Mintha forró talajon lépkedne, aki Magyarországon off-shore cégekről ipróbál érdeklődni. “Ne haragudjon, de be kell érnie a honlapunkon olvasható adatokkal” – hárítják el az e cégeket érintő kéréseket az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál (APEH). “Minket már annyit támadtak az off-shore vállalatunk miatt, hogy inkább nem mondunk semmit a nyilvánosságnak” – e szavakkal utasítják el a Malévnál, hogy a Virgin-szigeteki székhelyű, Boeingek lízingbe adásával foglalkozó társaságról nyilatkozzanak. 
Az off-shore cégek bejegyzésével foglalkozó, amúgy évtizedes múltú társaságok vezetői közül is többen sündisznóállásból, rendkívül szűkszavúan felelgetnek a Figyelőnek e társaságok hazai megítélését firtató kérdéseire. A mitikus leplet tehát még mindig nehéz lerántani e cégkörről, holott öt éve masszív szereplői a magyar gazdaságnak is. “Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a bizalmasan kezelendő kategóriába tartozó pénzügyekről van szó” – ad magyarázatot a téma tabu voltára Tarnóczai Zoltán, nemzetközi adótervezéssel és cégmened-zsmenttel foglalkozó Calderan Consulting Kft. ügyvezető igazgatója. Az érintettek elzárkózása mögött továbbá a normál (18 százalékos) kulccsal adózó hazai vállalatok egységes adózást elváró észrevételei, valamint a magánszemélyeknek a közteherviselést firtató kérdései is meghúzódnak. A kormány-hivatalok szemérmességére pedig a tőke “elszipkázása” miatt a különböző államok között támadó feszültség szolgáltat okot.
Uniós illemtan
Az unión belüli adóparadicsomok-nak hadat üzenő, jogilag egyéb-ként nem kötelező 1997-es visel-kedési kódex az egyik tartóosz-lopa a tagállamok politikáit a szükségesnél nem nagyobb mér-tékben összehangoló adócso-magnak. A Dawn Primarolo korábbi brit főszámvevő által vezetett csoport a 15 tagállam-ban több mint 250 társaságiadó-rendelkezést vizsgált meg, és ebből 66 olyat talált, amelyek “inkorrekt módon, mesterséges eszközzel” egyik tagországból a másikba csábítják a befektetéseket.
Ebből az alka-lomból több tag-állam off-shore rendszere is a Primarolo-csoport látókörébe került. A megvizsgált adóparadicsomok: Gibraltár, Aruba, a Holland-Antillák, Man-szigete, valamint Guersney és Alderney. Mivel a tagállamok vállalták, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik a magatar-tási kódex rendelkezéseit, 2005 végéig elvileg az utolsó off-shore cégnek is el kell tűnnie az Európai Unióból. A még 1999 végén közzétett jelentés a legtöbb aggályos adóintézkedés-re, szám szerint 9-re Hollandiá-ban, 5-5-re pedig Írországban és Luxemburgban bukkant rá. A tagjelöltek közül Ciprus működ-teti a legkiterjedtebb off-shore rendszert, amihez minden bizonnyal a minimális, mindössze 4,25 százalékos adószint szolgál-tatja a fő vonzerőt. A csonka szigetország a tárgyalásokon egy olyan megoldásban állapodott meg az unióval, amelynek értelmében a kedvezményes és a normál társasági adókulcsot összevonják és átlagolják, s az így kiszámolt, alig 10 százalékos adóráta is vendégmarasztaló.
Miként arra Brüsszelben emlé-keztetnek, az OECD normái alapján adóparadicsomnak számít az az ország, ahol a tényleges társasági adószint 10 százalék alatt van. Bár partnerei szúrós szemmel nézték emiatt, az EU-standardok szerint mégsem számított adópara-dicsomnak Írország, amikor a termelő vállalatok esetében évtizedeken át 10 százalékos adókulcsot alkalmazott, s ezzel a világ számítógépgyártásának tekintélyes hányadát a zöld szigetre vonzotta.
A hatályos, de az uniós csatlakozáshoz kapcsolódóan megszűnésre ítélt törvény értelmében hazánkban legalább fél tucat feltételnek kell eleget tennie a jelentkezőnek. Az off-shore legfontosabb ismérve, hogy külföldön tevékenységet végző, de belföldön bejegyzett, magyarországi székhellyel rendelkező társasági formáról van szó. További lényeges feltétel, hogy az efféle cég kizárólag olyan kereskedelmi tevékenységet végezzen, amelynek során a vele szerződéses viszonyba kerülő partner nem belföldi személy, miként a teljesítés helye is külföldön van. Az off-shore vállalatoknak tulajdonképpen vajmi kevés közük van a fogadó országhoz, ha csak az nem, hogy jelképes adót fizetnek, helyi munkaerőt foglalkoztatnak, a képviseletükkel belföldi ügyvédet bíznak meg, és helyi hitelintézetnél nyitnak számlát.
Az egészben természetesen a kedvezményes adó a legnagyobb üzlet, ami miatt akkor is megéri a társaságot fenntartani, ha az nem is folytat egyéb bevételt produkáló tevékenységet. A vállalatok ugyanis – már amelyek nemzetközi hálózattal rendelkeznek – egy belső átcsoportosítás révén mérsékelni tudják azon cégeik adózás előtti eredményét, amelyek egyébként normális adóztatási rendszerben működnek. Nálunk azonban már nem sokáig. Ez a Magyarországon mintegy tízéves múltra visszatekintő cégforma ugyanis az utolsó pillanatait éli, az uniós felvételi tárgyalásokon született megállapodás értelmében hazánk 2003. január elsejével zárta be a lehetőségét a 18 százalékos helyett mindössze 3 százalékos társasági adóra kötelezett off-shore cégek alapításának. Ezzel a jogszerzés lehetősége megszűnt, ám a szerzett jogok – akárcsak a beruházási adókedvezmények esetében – egy darabig még itt is tovább élnek. Az Európai Unió és hazánk közötti egyezség értelmében azonban 2005 végéig az utolsó off-shore cég is eltűnik a magyar “térképről”.
