 |
| Medgyessy és a szakszervezetek.Ígéretek. |
Megvizsgáljuk; a kormányzat nem tartja elképzelhetetlennek; a költségvetéssel összhangban, lépcsőzetesen tartom bevezethetőnek; jó esély van a közös álláspont kialakítására – e kifejezések Medgyessy Péter kormányfő paneljei, ha tárgyalópartnerei hosszú idő óta húzódó jogos, a büdzsétől, a törvényhozástól, vagy lobbiérdekektől függő kéréssel hozakodnak elő. Az elmúlt szűk esztendő azt mutatja, az érintettek irracionális módon optimisták és türelmesek. Hisznek, mert hinni akarnak a kormányfőnek, hogy helyeslése nem merő udvariaskodás, hanem ígéret, amelyet komolyan lehet venni.
|
Neokorporativizmus vagy peronista politika? |
A korporatív kormányzás alapgondolata eredetileg Mussolini nevéhez fűződik, amelynek lényege, hogy a társadalomban lévő érdekcsoportok között ne legyen éles szembenállás, a kormányzat közvetítsen közöttük. A II. világháborút követően, a szociáldemokrácia megjelenésével főleg a kis (finn, svéd, osztrák) nemzetek “támasztották fel újra” ezt az irányzatot, neokorporativizmus néven. “Tanultak a történelemből, a függetlenségük megőrzésének igénye vezette őket arra a felismerésre, hogy fogjanak össze a társadalomban meglévő érdekcsoportok” – magyarázza Csaba László közgazdász, egyetemi tanár. A korporatív rendszer lényege, hogy a stabil gazdaság érdekében minden ágazat, szakma, érdekvédelmi szervezet “feláldoz valamit a makroökonómiai szempontok oltárán”. Önmérsékletet tanúsítva fogalmazzák meg igényeiket, sem a munkaadók, sem a munkavállalók nem jönnek elő lehetetlen követeléssel. “Az egy csónakban evezünk, élni és élni hagyni” politika eredménye jól látható: alacsony a kiesett óraszám, teljesítményhez kötött a béremelés, stabil az árszínvonal, mérsékelt az infláció, összességében kiegyensúlyozott az államháztartás. Alacsony bérdinamika mellett valósul meg a fejlődés” – húzza alá Csaba László. A neokorporatív rendszer sajátossága, hogy a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek – a bérmérséklet ellensúlyozásaként – plusz jogosítványokat, kedvezményeket kapnak a munkaadóktól.
Ezzel szemben áll az ellentéteket végletekig kiélező “osztályharcos” peronista gyakorlat. “A kiabálók száját pénzzel tömik be, aminek eredménye a hiperinfláció és a teljes gazdasági szétesés” – mondja Csaba László. Szerinte Magyarországra az argentin típusú kormányzási gyakorlat a jellemző. Az érdekcsoportok harcosak, mindenki a maximumot követeli, szóba sem jöhet az áldozatvállalás, az önmérséklet. A kormány úgy közvetít, hogy mindenkinek ad valamit, s a játszma vége fedezetlen pénzkibocsátás, a külföld felé történő eladósodás. “A konfliktuskerülés miatt a kormány elébe megy még az olyan igényeknek is, amely mögött nem hogy valós teljesítmény, de még erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező szervezet sem áll” – véli. Pedig az ütőkártyáiktól megfosztott, szétforgácsolódott szakszervezeteknek nincs erejük arra, hogy szorongassák a kormányt. Ilyen helyzetben pedig a kormányfőnek módja lenne arra, hogy következetes költségvetési politikát folytasson. “De nem ezt teszi, inkább média-kormányzást folytat. Az számít, hogyan