Rafinált “kór” apasztja manapság a leadásra érett magyar hízókat. Mielőtt felterelik őket a teherautó platójára, a legtöbbjük még több mint 100 kilogrammot nyom a mázsán, de mire a pénzügyi elszámoláshoz a papírra kerül a tömegük, 20 kilogrammot “fogynak”. A jószágot “sújtó” jelenséget nem bacilusok, hanem szabályozók okozzák. A Vágóállat- és Hús Terméktanács (VHT) ugyanis február elsejével elrendelte: április végéig csak akkor kaphatják meg a termelők a minőségi élősertés után kilónként a 265 forintos árat, ha ebből a terméktanács intervenciós kasszájába, az export támogatására, visszafizetnek 25 forintot. Ha a feldolgozó nem adja meg a szabadpiacinál 60-80 forinttal magasabb mesterséges árat, nem részesülhet az exporttámogatásban sem. Az állatonként 2,5-3,0 ezer forintos többletet tehát egyes húsüzemek a “virtuális fogyókúrával” igyekeznek ellensúlyozni.
KETTŐS MÉRCE. A súlycsökkentésnél finomabb túlélési reflexszel javítják versenyképességüket a nagy húskombinátok. A minőségi alapanyagot inkább saját hizlaldáikban állítják elő és csak olcsóbb, kilónként 180-200 forintos vágósertést vásárolnak. A számok is azt mutatják, hogy kettős árrendszer alakult ki a piacon, amely belföldön eleve reménytelen versenyre kárhoztatja a szabályokat betartó exportőr-feldolgozókat. Tóth István, a Sertéstenyésztők Országos Választmányának titkára panaszkodik is, hogy a feldolgozók többsége – így a Pick-csoporthoz tartozó Ringa Húsipari Rt. – már most sem fizeti meg a 265 forintot. A tenyésztőknek kilónként így is 20-30 forint a vesztesége; ha a feldolgozók tovább csökkentenék az árakat, akkor a gazdák harmada végleg tönkremenne.
Kovács László, a termelése felét külpicokon értékesítő, kaposvári Kométa vezérigazgatója úgy véli az exportőröknek hátrányos kettős árrendszer. A vezérigazgató szerint egységesen minden sertést támogatni kellene a húsfelesleg kezelésére, de látszik, hogy erre nincs elég pénze a tárcának. A szakember szerint április végére összeomlik a mesterséges árrendszer, a második félévben pedig az uniós átlag közelébe zuhannak le az élőállat-felvásárlási árak, amelybe a drágán termelő gazdák tönkremennek.
ÁRREKORD. A magyar húsiparosok versenyképessége azonban nem most, hanem még 2001 derekán romlott meg, amikortól a holland és a még drágább német alapanyagárakat is lepipálják a magyar disznók (lásd a grafikont), és kilogrammonként 600 forintért érkezik az Európai Unióból a támogatott sertéscomb a magyar boltokba. Zádori László nem úgy értékeli a helyzetet, hogy túl drága a magyar sertés – az ezredfordulón még az intervenciós ár is 300 forint feletti volt -, inkább úgy, hogy a világpiaci túltermelési válság következtében a felvásárlási árak világszerte, főleg Európában, hektikusan és alacsony szinten mozognak. Az unió ezért minden intervenciós eszközét bevetette húsüzemei védelmére: sőt hasonló eszközökkel élt a nagy sertéshús-exportőr Lengyelország, amely ezzel veszélyezteti a magyar hús exportját a fontos piaccá vált Romániában.
A hátrányt okozó alapanyagár-többletért a húslobby a tárcát okolja, mert felsrófolta a sertésátvételi árakat, hogy növekedjen a gazdák jövedelme. Olyan csábítóan jól fizetővé vált a sertéstartás, hogy az idén júniusig már 300 ezer darabbal több lesz a késre érett felesleges hízó. Ebből ugyan 70 ezer darabot már levágtak, de 230 ezer húsának értékesítéséhez a terméktanács titkára szerint a tárca segítsége kell. A VHT ugyanis a tagok befizetéséből fenntartott intervenciós kasszájából tavaly 3,8 milliárd forintot elköltött, s az idénre egy huncut vasa sem maradt. Az egyelőre csupán az április végéig tartó időszakra tervezett teljes intézkedéscsomag 2,7 milliárd forintba kerülne. Ha nem segít az állam, az érintettek szerint összeomlik a húspiac. Itt-ott a hentesboltokban már tapasztalható, hogy csökken a hús ára, ám ez a folyamat nem lesz tartós: az év második felére, amikor “kitisztul” a piacról a felesleg, ismét drágulás következik.
Kegyesen megfeledkezik azonban húslobby arról a 40 ezer tonna uniós importhúsról, amelyet kedvezményesen hoztak be tavaly az országba. A magyar feldolgozók maguk is igyekeznek tőkét kovácsolni a világpiaci galibát okozó, a drágán teljesíthető uniós előírásoktól távoli brazil hullámbádog ólakban olcsón hizlalt sertések dömpingjéből. A hazai gazdák okkal sürgették tehát az import szigorú ellenőrzését, korlátozását a kormányzattól.
EGÉRÚT. Pick László az állattenyésztéssel, feldolgozással foglalkozó Pick-major Mántelek Rt. igazgatója szerint az árakkal már nem lehet baj. Szerte Európában kilónként 0,9-1,0 eurót közelíti az élősertés ára, de nálunk a napokban már “bedőlt” a piac: 0,6 eurónak megfelelő áron, tehát jóval 200 forint alatt sem vásárolnak a nagy feldolgozók. A nemzetközi húspiacon mindig is ciklikusan emelkednek-zuhannak az árak. A túltermelés idején, mint most is, a támogatások csatáznak. Azt persze el kell dönteni, beszáll-e a ringbe Magyarország, vagy hagyja “piaci” alapon megoldódni a bajokat.
Az mindenesetre szerencsétlen lenne, ha Magyarország nem élne természet adta előnyével: tagként Hollandiához, Dániához hasonló, versenyképes agrárgazdasággal léphetne fel az unió piacán, ha addig a gazdák a hatékony támogatással be tudnák pótolni az elmúlt évtizedben elmaradt technológiai fejlesztéseiket.
“A tárca nem hagyja magukra a gazdákat” – ígérte korábban Németh Imre. A földművelésügyi miniszter információnk szerint már ellátta a kézjegyével a 60 ezer élősertés kilogrammonként 85 forintos exporttámogatásáról szóló határozatát. A monstre készletezési akcióról egyelőre nem szól a fáma.
