Partnerkeresők

A kollégiumi férőhelyet igénylők alig 40 százalékának tudunk szállást adni, ráadásul a meglévő szobákat is fel kellene újítani, hiszen nem ritka a 3-4 ágyas szűkös elhelyezés sem – panaszolja Szakály Dezső, a Miskolci Egyetem vállalkozási és befektetési igazgatója. Persze rögvest azt is hozzáteszi: saját forrásból legfeljebb a szokásos évi szinten tartásra van fedezetük, nagyobb munkálatokról, s az immár nélkülözhetetlenné vált 400-500 fős új kollégiumról például eddig álmodni sem mertek.

Építkezés a Nemzeti körül. Ez még nem klasszikus PPP-projekt.

A múlt idő használata azért fontos, mert az Oktatási Minisztériumban (OM) körvonalazódó projekt megoldást kínálhat Miskolcon éppen úgy, mint az ország szinte összes, hasonlóképpen kollégiumi férőhelygondokkal küszködő felsőoktatási intézményében: a tárca 5 év alatt 10 ezer új, vagy felújított szálláshelyet kíván létesíteni, főként magánbefektetők bevonásával. Pénze ugyanis a minisztériumnak sincs a nagyvonalú terv megvalósítására. A választási év után üresen kong az államkassza, a költségvetés pedig alig-alig kínál mozgásteret az egészségügytől az autópálya-építésen át az oktatási infrastruktúra fejlesztéséig jól hangzó ígéretek tömkelegével operáló kormány számára. Nem véletlen, hogy éppen ezeken a területeken, vagyis a hosszabb távú állami fejlesztések tervezésekor lehet egyre gyakrabban hallani egy varázsszót, az angolszász gyakorlatban immár évtizedek óta bevált PPP-t (public private partnership – a köz- és a magánszféra szervezett együttműködése), amely, legalábbis a kormány tervei szerint, pénzt hozhat a pénztelenségbe.

KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK. Az állami beruházások és a magántőke együttműködése persze eddig sem volt példa nélküli Magyarországon, a szakemberek szerint azonban a PPP-vel kapcsolatba hozott projektek – az új Nemzeti Színház körül épülő városközpont, vagy a Budapest Sportaréna építkezése – nem a klasszikus angolszász és nálunk is meghonosítani kívánt modell szerint jöttek létre. Először is azért nem, mert az állam ezekben az esetekben tetemes közpénzzel vett részt a fejlesztésben, az “igazi” PPP első számú kritériuma viszont éppen az, hogy a beruházást teljes egészében a magánbefektető végzi el, többnyire banki finanszírozás bevonásával. Az így megvalósuló létesítmény (kollégium, börtön, vasút, autópálya és hasonlók) fenntartását és üzemeltetését továbbra is a magáncég végzi, az állam pedig mindezen szolgáltatásokért és persze magáért a beruházásért is, hosszú évtizedekre szóló szerződés keretében, rendszeres díjat fizet. A beruházó számára – éppen ez utóbbi okán – a biztos üzlet és a megtérülés lehet vonzó. A közszféra, a központi költségvetés vagy az önkormányzatok oldaláról pedig – a közvetlen állami beruházáshoz képest – az az első számú előny, hogy a költségek nem egyszerre, hanem évtizedekre szétterítve jelentkeznek. További haszon lehet, hogy a létesítmény megtervezésétől az üzemeltetésig és a fenntartásig a magánszféra a projektet az államhoz képest nagyobb költséghatékonysággal képes végigvinni. A klasszikus PPP egyáltalán nem elhanyagolható kritériuma még az is, hogy a befektetők kiválasztása szigorú közbeszerzési eljárással történik.