áll a népszerűségi mutató, s nem az, hogy elvégezte-e a feladatát” – fogalmazza meg kritikáját a közgazdász professzor. Sajnálatosnak tartja, hogy folyatódik az az osztogatás, amelyet már legalább egy éve abba kellett volna hagyni, s csak azért nem öltött nagyobb méreteket, mert az állami vagyon túlnyomó része privatizált, s a multik nem partnerek ebben. Újabban a színfalak mögött, átláthatatlan döntések nyomán zajlik az osztogatás, s még ha kipattan a botrány, akkor sincs különösebb következménye. “Legfeljebb annyi, hogy egy-egy vezető távozik a hivatalából; de minden marad a régiben” – állítja Csaba László. |
|
ÉBERSÉG. Hivatalba lépése óta a jelenlegi miniszterelnök szisztematikusan látogatja végig a különféle érdekvédelmi szervezeteket. Minden hónapra esik legalább két-három érdekegyeztető találkozó, s mintha csak az általa meghirdetett nemzeti megbékélési missziót teljesítené, sehol nem mond “nem”-et. Pesti értelmiségi mondás szerint mindenhová elmegy, mindenkit meghallgat, mindenről véleményt mond, s aztán nem tudja, mit kell csinálni. Egy magát megnevezni nem kívánó vezető liberális politikus szerint azonban a kormányfő töprengő külseje nagyon is határozott belsőt takar. Ezt az arcát azonban csak a legközvetlenebb környezete ismeri. Míg nyilvános szereplései alkalmával többnyire a kormány nevében beszél, vagy többes szám első személyben tervez, ígér, és közöl, addig a szocialista frakció előtt már markánsan fogalmaz: a “nem tűröm”, “nem engedem meg”, “megtorlom”, kifejezéseket is használja. Tudja, hogy mit akar, de soha “nem ront ajtóstul a házba”. A csatabárdot pedig semmilyen körülmények között nem ássa ki. E magatartás – egy régi párttag magyarázata szerint – pártonkívüliségéből fakad, ami folyamatos éberséget követel tőle: permanens egyensúlyozást a különféle érdekszövetségek között. Nem tudná ugyanis akaratát végigvinni, ha nem törekedne valamiféle korporativizmusra.
Konfliktuskerülő, érdekkiegyensúlyozó vezetői stílusa éppenséggel segíthetné, hogy Magyarországon is egy, a közös nemzeti érdekeket szem előtt tartó korporatív kormányzási gyakorlat alakuljon ki. Az osztrák, svéd, finn modelltől eltérően azonban nálunk a költségvetés “elszaladását előidéző peronista” vezetési gyakorlat dívik. Ez nem Medgyessy sajátja, elődjei sem tudtak vagy akartak a közjó és a gazdaság érdekében közvetíteni a különféle érdekcsoportok között (bővebben lásd külön írásunkat). A jelenlegi miniszterelnök amúgy is “idegen test” a Magyar Szocialista Pártban, ennek ellenére folyamatosan bírja a frakció legalább 50-60 százalékos támogatottságát. Diplomáciai érzékének köszönhetően ez az “amőbaként” változó többség mindig mögötte áll. “Ennél nagyobb arányban ugyan soha nem képes maga mögé sorakoztatni a szocialista politikai és pénzügyi köröket, ugyanakkor eredményként könyvelheti el, hogy Kovács László is belenyugodott mára a külügyminiszteri posztba, s nem dédelget miniszterelnöki ambíciókat, legalább is egyelőre nem” – fogalmazott a Figyelőnek egy névtelenséget kérő szocialista honatya, aki szerint innen már csak egy lépés, hogy a nagypolitikai porondon is alkalmazza az “egyensúlyozás művészetét”.
