Tiltakozó aláírások, nyílt levelek, pro és kontra hozzászólások – ezek színesítették a könyvheti előkészületek kapcsán három hónapja kirobbant szakmai botrányt. Az eseményt szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) ugyanis a tavaly tapasztalt politikai provokációk megakadályozására – annak érdekében, hogy kizárja a nem a térre való elemeket -, bejelentette, hogy a júniusi Ünnepi Könyvhéten csak az egyesülés tagjai állíthatnak ki. Ez a “lövés” azonban visszafelé sült el, mert olyan cégeket is távol tartott volna a rendezvénytől, amelyek ezt nem érdemlik meg. Ennek következtében független könyvcégek egymás után kezdtek belépni a szervezetbe, ami szintén nem megoldás, mert formálissá teszi az együttműködést. 
Végül hosszas tárgyalások és egyeztetések után kompromisszumos megoldás született: mivel közterületről semmilyen törvényes szervezetet nem lehet kitiltani, a szervezők a helyszínek bővítésével és erőteljesebb rendfenntartással igyekeznek a kiadóknak is, az olvasóknak is megfelelő teret és méltóságteljes ünnepet nyújtani. Az önkormányzat plusz 15 pavilon felállítását engedélyezte a Váci utcában, így minden eddiginél több, összesen 107 pavilonban 201 cég könyvheti részvételére lehet számítani.
A kiadóknak tehát láthatóan fontos a megjelenés. Nem a konkrét eladás számít elsősorban (bár az sem jelentéktelen, hiszen e néhány nap alatt a város szívében egy-egy pavilonban általában 1,0-1,5 millió forintos forgalmat bonyolítanak le), hanem az, hogy ilyenkor mindenki elismeri a magyar könyvkiadás rangját és a médiumok hírt adnának a rendezvényről.
SOROZATBAN. A tagok befizetéseiből és pályázati pénzekből – évi mintegy 100 millió forintból – gazdálkodó MKKE nyolc nagy könyvdemonstrációt szervez egy évben (lásd külön). Ezeken kívül még néhány kisebb, más szervezetek által rendezett könyves akcióval is találkozhatnak az érdeklődők: például a fővárosban a Katolikus Könyvnapokon vagy a Zsidó Kulturális Hét keretében megrendezett könyvvásáron, illetve a Győri Könyvszalon rendezvényein.
A könyves seregszemlék közül a Nemzetközi Könyvfesztivál a legnagyobb szabású, hiszen az egész magyar könyvkiadás eredményeit igyekszik felvonultatni, sok-sok kísérő rendezvénnyel, számos külföldi résztvevővel – megszervezése évi mintegy 50 millió forintot emészt fel. A most kezdődő Ünnepi Könyvhét elsősorban a magyar írók, a magyar könyv ünnepe, az MKKE-nek általában mintegy 15 millió forintjába kerül. Az idén a költségek a megnövekedett pavilonőrzési díjak és a nagyobb terület miatt valószínűleg 16 millió forintra emelkednek. “A tradíció fenntartása jelenti a legkifinomultabb marketingmunkát” – állítja Zentai Péter László, az MKKE vezetője. Az Ünnepi Könyvhétről történetének 74 esztendeje alatt már mindenki tudomást szerzett az országban, a vidéki városokban is felállítanak pavilonokat, és évente csak a budapesti Vörösmarty térre 400-500 ezren látogatnak el. 
Az Osiris Könyvkiadó is nagy örömmel vesz részt az Ünnepi Könyvhéten annak ellenére, hogy a kiadónak ez az alkalom nem hoz különösebb forgalomnövekedést. Klasszikus szépirodalmat és humán tárgyú társadalomtudományi könyveket adnak ki, emellett felsőoktatási tankönyvkiadónak is tekinthetők, ezért számukra az október-novemberi tanévkezdet a legeredményesebb időszak. Gyurgyák János, a kiadó vezetője bevallja, jobbára az utolsó hónapok során derül csak ki, hogy a kiadó nyereséges vagy veszteséges lesz-e abban az esztendőben. Az évi mintegy 200 könyvcím megjelentetését általában 0,5 százalékos profitrátával végzik, ami csak egy lelkesedéstől fűtött könyves vállalkozó esetében képzelhető el, bármilyen más magyarországi vállalkozásnál nevetséges lenne. Az Osiris közel egymilliárd forintos éves forgalmának legfeljebb 3-5 százalékát költi reklámra, marketingre. Ebből fedezik a könyvünnepeken való részvételt, amit elsősorban a presztízs szempontjából tartanak fontosnak. Négy katalógust készítenek egy évben, hirdetnek a nyomtatott sajtóban, a rádióban, de televíziós reklámokat nem engedhetnek meg maguknak. Gyurgyák szerint a könyves tévéreklámok soha nem hozzák azt az eredményt, amit várnak tőlük. A magyar könyvpiacon szokásos 1-3 ezer példányos megjelenéseket a legsikerültebb reklám is csak kismértékben emeli meg, Magyarországon csak egy-egy könyvszenzációt vagy a médiasztárok könyveit lehet több tízezer példányra feltornászni. 
Pataki Judit, az AB OVO Kiadó vezetője szerint a magyar könyvárak tradicionálisan a magyar vásárlók pénztárcájához igazodnak (a nem ajándékozásra szánt könyvek esetében), a nyugat-európai áraknál még mindig alacsonyabbak. Így a kiadók nem képesek a reklám- és marketingköltségeiket is beleépíteni az árba. Az AB OVO Kiadó évi 8-10 műnél többet általában nem ad ki, kockázatokat is vállal, elsőkötetes szerzőket is bevezet, de mivel itt jelennek meg Vámos Miklós könyvei is, az ő magasabb példányszámai segítségével a kiadó a méreteihez képest viszonylag tekintélyes, évi mintegy 70 millió forintos forgalmat bonyolít le. Ennek mindössze 0,5 százalékát költi marketingre. Hasonlóan gondolkodik Révai Gábor, a Magyar Könyvklub vezetője is: a cég évi 6 milliárd forintos forgalmához képest a százmilliós marketingköltségvetés nem tekinthető soknak.
A magyar könyves szakemberek szinte valamennyien egyetértenek abban, hogy nálunk, mivel különösebb marketingre és reklámtevékenységre nem telik, nagyon fontosak a könyvünnepek, ahol a szakma mégiscsak megmutathatja magát. Arra a kérdésre, vajon a gyors egymásutánban következő könyvdemonstrációk nem oltják-e ki egymás hatását, egyértelmű “nem” a szakmai válasz. A jól megválasztott különböző profilok inkább a magyar könyvkiadás sokarcúságát bizonyítják, könyves reneszánszt teremtenek. A könyvesek mosolyogva hozzáteszik: a szív ilyenkor, az Ünnepi Könyvhét idején telik meg, a kassza viszont karácsonykor.
