Sokáig ez volt a világ egyik gazdasági csodája. A japán háztartások millióinak megtakarításai – értékük a legutóbbi összesítés szerint 11,4 ezer milliárd dollár – a második világháború után olcsó forrást kínáltak az ipar felíveléséhez. Később ugyanezek a pénzek hozzájárultak a történelem legnagyobb ingatlanpiaci buborékjának kialakulásához, mivel a bankok a betétekből nyújtottak hitelt az építkezőknek. Még ennél is később, amikor beütött a recesszió, a japánok továbbra is csak spóroltak és spóroltak. A személyi számlákon, valamint a japán posta által működtetett takarékbankban összegyűlt pénz még jelenleg is állampapírokba vándorol, amelyek nélkül lehetetlenség volna a hatalmas adósság, benne a GDP 10 százalékához közelítő éves költségvetési hiány finanszírozása. Ugyancsak a lakossági megtakarítások teremtettek forrást a gazdaság serkentése érdekében elindított állami beruházásokhoz. 
Tokiói plazában. Spórolás helyett költekeznek.
Mindezek fényében igencsak riasztó, ami az utóbbi években történik. A japán takarékoskodási gépezet kezd lefulladni. A megtakarítási ráta meredeken süllyed, tovább fokozva a beteg bankjai, a defláció és a stagnálás miatt már amúgy is szenvedő szigetországi gazdaság bajait. “A magas megtakarítási ráta sokáig a japán gazdaság erősségének számított, egy ideje viszont gyorsan csökken” – mutat rá Tanaka Oszamu, a Morgan Stanley közgazdásza.
A számok magukért beszélnek. A hetvenes évek közepén a megtakarítások a háztartások elkölthető jövedelmének több mint 20 százalékát tették ki, és még az előző évtized elején is 14 százalékra rúgtak. Tavalyelőtt azonban már 7 százalékra estek – jócskán az olasz, a francia és a német ráta alá -, és ha elkészül a 2002-re vonatkozó statisztika, a szám aligha lesz magasabb 4 százaléknál. Ez pedig már közel jár a fejlett világ legkevésbé spórolós országának, az Egyesült Államoknak a mutatójához.
MÉG NYUGODTAK. A tokiói kormány egyelőre nem mutatja jelét, hogy aggódna a visszaesés miatt. Pedig volna miért. Nehéz időkben a fogyasztók rendszerint óvatosan költekeznek, és növelik a megtakarításaikat. Az előbbi érvényes Japánban, az utóbbi viszont nem. Tavaly a fogyasztás stagnált, ugyanakkor a jövedelmek 2,4 százalékkal elmaradtak a megelőző évi szinttől, ami öt éven belül a negyedik csökkenés. Ez a különbség azt jelenti, hogy a családoknak hozzá kell nyúlniuk megtakarításaikhoz, ha nem akarnak alább adni az életszínvonalukból. “A legutóbbi, 2001-es kimutatás szerint a háztartások megtakarításai közel 32 százalékkal, mintegy 83 milliárd dollárral csökkentek, s ez a valaha tapasztalt legnagyobb éves esés” – figyelmeztet Kathy Matsui, a Goldman Sachs közgazdásza.
A kialakult helyzetet több tényező magyarázza. Először is, a nullához közeli kamatszint miatt a befektetések nagyon sovány hozamot tesznek lehetővé. Másodszor: a megtakarítási rátát lenyomja a munkanélküliség emelkedése és a jövedelmek csökkenése. A legfontosabb azonban az, hogy az idősebb korosztályhoz tartozó japánok a vártnál többet kénytelenek elkölteni megtakarításaikból munkanélküli vagy rosszul fizetett családtagjaik támogatására. A huszonévesek körében soha nem látott szintre, 13,2 százalékra emelkedett a munkanélküliség, míg a teljes munkaképes korú lakosságon belül “csak” 5,4 százalék az állástalanok aránya.
Mindennek következtében – valamint azért is, mert az ifjabbak kevésbé hajlandók áldozatokat hozni, mint szüleik tették ugyanilyen idős korukban – a fiatalok körében alacsony a megtakarítási ráta.
Ott van azután az a körülmény, hogy a japán családok egy része többet költ, mint amennyit keres. Nemcsak a bérek csökkennek gyorsabban a kiadásoknál, hanem a vállalatok lefaragják vagy teljesen megszüntetik azokat a nyári és téli bónuszokat is, amelyeket korábban az alkalmazottak többsége egyszerűen félretett. Csakhogy a japánok nemigen hajlandók felhagyni a költekezéssel: a Gucci táskák, a szélessávú IT-szolgáltatások és plazmaképernyős tévék iránt mit sem csökkent a kereslet.
Megtakarításaik fogyatkozása miatt az előrelátó családok egy ponton visszavesznek majd a kiadásaikból. A nyugdíjasoknak azonban nincs meg az a lehetőségük, hogy kevesebbet költsenek, mint amennyit keresnek. Márpedig az ő számuk egyre nő: a 65 évnél idősebbek 2000-ben a teljes lakosság 17 százalékát tették ki, de ez az arány 2010-ben 22, 2020-ban pedig már 27 százalék lesz. Mindez a megtakarítások további drámai visszaesését vetíti előre, hiszen emberek milliói számára ér véget életüknek az az időszaka, amikor a legtöbbet keresik.
A befektetéseken elérhető nevetségesen alacsony hozam csak fokozza a problémát. A HSBC Japan Securities becslése szerint a több mint 2 ezer milliárd dollár eszközállományú postai takarékbanknál 2000-ben és 2001-ben 430 milliárd dollár értékű, 6 százalékot kamatozó tízéves betét járt le. A pénz zömét a tulajdonosok nem részvényekbe vagy kötvényekbe fektették, hanem új megtakarítási számlákon kötötték le, amelyek kamata még az 1 százalékot sem éri el. Peter Morgan, a HSBC közgazdásza úgy számol, hogy a két év alatt a japán háztartásoknak 51 milliárd dollár kamatjövedelem-vesztesége keletkezett. 
SÖTÉT JÖVŐ? Hova vezethet, ha a legendás japán megtakarítási ráta tovább süllyed, vagy esetleg negatívba fordul? A legrosszabb kimenetel az volna, ha a költségvetés mellett a folyó fizetési mérleg is deficitessé válna, és Japán a magas hozamot elváró külföldi befektetők révén kényszerülne finanszírozni a kiadásait. Igaz, ez a forgatókönyv pillanatnyilag elég valószínűtlen, mindenekelőtt azért, mert az állampapírokat szinte kizárólag belföldi befektetők vásárolják meg. Egyedül a Bank of Japan 511 milliárd dollár értékű kötvényt birtokol, és rendszeres havi vásárlásaival segíti olcsó forrásokhoz az államot. Ezenkívül a folyómérleg, bár az egyenlege romlik, még mindig jelentős – a GDP mintegy 2,5 százalékának megfelelő – többletet mutat.
A konjunktúra javulásával szerény mértékben emelkednének a kamatok, és így helyreállna a megtakarítási és befektetési ciklus mind a lakosság, mind a vállalatok esetében. Csakhogy az elmúlt tíz évben a gazdaság élénkítését célzó kormányzati erőfeszítések rendre nem tudtak tartós növekedést előidézni. Ha ez nem változik, Japán felkészülhet arra: a megtakarítások terén a helyzet még tovább romlik, ahelyett, hogy javulásnak indulna.