|
Ki mit kér? |
MUNKAVÁLLALÓK, SZAKSZERVEZETEK
• Bérfelzárkóztató program elindítása
• A társadalombiztosítás befizetők által történő ellenőrzésének kiépítése
• 38 órás munkahét
• A szakszervezet társadalmi szerepének növelése
 |
| Medgyessy és a bankárok. Hisznek neki. |
NAGY CÉGEK, MULTIK
• Helyi iparűzési adó eltörlése
• Társasági nyereségadó mérséklése 12 százalékra
• EU-kompatibilis adórendszer
• A munka törvénykönyve továbbra is tegye lehetővé a három műszakot
• Infrastruktúra fejlesztése
• Beruházás ösztönzési célelőirányzat emelése
• A termékdíjrendszer lépcsőzetes bevezetése
• Mérsékeltebb szankciós árak
• Munkaerő képzését és mobilitását támogató programok
• Ügyfélbarát adminisztráció
• Egységes munkaügyi nyilvántartás
KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALATOK
• A hitelhez jutás feltételeinek könnyítése
• Hathatósabb uniós felkészítés
• Vissza nem térítendő támogatások
• Kedvezményes hitelek
• Garancia és tőkebefektetési rekonstrukciók
• Munkaerő-piaci és képzési segítség
HITELINTÉZETEK
• A monetáris és a költségvetési politika összehangolása
• Kiszámítható árfolyam és kamatmozgások
• Ha mégis bekövetkezne hirtelen árfolyamesés vagy kamatingadozás, akkor azok csillapítása
• Részvétel az európa terv megvalósításában
• Banki adósnyilvántartó rendszer kiépítése
• Az elektronikus aláírás jogszabályi feltételeinek továbbfejlesztése |
|
CSEKÉLY MOZGÁSTÉR. Meglepő módon liberális körökben sem ítélik el Medgyessy jószolgálati politikáját. Többszöri rákérdezésre sem tartották elvtelennek a “mindenkinek mindent megígérünk” kormányfői stílust. “Ez is egy politika, s nem a legrosszabb; tanult Orbán Viktor hibájából” – hozzák fel Medgyessy védelmében. A rendszerváltás óta ő az első miniszterelnök – mondják -, akit nem kötnek partikuláris érdekek, mert nem pártvezér. A nemzet miniszterelnökét “játssza”, s igyekszik is az egész társadalom ügyét képviselni, benne pedig – el nem ítélhető módon – “saját pártjának” érdekeit is.
MÁR KEVÉS A GESZTUS. Kiegyezéses, konfrontációt kerülő vezetői stílusát mindazonáltal sem “párttársai”, sem a szabad demokraták nem tartják tökéletesnek. “Többször kellene az asztalra csapnia” – vélik kritikusai. “De nem nagyon tud, mert az MSZP számos érdekcsoport konglomerátuma, amelyek állandó szorításban tartják” – mondja Fricz Tamás, az MTA Politikatudományi Intézetének főmunkatársa. Horn Gyula a maga autoriter vezetői stílusával még képes volt fékezni a párthoz kötődő lobbicsoportok akaratát – bár némelyik előtt ő is meghajolt -, nyilvánvaló, hogy a kevésbé karakteres és pártonkívüli Medgyessy Péternek ez aligha sikerülhet.
Előbb-utóbb színt kell vallania, hogy melyik érdekcsoportnak kedvez. A multinacionális cégek magyarországi képviselői és a hazai nagyvállalatok vezetői is pontosan értik, mit is jelent “a kormányzat partner az adórendszer áttekintésében”; azt hogy jövőre, de még 2005-ben is csak csekély változásra számíthatnak. A diplomáciai udvariasság szabályait ugyan nem rúgják fel, mégis egyre több fórumon, egyre nyíltabban fogalmazzák meg elvárásaikat (lásd külön írásunkat). Forrong a másik oldal is. “Már rég meg kellett volna kezdődnie az érdemi párbeszédnek az Érdekegyeztető Tanács múlt év végén született megállapodás-csomagjáról, amelyben a szociális partnerek elkötelezték magukat egyebek között a bérek felzárkóztatása, a versenyképességi feltételek javítása, a 38 órás munkahét bevezetése mellett. Ehhez képest még a kormányzati szakmai előkészítés sem indult meg, heteket, hónapokat csúsznak a tárgyalások” – foglalja össze az MSZOSZ elégedetlenségének okát Wittich Tamás, a szervezet elnöke. A kormányfő a korábbi munkaügyi miniszterrel, Kiss Péterrel karöltve minden létező munkavállalói fórumon mélységesen azonosult az alkalmazottak érdekeit szolgáló követelésekkel, nem kérdés azonban, hogy bevezetésük a munkaadók ellenállásába ütközne.
|
Multik a kormányfőnél |
Márciusban Medgyessy Péter találkozott a hazai multinacionális cégek vezetőivel.E cégek képviselőit kérdeztük a zárt ajtók mögött folyt eszmecseréről.
