis az adott ágazatért felelős csoport foglalkozott a kartellügyekkel is. Így most több energia jut erre a területre, s meg is szaporodtak a vizsgálatok. Ezzel párhuzamosan a bírságok kiszabásánál vastagabban fog a versenybírák ceruzája. A pálmát kétségkívül a mobilszolgáltatókra néhány hete kirótt összeg viszi el: a Westelnek 210 millió forintot, a Pannon GSM-nek 150 milliót kell fizetnie, mert a Versenytanács úgy találta, hogy összehangoltan állapították meg a vezetékesből a mobilháló-zatokba érkező hívások magas díját (Figyelő, 2003/31. szám).
Mindemellett a GVH meghirdette a külföldön már bevált, úgynevezett engedékenységi politikát. Ez annyit jelent, hogy ha egy kartell résztvevője bejelentést tesz a törvénytelen megállapodásról, mentesül a büntetés alól. Nyugat-európai versenyhivatalok gyakorlatilag már csak az ily módon a tudomásukra jutott ügyekkel tudnak foglalkozni, olyan sok a bejelentés.
KRITIKUS PILLANATOK. Ráadásul az ilyen eseteknek az az előnye is megvan, hogy rendelkezésre állnak a dokumentumok, miközben a magyar versenyhatóság időnként csak közvetett bizonyítékok alapján ítél, miként az említett mobilkartell esetén is. “Két olyan kritikus pillanat van egy cég életében, amely a bejelentést meghozza. Az egyik, hogy belső elemzések alapján egy hatékony szereplőnél kiderül, kartell nélkül jobban járna. A másik, amikor tulajdonos- vagy vezetőváltás történik, s az új ember rájön, mibe is került bele” – mutat rá Nagy Márta.
Az engedékenységi politika alkalmazása óta Amerikában előfordult már a versenykorlátozás egy új formája is. Ez a csalárd kartell, amikor valaki a háttérből azért kezdeményezi a megállapodást, hogy aztán bejelentést tegyen róla, előidézve versenytársainak megbüntetését.