Az “átmenet” egybeesik azzal a határidővel, amelyet a károsnak ítélt adófajták felszámolására adott az uniós tagállamoknak a még 1997-ben elfogadott úgynevezett magatartási kódex.
Korántsem biztos azonban, hogy a kedvező adókulcs tőkevonzó képességében rejlő lehetőségekről Magyarországnak végképp le kell mondania. Egyes piaci szereplők például olyan sikertörténetként értékelik a magyarországi off-shore cégek utóbbi öt évi működését, aminek alapján érdemes lehet foglalkozni a 2005 utáni lehetőségekkel. A globális cégek tervezett adózását kidolgozó PricewatehouseCoopers (PwC) Kft. partnere, Kelemen János szerint az off-shore cégalapítás 1994-ben meghatározott hazai szabályai még esetlegesek voltak, ám az előírások 1998-as módosításával sikerült olyan vonzó elemeket beleépíteni a feltételrendszerbe, amelyekre ráharaptak a multik. A nálunk bejegyzett, becslések szerint mintegy 700 off-shore cégnek közel a tizede az adótervezés piacvezetőjének számító PwC ügyfele, amire virágzó üzletág épült, hisz az adóoptimalizálásnak köszönhetően 20-30 százalékkal alacsonyabb lehet az adóteher, mint amekkora adótervezés nélkül lenne.
ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉG. A kisebb off-shore cégek alapításával, tanácsadásával foglalkozó Calderan Consulting ügyvezetője szerint viszont kevesebb kötöttség mellett jóval többen jöttek volna hazánkba, s ezzel nemcsak az off-shore cégektől származó adóbevétel lehetne magasabb ebben a pár évben – a legfrissebb nyilvános adatok szerint 2001-ben 11 milliárd forint volt ez az összeg -, de ez a szektor munkahelyeket is teremtene, s növelné a banki ügyfélszámot. Mindazonáltal Tarnóczai Zoltán nem aggódik amiatt, hogy mi lesz 2005 után, hiszen a magyarországi cégbejegyzésekkel kapcsolatos teendők eddigi munkájuknak legfeljebb az 5 százalékát tették ki, tevékenységük zömmel a külföldi cégalapításokra irányult.
A nálunk bejegyzett off-shore státusú nemzetközi cégcsoportok kiszolgálására szakosodott tanácsadóknak azonban húsba vágó kérdés, hogy ügyfeleiket 2005 után is képesek lesznek-e megtartani. Kelemen János szerint több lehetőséget is meglovagolhat Magyarország, amivel az off-shore struktúrán alapuló adóelőny elolvadását követően is maradásra lehetne bírni az érintett társaságokat. A ciprusi és az ír példa egyértelműen mutatja, hogy érdemes volna a tárasági adó kulcsát legalább 12-13 százalékig mérsékelni.
Kelemen János az adóbevételek esetleges csökkenése miatt sem aggódik, hiszen az 1995-ben sem következett be, amikor pedig a kulcs 36 százalékról 18-ra zuhant. További lehetőségeket rejt magában, hogy 2003 eleje óta a vállalatcsoporton belüli finanszírozás, valamint a jogdíjakhoz kapcsolódó tevékenység adóalapja 50 százalékkal csökkenthető. E két tevékenységnél így összesen 6 százalékos adótarifa jönne ki a Kelemen János által javasolt 12 százalékos társasági adókulcs mellett, ami vélhetően komoly vonzerőt jelentene az ilyen profilú cégek számára. A társasági adóteher mérséklésére azonban a kormányzat részéről egyelőre nem sok biztató jel mutatkozik, és lapunk megkeresésére a Pénzügyminisztériumban is csak a fent említett, már érvényben lévő kedvező hatású adóintézkedéseket sorolták, a jövőt illetően azonban csak általánosságban nyilatkoztak. “Célként fogalmazható meg egy olyan általános jellegű adózási ösztönző rendszer kialakítása, amely a tulajdonosok személyétől, a tevékenység végzésének helyétől függetlenül minden vállalkozás számára hozzáférhető meghatározott, jelentős innovációt feltételező, jelentős hozzáadott értéket képviselő tevékenységek folytatása esetén” – közölték.
ÚJ ADÓSTRUKTÚRÁK. Bizonytalanságot okoz továbbá, hogy az iparűzési adó, amelynek fizetése alól az elmúlt öt évben mentesültek a hazai off-shore cégek, 2005 után szintén a nyakukba szakad. Kérdés, a kormány képes lesz-e rövid időn belül felállítani egy olyan új adózási struktúrát, amely itt tartja a kedvező adózás okán nálunk vendégeskedő – és egyelőre kiváró – vállalatokat, vagy tétlenül nézi, hogy azok veszik a kalapjukat és tovább állnak. Szakemberek szerint felesleges illúziókat kergetni, az említett vállalatok eztán sem fognak többet adózni. Léteznek még a régről ismert kedvező belga és egyéb európai adózási struktúrák, és persze ott vannak még a világ távolabbi zugaiban fellelhető, pár százalékos kulccsal csábító adóparadicsomok is.