LŐRE PÉTER, az Audi Hungária Motor Kft. kommunikációs igazgatója: “Szeretnénk, ha csökkennének a munkaadói járulékok. E tekintetben érdemes odafigyelni a regionális konkurenciára, azaz arra, hogy hazánk versenyképes maradjon Lengyelországgal és Csehországgal. A gyártóberendezések kihasználása érdekében szeretnénk, ha a munka törvénykönyve továbbra is lehetővé tenné a gyár rugalmas működését, azaz a három műszakos foglalkoztatást.”
DEVECZ MIKLÓS, a Flextronics International Kft. kormányzati kapcsolati igazgatója: “Jelzésértékű, hogy a miniszterelnök a találkozó elején átadta a szót a vállalatvezetőknek: beszéljenek ők a terveikről, gondjaikról. Cégünk, más multikkal együtt, befektetőbarát kormányzati intézkedéseket remél. A helyi iparűzési adó nem támogatja a magas hozzáadott értékű tevékenységeket, a kutatás-fejlesztést, a logisztikai disztribúciót, sem a regionális központok Magyarországra hozatalát, ezért célszerű lenne eltörölni.”
STAFFAN PEHRSON, az Ericsson Magyarország Kft. vezérigazgatója: “Fontos lenne, hogy a harmadik generációs mobiltelefon-licenceket tisztességes díj ellenében mihamarabb kapják meg azok a vállalatok, amelyek képesek hozzájárulni a 3G gyors elterjedéséhez.”
TAKÁCS JÁNOS, az Electrolux Lehel Kft. ügyvezető igazgatója: “Kulcskérdés az oktatás piaci igényekhez való igazítása, a szakképzés reformja, a kis- és középvállalatok versenyképességének segítése. Az adózásban EU-kompatibilis rendszert, a társasági nyereségadó 12 százalékra mérséklését szeretnénk. Fontosnak tartjuk a magyar vállalatok regionális versenyképességének segítését, a hungarikumok támogatását.” |
|
A TÉNYEK DÖNTENEK. “Nem lehet eredményes egy olyan kormányzati politika, amely azt hirdeti, hogy minden társadalmi csoportot szeretünk, minden kérést teljesítünk” – mondja Fricz Tamás. Szerinte hitelesebb az a kormány, amely a gazdaság teljesítőképességéhez igazodva előre megadja a súlypontokat, s azokat az érdekeket, amelyeket kormányzati szintre tud emelni. A kormányfőnek számítania kell arra, hogy előbb-utóbb a gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező állami alkalmazottak, de még az inaktív rétegek is benyújtják a számlát.
Török Gábor politológus úgy véli, Medgyessy minimalizálja a konfliktusokat, ami kommunikációs stratégiaként rövid távon mindenképpen eredményes. De mint mindenütt, a politikában is eljön az igazság pillanata. Lesznek vesztesek, akik nehezen nyugodnak bele a helyzetükbe. “De még őket is lehet azzal nyugtatgatni: bár nem teljesült minden ígéret, mégis kaptak valamit. A teljes ígérgetés és fél teljesítés még mindig jobb, mintha mindent megígérnek, de semmit sem adnak, vagy semmit sem ígérnek, és semmit sem adnak” – érvel. Ez a típusú ügykezelés a szakértő szerint azért is szerencsés, mert nem távolít el szavazói rétegeket a kormánytól. “A Medgyessy kabinet e logika mentén elsősorban azon rétegek, társadalmi csoportok követeléseit fogja teljesíteni, amelyek erős érdekérvényesítési képességgel rendelkeznek, vagy amelyek követeléseinek valóra váltása a külföldi megítélés, költségvetési szempontok, esetleg a választók széles társadalmi akarata miatt fontos” – hangsúlyozza Török Gábor.
Értékelése szerint a kormányfő ad hoc jelleggel, a napi politikai történések mentén rögtönöz brókerista módon. Állandóan igazodik a változó körülményekhez, s oda csoportosít, ahol nagy a baj. Az ígéretek sorsa pedig attól függ, hol, mire lesz pénz.
