Az ősz első napjaiban a Fehér Ház látványos külpolitikai fordulatra kényszerült. Powell amerikai külügyminiszter bejelentette: határozati javaslatot terjesztenek a Biztonsági Tanács elé, amely lehetővé tenné egy ENSZ által jóváhagyott többnemzetiségű haderő megjelenését Irakban, feltéve hogy ez az ENSZ-erő amerikai parancsnokság alatt tevékenykedik.
Figyelembe véve, hogy az iraki válság, majd a háború egész időszaka alatt éppen az ENSZ távoltartása, a politikai akciók és hadműveletek egyoldalú irányításának megtartása volt az amerikai törekvések lényege – ez a javaslat felért egy vallomással. Washington kénytelen volt elismerni, hogy szüksége van a világszervezet eddig elutasított jóváhagyására és széles körű segítségére.
A fordulat egyik oka az iraki belső helyzet fokozódó ingatagsága, amellyel sem az amerikai megszálló erők, sem a politikai konszolidációért felelős “helytartótanács” nem tudnak megbirkózni. Előbbiek lassú, de állandó vérvesztesége mellett két merénylet drámaivá fokozta a helyzetet.
Az első az ENSZ bagdadi ideiglenes székháza ellen végrehajtott pusztító robbantás volt. A második az iraki többséget alkotó síita mohamedán felekezet szent városában, Nadzsafban felrobbantott pokolgép. Mindkét robbantás üzenetet tartalmazott. Az ENSZ által lakott épület elleni bomba figyelmeztetésül szolgált mindazoknak az országoknak, amelyek Irakban csatlakoztak az amerikaiak által vezetett koalícióhoz. A szent városban végrehajtott és az egyik legtekintélyesebb síita főpap életét is kioltó merénylet egy etnikai-vallási összecsapás rémképét vetítette a megszállók elé: síita és szunnita mohamedánok konfrontációját.
SÚLYOS PÉNZÜGYEK. A kényszerítő okok sorában szerepet kaptak a háború egyre nehezebben viselhető pénzügyi terhei. Az amerikai kongresszus nagyhatalmú költségvetési irodájának (CBO) jelentése aláhúzta, hogy a jelenlegi költségvetés keretein belül (évi 20 milliárd dollár) legfeljebb jövő májusig lehet finanszírozni a 180 ezres létszámú amerikai megszálló hadsereg költségeit. Ezt követően csupán 40-50 ezres erő maradhat Irakban, évi 12 milliárd dolláros költségvetést igényelve. Bush mindenesetre néhány napja nem kevesebb, mint 87 milliárd dollárt kért a költségvetéstől Afganisztánra és Irakra hivatkozva, igaz az összeg rendeltetéseként részben a két ország újjáépítését jelölte meg.
A két, riadónak is beillő bombamerénylet és az állandó vérveszteség mellett a fordulatot előidéző okok között ezzel megjelent az amerikai belpolitika – mégpedig távolról sem csak pénzügyi vonatkozásban.
Ez volt az a pillanat, amikor szeptember elsején a New York Times egyik vezető kommentátora azt írta: “Washington iraki politikájának sürgős agylebenyműtétre, lobotómiára van szüksége”. Az ENSZ felé tett ajánlatnak az amerikai parancsnokság fenntartását igénylő feltétele jelzi: ha az amerikai politika hajlandó is alávetni magát valamilyen beavatkozásnak, az legfeljebb gyógyszerkísérletnek minősül (anélkül persze, hogy az olyan radikális lenne, mint az ajánlott politikai lobotómia).
Az amerikai ajánlat így is elég komoly volt ahhoz, hogy kényszerű fordulatnak tekintsük a Fehér Ház iraki – és közvetve egész közel-keleti – politikájában.
DEMOKRATA ÖSSZTŰZ. Az iraki hadszíntér eseményei és a költségvetési problémák egyaránt arra figyelmeztették a republikánusokat, hogy az Irakkal kapcsolatos válságtünetek fenyegethetik Bush elnök újraválasztási esélyeit. Durvábban fogalmazva, Bush belebukhat az Irak körüli fokozódó bizonytalanságba. Ezt mutatta, hogy a kilenc demokratapárti elnökjelölt vitaestjén valamennyien támadták az elnök iraki politikáját. Emellett elnökjelöltként felbukkant Clark tábornok, a NATO volt főparancsnoka is, aki ugyancsak a Bush iraki politikáját támadó beszéddel lépett a szorítóba. Így a jelenlegi adminisztrációnak elemi érdeke, hogy Irak ne kapjon látványos szerepet a választási küzdelem összecsapásaiban. Úgy tűnik, ez volt az ENSZ irányában végrehajtott amerikai fordulat közvetlen kiváltó oka.
Ezzel új szakasz kezdődik az Egyesült Államok és az ENSZ, ezen belül az Egyesült Államok és Európa kapcsolataiban. Mindez egy sor új vitát gerjeszt majd. A lényegen azonban aligha változtat. Az iraki háború immár nem a Bush kormányzat belpolitikai népszerűségének és abszolút nemzetközi fölényének alkotóeleme.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