Nem csoda hát, ha ez a papíron “idillinek” tűnő modell sokak fantáziáját mozgatta meg az állam és a magánszféra oldalán egyaránt. Ötletekben és álmokban nincs hiány: az oktatási tárcánál, mint láttuk, kollégiumfejlesztésekről beszélnek; az igazságügyben börtönök építéséről és magánkézben való fenntartásáról nyilatkoznak; a sportminisztériumban stadiontervek szövődnek; a közlekedési tárcánál pedig elővárosi vasutak hálózatáról szólnak az elképzelések. A szakemberek mindenesetre azt is hangsúlyozzák, hogy ezek még nem hivatalos projektek, az egyes minisztériumok ötleteiről van csupán szó, bár már vannak igen jól kidolgozott tervek is. Először azonban elő kell készíteni a szükséges törvénymódosításokat, s az első projekteket ezután, előreláthatólag jövő tavasszal lehetne elindítani.

“Banki és ingatlanfejlesztéssel foglalkozó ügyfeleink részéről jelentős az érdeklődés, tavaly majdnem tető alá hoztunk egy kollégiumépítési projektet” – mondja Szabó Gabriella és Felsen Gábor, az angolszász hátterének köszönhetően ezen a téren komoly tapasztalatokkal bíró Köves Clifford Chance ügyvédi iroda két tanácsadója. Rögtön hozzáteszik azt is, hogy az ügylet főleg a jelenlegi hazai jogszabályi környezet felkészületlensége miatt dőlt dugába. A PPP-projektekben ugyanis az államnak biztos partnernek kell lennie, hosszú évtizedekre kell kötelezettséget vállalnia a rendszeres díjfizetésre. Márpedig a főváros és a költségvetés közötti 4-es metró szerződésének emlékezetes ügye rávilágított arra, hogy az érvényben lévő jogszabályok az államnak mint magánjogi partnernek, a közjogra hivatkozással, lehetőséget kínálnak a kibújásra. A Horn-kormány idején megkötött megállapodást a következő kabinet felmondta, s álláspontját végül bíróság előtt is sikerült megvédenie.

GONDOK TÖMEGE. “A PPP-projektek rendkívül változatosak. Attól függően, hogy az állam vagy az önkormányzatok vesznek részt benne, illetve mely szektorok érintettek, jogszabályok tucatjaiban merülhetnek fel problémák” – mutatnak rá a Köves Clifford Chance szakértői, akiknek álláspontját osztják a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium befektetési főigazgatóságán is. Az Erdősi Péter vezette csapat a tárcánál éppen azon munkálkodik, hogy záros határidőn belül megteremtse a sikeres hazai PPP-projektek szakmai, jogszabályi és politikai hátterét. A munka első eredménye, hogy a kormány április 30-án elfogadta a következő hónapok munkáját kijelölő határozatot. Eszerint éppen a napokban tartja alakuló ülését az a tárcaközi bizottság, amely a Miniszterelnöki Hivatal, a Pénzügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, a gazdasági tárca és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) bevonásával megkezdi a szükséges jogszabályváltozások előkészítését, véleményezi az esetleges projektterveket, és figyelemmel kíséri, értékeli azok megvalósítását. “A közbeszerzési törvény definícióiba most nem fér bele az a komplex szolgáltatás, amelyet a PPP fogalma takar, márpedig a versenyeztetés, az átláthatóság kereteinek megteremtése elsőrendű feladat, az államháztartási törvényben a hosszú távú kötelezettségvállalás garanciáit kell megteremteni, de át kell fésülni a Polgári Törvénykönyvet, a koncessziós törvényt vagy a helyi önkormányzatokról szóló jogszabályt is” – sorolja a feladatokat Erdősi Péter. Számos ágazati törvénymódosítást is elő kell készíteni, a pénzügyi tárcának pedig a konstrukció alkalmazásából fakadó makrogazdasági hatásokat kell felmérnie és meg kell határoznia a projektekkel kapcsolatos költségvetési elkötelezettség felső határát. Nem elhanyagolandó a KSH szerepe sem, amelynek az Európai Számlák Rendszerével (ESA 95) összhangban olyan megoldást kell találnia, amely nem növeli a költségvetési hiány mértékét.